Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-429

42,9. országos ülés 1912 deczember 17-én, kedden. 509 Es szabad ilyen időben egyáltalában gondolni arra, hogy uj adótörvényeket léptessünk életbe ? Tegyük föl, hogy ezek az adótörvények minden tekintetben kitűnőek és elsőranguak; még akkor sem szabad megbolygatni ezt a legszenzibilisebb pénzügyi kérdést, még akkor is várni kell olyan időre, amig virágzó iparunk és kereskedelmünk lesz, mert csak akkor lehet az adóreformot jól megalapozni. Adóreformnál az első év eredménye határoz a reform sorsa felől ; ha viruló esztendőkben rakjuk le az alapokat, akkor lehet remélni azt, hogy az állam a reform alapján meg fogja kapni szükséges bevételeit, s hogy ezek a bevételek természetszerűen emelkedni fognak. Ha azonban rossz időben csináljuk meg, amikor tényleg rnitsem lehet kihozni abból az adófizetőből, akkor annak az adóreformnak a sorsa okvetlenül rosszul áll. Én tehát azt mondom, hogy semmi esetre sem szabad az adótörvényeket életbeléptéim most, hanem csak akkor, ha más közgazdasági viszonyok között leszünk. Olyan tétel ez, amelyet elismer az egész világ, elismernek összes közgazdászaink, és mégis azon az utón vagyunk, hogy a mai irtózatos helyzetben akarjuk a törvényt életbeléptetni. (Ellenmondás.) id. Erdély Sándor: Hiszen nem akarjuk! Sándor Pál : Honnan tudják önök olyan biztosan, hogy mi még egy évig fenn fogunk állani, mint parlamenti többség ? Hiszen jöhet egy másik kormány, amely azt mondja, hogy állásfoglalásunkból nem respektál semmit ? Ha el akarjuk halasztani, akkor miért nem mondjuk meg egészen őszintén ? (Zaj. Elnök csenget.) Én szivesen leülök és nem szólok egy szót sem többet, ha a t. ház elfogadja határozati javaslatomat, ha kimondja, hogy egy évre el van halasztva a dolog ! De akkor miért nem méltóztatnak elfogadni határozati javaslatomat ? Mert annak elfogadásával a kérdés el volna intézve, ahelyett, hogy népszerűtlenek volnánk az országban, lehetnénk népszerűek, megszűnnék az agitáczió. Ha tényleg el akarják halasztani, akkor mire való ez a kertelés ? (Zaj.) Amikor igy beszélek, akkor ezt teszem nemcsak azért, mert a köznek akarok szolgálni, hanem azért is, mert pártomnak akarok szolgálni. Én ezt kötelességemnek tartom, s kérem önöket, ne vegyék rossz néven, ha kellő őszinteséggel adom elő aggályaimat. (Halljuk ! Halljuk !) Áttérek ezek után magára az adótörvényre, teljesen önökre bizván azt, elfogadják-e indítványomat vagy sem. Elismerem, hogy van az adótörvényeknek néhány igen fontos, jó intézkedése is, igy a II. osztályú kereseti adónak eltörlése, amit maga Wekerle indítványozott, tényleg igen helyes. Ez a legigazságtalanabb adó volt, és ennek eltörlése a legnagyobb szükség. Nagyon helyesen mondotta Hegedüs Lóránt t. barátom, hogy ezt az adót sehol a kerek világon nem ismerik. Azonban konczedálnunk kell azt, hogy az ezen adóból befolyt 11 millió K-nak felét (Halljuk ! Halljuk !) jómódú emberek fizették, tehát csak alfele folyt be szegényebb elemekből. (Mozgás.) Mindazonáltal igen nagy áldás az, hogy ez az adónem eltöröltetett. Konstatálom, hogy van a törvénynek ezenkívül még egy igen jó oldala, az tudniülik, hogy olyanokat fognak megadóztatni, akik eddig adót indokolatlanul nem fizettek. (Elénk helyeslés.) Nálunk igen sok ember van, aki eddig kibújhatott az adófizetés alól, (Ugy van ! ügy van !) de az uj törvény tényleg gondoskodik arról, hogy ezek a gazdag emberek, akik eddig mások által fizettették adójukat, (Ugy van ! Ugy van !) szintén adóztatás alá kerüljenek. (Élénk helyeslés.) Ez kétségkívül két nagy előnye az adótörvénynek, de már az összes többi tételekről ezt nem lehet állítani. A földadóról nem beszélek; arra bizonyos okokból nem kívánok kitérni. Azt láttam ugyanis, hogy valahányszor a földadóról beszéltem, bizonyos nervózitás fogta el az embereket, talán csak azért, mert én beszéltem róla, és épen ezért a földadó bírálatát teljesen másra bizom. En nem ugy látom a helyzetet e tekintetben, amint a pénzügyminister úrtól vagy mástól hallottam, hogy itt 8 vagy 10 millió K-nyi adócsökkenés fog előá'lani magában a kataszterben, hanem ugy látom, hogy a földadó tekintetében a jövedelemadóban olyan tételek foglaltatnak, amelyekre a tisztelt földbirtokos és földbérlő urak csak később fognak reá jönni. Azt hiszem, hogy konczedálni fogják velem együtt azt, hogy minden egyes kategóriával szemben egészen egyenlően jártak el; csakhogy a földbirtokosok még nem foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel. (Mozgás.) Nagy különbség van a jövedelemadó tekintetében Ausztria és Magyarország között. Egészen más tételeken alapszik az Ausztriában, mint Magyarországon, és hogy mennyivel fognak többet fizetni Magyarországon, annak a megítélését teljesen azokra bizom, akik a földbirtokosok érdekeivel foglalkoztak. Es erről általánosságban sem kívánok többet szólani. Legyen szabad azonban a többi adónemekre kiterjeszkednem. Elsősorban a kereseti és a jövedelmi adóra szándékozom bővebben kitérni, azonban a többi adóra nézve is ki akarom mutatni, hogy azok körében is vannak olyan tételek, amelyek semmiképpen sem tanúskodnak az igazságosságról, amelyek sem az egyesek jövedelmei iránti méltánylást, sem pedig az okosságot nem árulják el. (Mozgás. Halljuk !) Igy mindenekelőtt a házadóra nézve konstatálhatom, hogy itt sgy különös lapszus történt. (Halljuk! Halljuk!) Elhinné-e az ember pl. azt, (Halljuk ! Halljuk !) hogy az, akinek házán teher nincs, ezentúl aránylag kevesebbet fog fizetni annál, akinek az ingatlanán teher van ? Elhinné-e az ember azt, hogy ez ebben a törvényben benne foglaltatik % (Mozgás.) Mi még soha senki részéről sem hallottunk olyan érvet, amelyből kitűnnék, hogy ez lehetséges. (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk !) Kállay Tamás: Tehernélküli ház nincs ! Elnök : Csendet kérek, t. ház ! Kérem, ne méltóztassanak közbeszólásokkal zavarni a szónokot