Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-426

458 426. országos ülés 1912 deczember 13-án, pénteken. rem, hogy vegye fontolóra a magyar nemzeti népiskola intézményének reformját. (Helyeslés.) És ha már e kérdésnél időzöm, engedjék meg, hogy csak néhány rövid perczig foglalkozzam a tanítói fizetések rendezésének kérdésével, (Halljuk! Halljuk!) amely a költségvetés szerint maholnap ugy is napirendre kerül, mert hiszen az állami tanítóknak négy millió, a nem államiaknak hat millió van íizetésrendezési czélbol szánva. Nem tudom, mennyire fedi a valóságot, hogy ez az összeg nem volna elég a tanítóság jogos igényeinek kielégítésére. Ezt megbírálni nem vagyok hivatva. Feltétlenül kérnem kell azonban a minister urat, hogy amennyiben lehetséges, teljesítse a tanítók jogos kívánságát és ha őket boldoggá teszi a tudat, hogy fizetésrendezés folytán a XI., X. és IX. fokozatba jöhetnek minden megszorítás nélkül, ám jussanak oda, tegyük őket boldoggá és megelégedetté. Mert azt hiszem, amint Heltai Ferencz t. képviselőtársam ott a delegáczióban nagy bőkezűséggel többet mint másfél milliárdot szánt a magyar — közös — haditengerészet rendezésére, akkor, igen t. ház, én azt hiszem, az egész ház megegyező gondolatával találkozom és beleegyezésével, ha én is felajánlok e czélra annyit, amennyi erre a czélra szükséges. (Mozgás.) Mert nem hozhatunk annyi áldozatot, mennyi a magyar kultúrának ez alapvető munkásai számára sok volna. Mert hiszen ha valaki áldozott a magyar kultúrára, akkor ez a tanítóság volt, az a tanítóság, amelylyel szemben az állam mindig mostoha, szűkkeblű volt, és csakis a t. minister ur mutatott jóakaratot akkor, a mikor nemcsak a népiskola ügyének, de a tanítóság ügyének rendezéséhez majdnem állását kötötte. T. ház! Engedjék meg, kogy a lehető legnagyobb rövidséggel áttérjek egy másik kérdésre, melyről tudom, hogy épugy szivéhez és lelkéhez van nőve az igen t. minister urnak, és ha eddig ezt a kérdést meg nem valósította, az nem rajta múlt, hanem a viszonyokon. De én attól félek, hogyha mi mindig nyugodt időkre várunk, akkor ez a kérdés el fog aludni, ezt pedig én nem szeretném. Hiszen mi azért jöttünk ide, hogy komolyan foglalkozzunk a munkával, és nem tarthat fel bennünket ebben az sem, bármenynyire sajnáljuk, hogy ellenzéki képviselőtársaink távol maradnak. De ne tartsa vissza az igen tisztelt minister urat az, hogy. épen az a párt nincs itt jelen, mely ezen kérdést quasi expropriálta a maga részére, mert vannak bizonyos nagy nemzeti és ethikai kérdések, melyek nem egyes pártoknak, hanem a nemzetnek közkincsei. (Helyeslés.) És ha mi mégis nagyon fájlaljuk és sajnáljuk, hogy az igen t. néppárt gazdag tapasztalatait ezen kérdésben nem fogja érvényesíteni, bár mi szivesen osztoznánk vele nemcsak a sikerben, hanem a felelősségben is, ez ne tartsa vissza a minister urat, hanem nagyon kérem, terjesze elő a katholikus autonómia szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot. (Helyeslés.) Legyen az az autonómiai törvényjavaslat bármily egyoldalú, a mai helyzettel szemben nagy haladás lesz, mert ha csak magja lesz benne elhintve az autonómiának, akkor is a katholikus társadalom karöltve a lelkészkedő alpapsággal, ebből már egy hatalmas gyümölcsfát fog kifejleszthetni, melynek áldását élvezni fogja a lelkészkedő alpapság és az egész katholikus közvélemény, sőt maga az egész nemzet is. Bátor vagyok egyúttal a t. minister urnak szíves figyelmébe ajánlani a mi katholikus hitéletünknek egyik rákfenéjét képező papi szolgálmányok kérdését (Helyeslés.), mely a mi hitéletünket valósággal veszélyezteti, s a fejlődést oly irányban, mint szeretnők, egyáltalában megakadályozza. Jól tudom, hogy e kérdés megoldása nagy nehézségekkel jár, miután a papság, szerzett jogokról lévén szó, arról nem mondhat le, viszont azonban terheli a népet, mely igazságtalannak tartja, mert egyenlőtlenül oszlik meg e teher, mely tehát a nép lelki világát megzavarja, ez pedig a legnagyobb erkölcsi romlásnak és kárnak okozója. Egyúttal arra kérem az igen t. minister urat, hogy ezen kérdések rendezésénél, habár nagy jóindulatának adta tanújelét akkor, mikor a lelkészkedő alpapság javadalmazására 3 millió koronánál nagyobb összeget vett fel, s habár a községek ezen papi szolgálmányok és legfőkép a párbér megváltására a legnagyobb áldozatot szándékoznak meghozni, ha ez még nem volna elég, gondoljon annak a bibliai hires asszonynak olajos korsójára, talán van abban még néhány csepp, és az alapítványok vagy egyházi milliók bőségszarujából talán kerül még erre a czélra, és az alpapság javadalmazására is. (Helyeslés.) Ezeket a kérdéseket tartottam szükségesnek felvetni, és miután ugy érzem és tudom, ugy tapasztalom, hogy az igen t. minister úrban legjobb indulat van ezen kérdések rendezésére, én teljes bizalommal viseltetve iránta, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Kíván még valaki szólni? Ha senki nem kivan, a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi minister : T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Ama tetemes emelkedés, melyet tárczám költségvetése felmutat a múlthoz képest, talán bi-. zonyos mértékben igazolja azon törekvésemet, hogy kultúrpolitikánkat mindig r intenzivebbé és intenzivebbé óhajtom tenni. (Élénk helyeslés.) Én már a múlt költségvetések tárgyalása alkalmával kifejtettem az én kulturtörekvéseimet, és minden egyes költségvetés benyújtása alkalmával igyekeztem az általam tett ígéreteket magában a költségvetésben feltüntetni Maga ez a költségvetés is hű tükre, mondhatnám, fotográfiája ezen törekvéseimnek, és habár azokat