Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-426

426". országos ütés 1912 deczember 13-án, pénteken. 441 ur előadásában, hogy kijelentette, hogy igenis ez a hely az, ahol a sérelmek előadhatók, ahol megvizsgálhatók és igenis a parlament az az igazi hely, ahol ezek a kérdések elintézendők. Ha ezt haladásnak tekintem is a belügyi politikában, a ministerelnök ur további fejtegetéseit már nem helyeselhetem. A ministerelnök ur azt mondotta, hogy amennyire helyesli, hogy ezek a kérdések itten tárgyaltatnak, ki kell jelentenie, hogy azon vádjaink, amelyek arra vonatkoznak, hogy kulturailag, nemzetiségileg és gazdaságilag el vagyunk nyomva, a legalaptalanabb vádak, amelyek valaha elhangzottak. Hogy azután súlyt adjon kijelentéseinek, azt mondja a ministerelnök ur : tekintsenek a nemzetiségi képviselők a nagy Európában más kulturállamokra, s meg fognak győződni arról, hogy ott máskép bánnak a nemzetiségekkel, mint nálunk. Igen örvendtem volna, ha a ministerelnök ur megjelöli Európában azt a kulturállamot, mert akkor legalább adatokkal, tényekkel tudtam volna szembeszállani a ministerelnök úrral. Azonban, fájdalom, a ministerelnök ur e tekintetben adós maradt. Kiegészítem tehát én az ő beszédjét. Talán Ausztriát akarta érteni, amely nem politikailag, de etnográfiailag igen hasonlit a magyar állam összetételéhez ? Tekintsen oda Ausztriába, még ott még a zsidó nemzetiség politikai összetétele is el van ismerve, ott még a zionista zsidó is mint nemzetiségi jogositva volt pártot alapítani és mint párt szerepel. Tekintse Ausztriában a most folyó tárgyalásokat a bizottságban, ahol a maroknyi olasz népnek jog- és államtudományi fakultást Ígérnek, és jönnek a délszlávok s junktimba akarják hozni a délszláv egyetemmel. Avagy a mi viszonyainkat akarja összehasonlítani nagy Németországgal ? Azt hiszem, itt nincs öszszehasonlitásnak helye. Am elfogadjuk az ottani állapotokat is, de azt hiszem, nincs a világon egyetlen egy nemzet, amely helyeselné a németek eljárását a pózeni lengyelek ellen. De habár az ő üldöztetésük nagy, politikai egyediségük ennek daczára el van ismerve, s ők mint párt működhetnek. Nálunk azonban pártszervezésünk tiltva van s azt nem ismerik el. Elnök (csenget): Eigyelemeztetnem kell a képviselő urat, hogy szíveskedjék a kultusztárcza költségvetéséhez tartani magát. (Helyeslés.) Egyáltalában nem akarom útját állni az u. n. nemzetiségi kérdés tárgyalásának, annak azonban a kultusztárcza tárgyalásánál csakis a kultusztárczával összefüggő vonatkozásaiban van helye. Tessék folytatni. (Helyeslés.) Pop C István : T. képviselőház ! Mivel oly ritkán szólalunk fel és azt hiszem, nem lehet bennünket azzal vádolni, hogy visszaélnénk a ház türelmével, kérdem a t. házat, méltóztassék nekem megengedni, hogy a tárgytól eltérhessek, Ígérem, hogy nem fogok ezzel az engedélylyel visszaélni. Elnök: A t. képviselő ur azt a kérést intzéi a házhoz, hogy engedje meg neki a tárgytól való KÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. XVII. KÖTET. eltérést. (Megengedjük I) Gondolom, a ház megengedi. (Helyeslés.) Tessék folytatni. Pop C. István : T. képviselőház ! A ministerelnök ur a beszéde további folyamán erősen hangoztatja, hogy mi mindent adnak a nemzetiségeknek ; ime, nyitva áll a pálya mindenki részére ; ugy ők, valamint kollégái nagyon szívesen vennék, ha állami szolgálatba jönnének a nemzetiségek. Legyen szabad megczáfolnom őt a tényekkel, mert nálunk vezető állásban bizony egyetlen egy nemzetiségi sincs. Hol van egyetlen egy főispán széles Magyarországon, aki magát románnak nevezné, pedig vagyunk már csak a hivatalos statisztika szerint is románok három millió. (Egy hang joobfelől : Már volt!) Hol van egy törvényszéki elnök ? A Curiánál, ahol mindig szép számmal voltak románok, egy penzióba menő öreg ur és egy tetterős biró van román; mondanom sem kell, hogy ez nincs arányban a nép számarányával, sem azzal az anyaggal, amelyet az igazságszolgáltatásnak szolgáltatunk. Darvai Fülöp : Ez tiszta véletlen ! Pop C. István : Ami pedig a ministerelnök urnak azt a kijelentését illeti, hogy mi magasabb kulturális czéljainkra nem áldozunk, ez nem szükkeblüségből ered, hanem abból az egyszerű ténykörülményből, hogy szegények vagyunk. A ministerelnök urnak azon kijelentése azonban ellentétben van a költségvetés előadójának kijelentésével, aki büszkélkedve mondotta, hogy ime, elértük a a két milliárdot, a mi iránytű egyszersmind arra is, hogy kulturailag és gazdaságilag mennyire haladtunk. Hivatkozom a kultusztárcza előadójának arra az igazán büszkélkedő kijelentésére, hogy ime, odáig jutottunk, hogy a kultusztárcza ma 144 miihót fogyaszt el évente. Ily körülmények közt, azt hiszem, nem lehet szólni nálunk arról, hogy szegények vagyunk. Különösen nem vagyunk szegények a budgetben, amely fényes budgetnek csúcspontja épen a kultusztárcza. De méltóztassanak nekem őszintén feleim, lehet-e azt mondani, hogy az az ország, amely a művészetnek, az irodalomnak, muzeumoknak több mint 8 milliót juttat, szegény és kérdem önöket, ha van színházra 3 miihónk, miért nem juttatnak ebből a román szinházalap javára is abban az arányban amely arányban vér- és pénzáldozattal járulnak a haza oltárára ? (Egy hang : Ez már nem a mi dolgunk !) De igen, t. ház, a mi dolgunk. Deák Ferenc, amikor ha jól emlékszem, 1872-ben tárgyalták a szerbek azon kérelmét, hogy a szerb színházat támogassák anyagilag, azt mondotta : Nincs pénz, nem adhatunk, de nem adhatunk a magyarnak sem, mert nem tartom helyes dolognak, hogy csak az egyik kultúrát támogassuk a többi rovására. Szinházalapunk, irodalmi egyesüléseink soha semmiféle istápolásban nem részesülnek a kormány részéről, pedig a magyarok után a legnagyobb számban vagyunk e hazában és nem lehet azt mondani, hogy ne volnának tehetséges fiaink. Ott van a kis Bencenc községből származott Vlajku Aurél, aki zsenialitásával meghódította a 56