Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-426
460 426'. országos ülés 1912 deczember 13-án, pénteken. módja legyen a tanárnak arra, hogy a jellem fejlesztésére azt a gondot fordíthassa, amely ahhoz okvetlenül szükséges. (Helyeslés.) Xagy gondot fogok fordítani arra is, hogy az etikai jellemképzés, mint tantárgy, a tanitóképzőkhen felvétessék. (Helyeslés.) A t. képviselő ur az egységes középiskolának gondolatával is foglalkozott és azt nagyjában kifejtette. Én fejtegetését magamévá teszem, a kérdés azonban oly nagyarányú és messze kiható, r hogy azt inczidentaliter elintézni nem lehet. Én azonban már a magam hatáskörében felszólítást intéztem kiváló pedagógusokhoz, az ő véleményüket az egységes középiskolát illetőleg megtudandó és mihelyt ezek beérkeznek, fel fogom azokat dolgoztatni a kultuszministeriumban, ezek alapján meg fogom kérdezni az Országos Közoktatási Tanács véleményét és amint ezzel is készen leszek, nem fogok késni egy ankét összehívásával, hogy ez a kérdés a maga egészében kialakuljon. (Helyeslés.) Mártonffy t. képviselőtársam nagy melegséggel emlékezett meg a középiskolai tanárokról és én teljesen osztozom az ő felfogásában. Nem habozom kijelenteni, hogy meggyőződésem szerint a középiskolai tanárság hiven teljesiti kötelességét, miért is magam is, mióta szerencsés vagyok a közoktatásügyet intézni, mindig nagy szeretettel foglalkoztam az ő státusuk rendezésével és az akkori pénzügyministerrel két év előtt történt megállapodás szerint az akkor megígért ütemben és megígért módon az 1911. és 1912. évi budgetben a középiskolai tanárok fizetésjavitását keresztülvittem. Ezt a tanárok a maguk részéről a legnagyobb elismeréssel honorálták is. A megharmadolás, t. képviselőház, ma már annyiban nem teljes, mert már 1910. óta, mint méltóztatnak tudni, uj tanári állások állíttattak be a költségvetésbe és pedig mind a IX. fizetési osztályba, amint az 1910-ben kifejezetten meg is állapíttatott. Ezen én egyoldalulag segíteni nem tudok, ezt csak a pénzügyminister úrral egyetemben tehetem, mindenesetre azonban ma a dolog rendkívül nagy anyagi áldozatokkal jár, feltótlenül nagyobb anyagi áldozatokkal, mint ezt a t. képviselő ur gondolja. Ami a két korpótlék kérdését illeti, amelyet méltóztatott felemlíteni, most, tekintettel arra, hogy a tanárok szolgálati ideje meghoszszabbittatik, én a magam részéről a legnagyobb készséggel fogok e tekintetben a pénzügyminister úrral érintkezésbe lépni. (Élénk helyeslés.) A t. képviselő ur azután felemlítette az örmény katholikus vikáriátus ügyét, amire nézve van szerencsém megjegyezni, hogy én az illetékes egyházi főhatósággal e tekintetben már tárgyalásokat is folytatok. A t. képviselő ur azután felemiitette az ipari és kereskedelmi tanonczoktatás ügyét és azt kívánta, hogy az ipari és kereskedelmi tanonczoktatás átkapcsoltassék a kereskedelemügyi ministeriumba. Mindenekelőtt is konstatálnom kell azt, hogy az ipari és kereskedelmi tanonczoktatás tulajdonképen szerves összefüggésben van a nemzet közművelődésével és a közoktatásügynek egész szervezetével. Tulajdonképen ez idő szerint törvények is akadályoznak abban, hogy ezt a kívánságot ugy teljesíthessük, ahogy a képviselő ur óhajtja, mert, amint méltóztatnak tudni, az 1884 : XVII. t.-cz. kimondja, hogy a tanonczok oktatására a polgári és elemi iskolák helyiségei, taneszközei és tanszemélyzete felhasználhatók, ugy szintén, hogy a polgári és felsőleányiskolákkal kapcsolatosak a női kereskedelmi tanfolyamok. Azonkívül az 1894. évi törvény a felső kereskedelmi iskolákban alkalmazandó tanárok minden ügyét a vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz utalja, mert képesítésük, amint méltóztatnak tudni, a középiskolai tanárok képzésével szervezetileg összefügg, miért is ezt a kérdést ugy rendezni, ahogy a t. képviselő ur kívánja, nagyon nagy nehézségekbe ütközik. Különben is az oktatásban meglehetősen érvényesülnek a gyakorlati szempontok, mert ezeknek az iskoláknak szervezetei, tantervei, azonkívül a működésükről tett jelentések mind tárgyaltatnak az országos ipar- és kereskedelmi oktatási tanácsban, amely tanácsnak tagjait felerészben a kereskedelmi minister, felerészben pedig a kultuszminister nevezi ki. Különben Ausztriában is tudtommal ugy áll a dolog mint nálunk és még csak azt az egyet akarom megemlíteni, hogy az emiitett iskolákra nézve mindenkor fenn van tartva a kereskedelemügyi minister ur ingerencziája, mert tulajdonképen semmi sem történhetik a kultuszminister részéről a kereskedelmi minister megkérdezése és beleegyezése nélkül. (Élénk helyeslés.) Pop. C. István képviselő felpanaszolta a hajdudorogi püspökség felállításának kérdését oly modorban, amelyet én a magam részéről nagyon sajnálok. Xem akarok erre a dologra itt bővebben reflektálni, mert hiszen a ministerelnök ur az általános vita alkalmával a maga részéről már megtette erre a reflexióit. Csak két dolgot akarok megjegyezni. Az egyik az, hogy tulajdonképen itt egy teljesen befejezett ténynyel állunk szemben és arra kérem a t. képviselő urat, hogy utólag ő ne akarjon pápább lenni a pápánál. (Derültség és helyeslés.) A másik, hogy határozottan ismételnem kell, hogy itt részünkről semmiféle agresszív tendenczia nem nyilatkozott meg, a püspökség létesítése tulajdonképen teljesen a magyarság védelmére történt, ami nekünk nemcsak jogunk, de kötelességünk is. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Igen gyenge lábon állhat a román nyelv, ha azt a t. képviselő ur egy holt nyelvtől oly mértékben félti, mint ahogy félteni látszik. (Ugy van!) Cserny Károly t. képviselőtársam, ugyancsak a hajdudorogi püspökségre vonatkozólag felszólalván, sürgette a püspöki szék betöltését. I Én a magam részéről határozott nyilatkozatot
