Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-425
Í25, országos ülés 1912 d lentést tette, még pedig Lukács László ministerelnök úrra vonatkozólag: »Bgész Európában nyilt titok, hogy Magyarország kormányelnöke a legnagyobb panamista«. (Mozgás. Felkiáltások : Szégyen, gyalázat!) Ezt a tényállást egy másik, szintén jelen volt ur, ítadványi Nándor újságíró is csaknem szószerint megerősíti, azzal a különbséggel, hogy szerinte nem azt mondta volna, hogy »egész Európában nyilt titok«, hanem ugy hallotta, hogy »Magyarország kormányelnöke egész Európában a legnagyobb panamista«. Más eltérés a vallomásban nincs. (Derültség.) Ezzel az utóbbi tanúval a vacsora után beszélve, Désy Zoltán képviselő ur az ő kérdésére kijelentette, hogy igenis, azért mondotta ezt, hogy a nyilvánosság elé jusson ez a kijelentése. Ennek következtében Lukács László ministerelnök ur még október 27-én kelt felhatalmazásával, támaszkodva arra, hogy hasonló esetekben a Btk. 270. §-a szerint csakis felhatalmazásra van helye, még pedig hivatalból való vádnak, felhatalmazást adott a budapesti kir. ügyészségnek, hogy rágalmazás, esetleg becsületsértés miatt üldözze Désy Zoltán képviselő urat ezért a kijelentéseért. Ezzel a felhatalmazással azután megindították az eljárást, még pedig a Btk. rágalmazási 258. §-a alapján, a 262. §. szerint közhatósági személy ellen — mert hiszen Magyarország ministerelnöke mindenesetre közhatósági személy — elkövetett rágalmazás miatt. Felfüggesztették azonban az eljárást addig, amíg a képviselőház Désy Zoltán képviselő ur mentelmi jogának kérdésében határozni fog. A budapesti kir. büntetőtörvényszék, a budapesti királyi főügyész utján kéri a képviselőház elé terjesztett iratok alapján Désy Zoltán képviselő ur kiadását. T. ház ! Ami ebben az ügyben azt a kérdést illeti, hogy a használt kifejezés, t. i. hogy a ministerelnök ur »panamista«, megállapít ja-e a delik tum jelenségeit, azt hiszem, nincs kétség abban, hogy mindenki ilyennek fogja azt venni, még pedig a Panama-affér révén, amelyből ez a kifejezés származik. Emlékszik talán még a t. ház arra, hogy 1893-ban a Panama-csatorna ügyében nagy, világraszóló botrány támadt Parisban, amelynek magva az volt, hogy képviselőket és állami tisztviselőket, sajnos, magát a pénzügyministert is, — Baihutnek hívták, — megvesztegették, még pedig az utóbbit 500.000 K-val. Baihut azután őszintén be is vallotta a hazája ellen elkövetett ezt a gonosz cselekedetét, és megfelelő büntetésben is részesült a bíróság részéről. Ebből kitetszik, hogy a »panamista« kifejezés kétségkívül azt akarja jelenteni és a közhasználatban is ugy szerpel, hogy valaki az állam pénzéből jogtalan módon elvon magának bizonyos összegeket, vagy éppen magát megvesztegetteti. (Igaz! Ugy van!) Hogy tehát itt rágalmazási cselekmény jelenségei forognak fenn azzal szemben-, aki ilyennel gyanúsít bárkit is, az kétségtelen. Hogy továbbá Désy Zoltán képviselő úrral összefüggésbe is hozható ez a cselekmény, azt hiszem. zember 12-én, csütörtökön. 435 ezt az említett két tanúvallomás egészen kétségen kívül helyezi. Hogy végül zaklatásról sem lehet szó, az onnan is kitetszik, hogy noha nálunk, fájdalom, a politikai életben és a politikai harczok közben, politikai okokból a legsúlyosabb rágalmazásoknak mások ellen való használata úgyszólván közszokás, (Igaz ! Ugy van !) ebben az esetben mégis Magyarország ministerelnöke ellen irányultak ezek a kifejezések, még pedig oly súlyos kifejezések, melyek valóban alkalmasak arra, hogy nemcsak Magyarország előtt, hanem egész Európa előtt is a legkínosabb helyzetbe hozzák Magyarország ministerelnökét. Sőt legyünk benne bizonyosak, magát az országot is kitették a gyanúnak. (Ugy van ! Ugy van !) Ebben az esetben tehát nemcsak hogy zaklatás nem forog fenn, hanem egyenesen kívánatos, és pedig az ország nagy közérdeke szempontjából kívánatos, hogy Magyarország ministerelnökére nézve a használt kifejezések valósága vagy valótlansága az arra illetékes független bíróság színe előtt és pedig ezúttal minél hamarább megáUapittassék. (Élénk helyeslés.) Ennek következtében van szerencsém a mentelmi bizottság részéről ajánlani a t. háznak, hogy méltóztassék a mentelmi jogot ebben az ügyben Désy Zoltán képviselő úrra nézve felfüggeszteni {Élénk helyeslés). Elnök : Kivan még valaki szólni ? Ha senki nem kivan szólni, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. háztól, elfogadja-e a mentelmi bizottságnak most tárgyalás alatt lévő javaslatát, igen vagy nem ? (Felkiáltások: Igen !) A ház a javaslatot elfogadta. Következik a kérvények 8. sor jegyzékének (írom. 657) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Br. Láng Mihály előadó : T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) A kérvények 8. sor jegyzékében foglalt, 1—320-ig terjedő folyószámnial ellátott kérvények — a 297-ik számú kérvénytől, a klopodiai népgyűlés kérvényétől eltekintve — valamennyien azonos tárgyúak, mind a választói jognak kiterjesztésével és annak minő módon való kiterjesztésével foglalkoznak. Ha megengedi a t. ház, röviden ismertetem azokat a különböző szempontokat, melyek e kérvényekben foglaltatnak. (Halljuk! Halljuk 1) Elnök : A képviselőháznak először abban a tekintetben kell határozatot hoznia, hogy a kérvényeket egyenkint kivánja-e tárgyalni, vagy pedig, miután egyet kivéve az összes kérvények a választójogra vonatkoznak, együtt kivánja-e ezeket tárgyalni. (Felkiáltások: Együtt!) Ha jól értettem, az előadó ur javasolja, hogy együttesen tárgyaltassanak. (Helyeslés.) Ebben a tekintetben a ház elfogadta az előadó ur javaslatát és a kérvények együttesen fognak tárgyaltatni. Br. Láng Mihály előadó: A kérvények 1—30. folyószámig törvényhatóságok kérvényei 55*
