Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-429

429. országos ülés 1912 deczember 17-én, kedden. 513 Tehát az emiitetteken kivül még 30% adóemelés létezik, ha nem vallunk. (Zaj.) Legyenek kegyesek és hallgassák meg, hogy hogyan alakul ebben az esetben a kérdés. Kiszámítottam néhány példát. Talán érdemes arra, hogy bent legyen a ház naplójában, mert más haszna úgysem lesz. Vegyük pl., hogy valaki fizetett 300 korona kereseti adót. Ennek pótadója volt 105 korona, összesen fizetett tehát 405 koronát. Ezután fog fizetni 300 korona kereseti adónál jövedelmi adót 290 koronát, összesen tehát 590 koronát. Ehhez jön még a birság 5 és 25%. 600 koronánál egészen másképen alakul a helyzet. Itt a pótadó eddig volt 210 korona, összesen fizetett tehát 810 koronát. Már most a jövedelmi adó lesz ugyanazon 600 koronánál 730 korona és 332 korona a birság. Lesz tehát az adója összesen 1662 korona az eddigi 810 korona helyett az esetben, ha az illető megmarad ugyanaz, aki volt. Hát ez progresszivitás ? (Zaj.) Azt hiszem, hogy ez a dolog érdekli a t. urakat is ; hiszen önök is fognak fizetni t. képviselőtársaim, B. Podmaniczky Endre: De mennyit! Jakabffy Elemér : Birságot nem fizetünk ! Sándor Pál: Talán nem fizetünk birságot. Elnök: Csendet kérek! Nem engedhetem meg, hogy a tanácskozás beszélgetésbe menjen át. Tessék folytatni! Sándor Pál: Már voltam bátor emliteni az 1000 korona kereseti adó példáját. 1350 helyett 2220-at fog fizetni, de a birság 554, tehát az egész együtt kitesz 2771 koronát. 2000 koronánál összesen 2700 koronát, pótadóval 4220 koronát fizet, anélkül, hogy a birságot hozzászámitottam volna, mert itt nem mertem, olyan nagy összeg jött volna ki. 3000 korona kereseti adónál 4600, illetőleg 9600 koronát fizet. Ilyen körülmények között azt mondani, hogy itt 30 millió korona deficzit lesz, alig kelthet megnyugvást, mert hiszen, mint látjuk, jóformán az egész teher a kereskedőkre jut épen ilyen szomorú időkben. • | Van még egy másik érvem is és ez az, amit én már 1909-ben felhoztam a koaliczióval szemben. Ez a naplóban meg van örökitve. Az akkori pénzügyminister urnak adtam át az eredeti aktát, ma sincs birtokomban, de azért kezességet vállalok, hogy ez igy van. Én utaltam arra, hogy mégis csak ügyelni kellene arra, hogy a mi kereskedőink és iparosaink ne fizessenek nagyobb adót, mint az osztrák kereskedők és iparosok. Annak az anomáliának a bizonyítására, hogy megtörténhetik, hogy az ipari és kereskedelmi foglalkozásúak Magyarországon több adót fizetnek, mint Ausztriában, voltam bátor egy példát, még pedig hivatalos attestummal, felhozni. Ez pedig a következőképen hangzik — akkori beszédemből czitálom — (olvassa) : »Ezen adóczertifikátum szerint az illető ügynök fizet 8000 korona jövedelme után az ottani számitás szerint 180 korona adót. A kereskedelmi' adó, amely rá kirovatott, 72 korona. Ebből a 72 koronából azonban még 17 százalék reparticziót levonnak, marad tehát 59 korona SÉPVH. SAPLÓ. 1910 1915. XTII. KÖTET. kereseti adó. Ehhez jön 23 százalék Landesbeitrag, 20 százalék Kommunalbeitrag, 2% százalék Handelskammer-Beitrag, 4 százalék GewerbeschulBeitrag. Ez kitesz 29 korona 58 fillért, tehát 89 korona 34 fillért. A jövedelmi adó tehát az összes adókkal együtt 269 korona 34 fillér.« Itt Wekerle Sándor akkori ministerelnök ur közbekiáltotta : »Es a Bezirkszuschlag és az iskolai adó !« Ismét én beszélek (olvassa) ; »Rátérek. Ha azonban azt veszem fel, hogy nem 49 százalékot, hanem 100 százalékot tesznek ki ezek a járulékok, tehát felveszem a maximumot, akkor is csak 311 korona és 73 fillért fizet. Ezzel szemben nálunk a jövedelmi adó 8000 korona után 212 korona, tehát 180 koronával szemben 212 korona, a pótlék 16 korona, a kereseti adó 400 korona.« Ez természetesen ma megváltoznék, mert akkor az öt százalékos alapot számitottam. »A községi adó Budapesten 133 korona. Nem vettem be sem az útadót, sem a kamarai illetéket, sem a betegápolási adót. Tehát összesen 761 korona 33 fillért fizet nálunk az, aki fizetne Ausztriában 311 koronát.« Ezt hivatalos aktákkal bizonyitottam. Azonban arra nézve is beszereztem az adatokat, hogy Ausztriában mennyit tesznek ki ezek a Zuschlagok : nem 100 százalékot, hanem Stájerországban 56 százalékot, Alsó-Ausztriában 36 százalékot, a többiben 40—40 százalék Gemeindezuschlagot, Gráczban, ahol legnagyobb, 44 százalékot. Ha ezek a törvények életbe lépnek, akkor mi, kereskedők és iparosok, határozottan sokkal több adót fogunk itt fizetni, mint Ausztriában fizetnek : mi, akiknek magasabb a kamatja, mi, akiknek drágábbak az életviszonyai. És akkor hogyan konkurrálhassunk az osztrák kereskedőkkel ? Hogyan fejlődhessék gyáriparunk, különösen az, amely nem részvénytársasági tőkével alakult, holott minden tekintetben jobban van megterhelve, mint az osztrák. És ne felejtsék el, hogy a főváros financziái is olyanok, hogy okvetlenül be kell következnie az adóemelésnek s hogy a vidéken ma is már száz és száz perczenteket tesznek ki az ottani községi pótadók! Méltóztassék legalább helyreállitani a paritást Ausztria és Magyarország között. Legyen szabad még visszatérnem a jövedelmi adóra. Ezt ugy tüntették fel, mint valami nagy jótéteményt, mint egy adót, amely rendkívül méltányos és igazságos. Itt is hátrányban vagyunk Ausztriával szemben. Nálunk a létminimum 800 korona, Ausztriában 1200, Ausztriában az adókulcs eléri a 0.6%-ot 1250 koronánál, nálunk 800-zal, Ausztriában előírja az 1%-ot 2000 koronánál, nálunk 1800 koronánál. De ez még nem nagy különbség. Azonban Ausztriában a 2%-ot az adókulcs 6200 koronánál éri el, r álunk pedig már eléri 4800 koronánál; a 3%-os kulcs Ausztriában 18.000 koronánál kezdődik, nálunk 14.000 koronánál. Én hazánkat igen fejlődésképes országnak tartom. De, legalább meg kell adni azt, ha már Ausz-. triával gazdaságilag együtt élünk, hogy egyenlően is legyenek elosztva a terhek ; ha már nem kapunk 65