Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-424

í2z. országos ülés Í912 deczember li-én, szerdán. 417 dókat, nagygyá teszi és egyedül nagygyá tehet, mert ez aztán az életerő, amely, amint szépen fejtette ki Giesswein Sándor t. képviselőtársam, uj életet ad a tömegeknek, gyúrja a tömegekből a különféle formákat, testeket, lelkületeket és irányzatokat, így közeledhetik egyedül az emberiség a magasztos ideálhoz, hogy megközelítse a mindentudás fokozatát, amennyire csak szellemi erejéből erre telik, amennyire csak az isteni szikra benne kifejlődhetik. De csakis ugy közeledhetik, hogy ha semmiféle tanácsok, semmiféle szakegyesületek, semmiféle anatématizáló és inkvizitori testületek az államok, az osztályok érdekéből nem czenzurázzák az iskolát és nem czenzurázzák az iskolai könyveket és nem akarnak kaptafa-lelkeket, hanem igazán szabadon nyiló, az igazság napja melegének hatása alatt az ember lelkületéből mintegy anyaméhből szabadon növekedő, nyiló lelkeket akarnak elérni. Az ezzel ellenkező móddal kaptafa-embereket nevelünk és csakugyan odajutunk és ez a törekvése az államnak, hogy uniformizáljuk nemcsak az ajtónálló szolgákat, rendőröket, katonákat, maholnap az ügyvédeket, bírákat, hanem egy kaptafára, egy rendszerbe és uniformisba öltöztetnék és nem tudom milyen policzáj-ruhába a lelkeket is. Ez pedig a lelki rabszolgaságot jelenti. Nem az emberiség tárgyilagos érdekében cselekszik igy az állam, hanem önző czélokból rabokat akar nevelni. Kiszöktek a testi rabok a jobbágyságból, és most lelki rabokat, lelki jobbágyságot akarnak teremteni, kaptafa-embereket. Epén azért az emberi szellem, tudomány és igazság, az igazi szabadság érdekében határozottan tiltakoznom kell az eben a fölfogás ellen, hogy egyedüli és legfőkép állami feladat volna a tanítás vagy akár a nevelés is, és csakis ily alapon lehetne mindenféle felekezetnek vagy nemzetnek, vagy iránynak, eszmének, kifejlődni. Én azt hiszem, minden ember, aki tudja, mi a lelki szabadság, aki tudja, mi az a XX. században, ha a lélek nem szabad, ha az ember azt, amit gondol és amiről meg van. győződve, ki nem mondhatja, aki tudja, hogy sokkal rettenetesebb rabság, ha sokszor egy szót sem szabad kimondani, amely nem egyezik a többség felfogásával, mintha bilincsbe verik az embert: az sohasem fog az ilyen elveknek pártjára állni, hanem belátja, hogy a tanszabadság talajából fejlődnek ki a különböző eszmék, a különböző világnézetek, különböző felfogások, nemzeti, társadalmi, osztály- és fajbeli nüanszok az emberek lelkületében. Epén ezen szempontból, ez emberi kultúra és haladás szempontjából határozottan megindokolható az, hogy ebben az országban sem helyes, hogy csak egyetlenegy kultúra legyen, melyet a kultuszministerium állapit meg. Nem lehetséges, nem helyes irányzat ez az emberiség általános szempontjából, mert sohasem szabad e;y nemzet haladásának ellentétbe helyezkednie az emberiség általános érdekeivel. Mihelyt egy nemzet, vagy bármilyen kultúra szembehelyezkedik az általános emberi érdekekkel, akkor az általános emberi KÉPVH. KAPLÓ. 1910 1915. XVII, KÖTET. szimpátiával is kollizióba jut és esetleg mint különcz, mint egy ragadozó, esetleg mint egy tébolyodott szerepel a kulturvilágban. (Derültség.) Ezért nem helyes irány, ha bárhol az államban egyetlen egy hivatalos kultúrát forszíroznak. Legalább az emberiség szabadsága, a tudomány, a művelődés és a kultúra legyen szabad, legalább gondolkozni szabadjon, legalább irni szabadjon, legaláb olvasni szabadjon a kultúra területén azt, ami az ember szivéből, lelkületéből, véréből kipárolog, amit az ő lelke kivetít a természetbe és a világba. Ezért nem állhatok — nemcsak nemzetiségi szempontból, hanem az általános művelődés, a kultúra, a humanitás szempontjából •— azon az állásponton, hogy az országban egyedül csakis a magyar nyelv kultúrája és fejlődése volna lehetséges és megengedhető. (Zaj.) Az emberiségnek természete, a tudomány szabadsága és a kultúra álláspontja az, hogy fejlődhessék az emberi léleknek minden tulajdonsága, minden nüansza. Nem szabad amortizálni az emberi lélekben semmit sem, hanem ellenkezőleg, mindent felszínre kell hozni. | De nemcsak e szempontból,' az általános kultúra és humanitás szempontjából helytelen az a felfogás, hogy csakis magyarnyelvű kultúra lehet ezen országban, hanem bármilyen nyelv kultúrája, leginkább az itt élő összes népek kultúrája. Egy hang (jobbfelől) ; Minden lehet, csak magyar szívvel csinálják ! Juriga Nándor: Annál is inkább, mert Magyarország nemcsak egy fajnak az országa, hanem közös hazája az összes itt lakó népeknek, nemzetiségeknek. A politikai magyar nemzet különböző népekből áll, és a nemzetiségi törvény meghatározása szerint is itt minden nemzetiség egyenjogú, s igy az ő kultúrájuk sem áll kivül ezen az országon, hanem benne van Magyarország lelkében ; benne van akár a román lélek kultúrája, akár a szlovák lélek kultúrája, akár a német lélek kultúrája, akár ha esetleg valakinek az anyanyelve franczia, — pl. valamelyik grófé (Derültség.) vagy a másiké angol — akkor ez is benne van az ország kulturlelkületében, és ép azért nem szabad azt gondolni, hogy mindaz idegen kultúra volna" és csak a magyar volna hazai. Hát mióta vagyunk mi szlovákok idegenek ebben az országban ? Hiszen ha arról volna szó, hogy ki volt itt előbb, könnyen bebizonjdthatnám, hogy a szlávok voltak itt előbb, mint a magyarok. (Ellenmondás.) Egy hang (a jobboldalon) : Meghódítottuk! Juriga Nándor: A hódításra az ember sohase hivatkozzék. (Zaj és közbeszólások. Elnök csenget.) Nagyon helytelen az a felfogás, hogy más kultúrák, amelyek ebben az országban vannak, idegenek volnának és nem hazafiak. Hisz mi épen azt akarjuk, hogy ezek is hazafiak legyenek. Mi nem akarjuk magunkra venni, hogy idegenekvagyunk, mi nem akarjuk magunkat kiközösíteni hagyni ebből az országból, protestálunk ez ellen, 53