Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-426

444 426. országos ülés 1912 deczember 13-án, pénteken. sis et Fogarasiensis, tum duarum, per nos erectarum, Lugosíensis nimirum, et Armenopolitanae Diocesium territoria una cum ibi existentibus Civitatibus, Oppidis, Pagis, aliisque accessoris, in Ecclesiasticam Provinciám Graeco—Catholicam unitam linguae Romenicae, atque adeo unam Archiepiseopalem et Metropoliticam sédem Fogarasiensem Romenorum Graeci ritus catholici uniti, eadem Ápostolica Auctoritate perpetuo quoque erigimus et instituimus.« El van tehát ismerve, hogy ez a metropolia a görög-katholikus egyház részére állíttatott fel, és ezzel szemben az 1868. évi XXXIX. t.-czikk kimondja, hogy (olvassa) : »a fogarasi görögkatholikus püspökségnek gyulafehérvári görögkatholikus metropolia czim alatt érsekségre emeltetése, nemkülönben a görög-katholikusok részére felállított lugosi és szamosujvári püspökségek törvénybe iktattatnak«. Ezeket tehát törvénybe iktatták. Midőn az unió felállításának 200 éves évfordulóját ünnepelte, XIII, Leo pápa egy gyönyörű bullában dicsőitette az uniót. Ebben a »Praeclare gratulationis« czimü bullájában azt mondja, hogy sem nekünk, sem jogutódainknak soha eszünk ágába sem fog jutni, hogy a ti jogaitokat valaha csorbítsuk, ellenkezőleg, gyarapítani és erősbiteni fogunk titeket jogaitokban«. így állott a görög-katholikus román egyház rendezésének kérdése, midőn mint derült égből a villámcsapás jött az a hír, hogy Hajdudorogor. görög-katholikus egyházmegye fog felállíttatni. (Mozgás.) Különösen megdöbbentő volt az a közlés, amely arról szólt, hogy miként akarják azt létesíteni. A létesitésnek különösen azon módja ellen tiltakozott mindenki, hogy a metropolia testéből 83 községet kivettek és az uj püspökség fennhatósága alá helyezték. (Mozgás.) Mindezek okmányokkal igazolhatók és azt hiszem, hogy a minister ur ő nagyméltóságának is tudomása van minderről, de tudomása lehet ezekről mindenkinek. Hiszen ezeket az egyházmegye vezető férfiai, az érsekek publikálták. 1911. november havában tartották meg itt Budapesten az u. n. püspöki konferencziát, amely alkalommal szőnyegre került ez a kérdés, és a mi püspökeink, akiknek hazafiságához, azt hiszem, kétség nem fér, és akiknek egyike a minister urat mint legjobb barátját üdvözli, azt mondották, hogy ők egy olyan egyházmegyének felállítása ellen, amelynek czélja a katholikus hit terjesztésének előmozdítása lenne, kifogást nem emelnek, azonban kívánják, hogy ez saját jogaik sérelme nélkül történjék. Ez volt az egész, amiről tudtak a mi püspökeink és általában a mi egyházi embereink ; de azt hiszem, hogy joga van ez iránt a világi elemnek is érdeklődni. Ha látjuk, hogy elnökünk, gróf Tisza István, milyen meleg szeretettel viseltetik egyháza iránt, és hogy annak minden gyűlésében részt vesz és előmozdítja annak érdekeit, akkor azt hiszem, hogy mi sem vagyunk agitátorok akkor, amikor egyházunk védelmére keltünk. Es annak a nagygyűlésnek, amely Gyulafehérvárott tartatott, az volt a tendencziája, hogy ha egyházmegye állíttatik fel a magyarok részére, az a mi jogaink sérelme nélkül történjék. De minden igyekezetünk hiábavaló volt, s megtörtént, hogy tényleg megjött az a bulla, mert a mi tiltakozásunk, amelyet az érsek utján akartunk elküldeni, csak a bulla keletkezése után érkezett a szentszékhez. T. ház ! A bullának, a »Christi fideles Graeci« bullának három nagy elve van. Az első elv az, hogy ez az egyházmegye felállíttatik azok részére, qui lingua Hungarica utuntur, vagyis, akik a magyar nyelvet beszélik. S ennek az u. n. nemzeti elvnek annyira deferál a pápai bulla, hogy kijelenti, hogy Budapest, Makó és Nagyvárad, jóllehet, távol esnek a székhely területétől, ennek daczára, hogy elég tétessék ennek a nemzetiségi elvnek, hogy egy egyházmegyében legyenek azok, akik magyarul beszélnek, ezek a községek is a hajdudorogi egyházmegyéhez csatoltatnak. A másik nagy elv, amely ezen bullában kifejezést nyert, az, hogy a liturgikus nyelv a görög legyen, de a lingua vulgáris, vagyis a köznyelv lehet magyar is, ha a többség, vagy egy jelentős kisebbség kívánja annak a nyelvnek használatát. Ezek azok a fontosabb elvek, amelyekre vonatkozólag majd bátor leszek idézeteket is felolvasni, mert szükségesnek tartom, hogy megvilágítsam, miként keletkezett a hajdudorogi egyházmegye ; és pedig foglalkozom ezzel a kérdéssel csupán azon fix naptól kezdve, amidőn az intelligenczia szervezkedni kezdett 1898-ban, amikor a görög szertartású magyarok országos bizottsága megalakult. Ez a bizottság egy memorandummal ment Rómába nagy zarándoklatban, s az ebben lefektetett fontos elvek vezethették a szent atyát arra, hogy később ennek az egyházmegyének feláüitását engedélyezze. Azonban ezek az elvek, fájdalom, megvannak sértve ugy a bullában, mint annak végrehajtásában. Ebben a memorandumban azt mondja az országos bizottság (olvassa) : »Az országos bizottság czélja fentartani és megerősíteni a magyar nyelv használatát a görög-katholikus istentiszteletben.* Ez a lényeg, többet nem czitálok. De egy igen fontos és igen megszívlelendő szakasz van ezen memorandumban, annak V. pontjában, mely a következőleg szól (olvassa) : »Az országos bizottság ünnepélyesen kijelenti, hogy sem a ruthén, sem a román görög-katholikusok eddigelé megszerzett becses jogait csorbítani és őket jogaik gyakorlatában háborgatni nem akarja, sőt épen az ő jogaikra támaszkodva arra törekszik, hogy e jogok a görög-katholikus magyarokra is kitérj esztessenek.« Határozottan kimondja tehát a memorandum és ezzel mentek a pápa szent szine elé : Add meg nekem azt a jogot, amelyet a ruthéneknek és oláhoknak megadtál, nem akarjuk az ő jogaikat