Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-401

'M kOl. országos ülés 19Í2 június 22-én, szombaton. pótlólag még csak azt vagyok bátor megjegyezni a knin-ogulini vasútra nézve, hogy ama kívánsága Horvátországnak, hogy ezen vasúti munkálatoknál elsősorban és mindenekfelett horvát munkások vétessenek igénybe, önként értetődő ; benne van különben az okmányokban és igy minden nehézség nélkül kijelenthetem, hogy e tekintetben is teljességben honorálni szándékozik a kormány Horvátország kívánságait. (Élénk helyeslés.) Elnök: A kereskedelemi ' minister ur kivan szólani. Beőthy László kereskedelemügyi minister: T. ház ! Méltóztassék megengedni, hogy arra a nagy jelentőségre való tekintettel, amelylyel a most szőnyegen és tárgyalás alatt levő kérdés bír. a magam részéről is igénybe vegyem a t. ház szíves figyelmét, lehetőleg rövid időre. Az után a tájékoztató előadás után, amelylyel t. barátom, a pénzügyi bizottság előadója ezen törvényjavaslatot bevezette, én nem szándékozom hosszasabban foglalkozni a kérdéssel, csupán azoknak a főszempontoknak megjelölésére szorítkozom, amelyek a kormányt ebben a kérdésben való állásfoglalásánál irányították. Mindarra, ami az ezen kormány működését megelőző időben történt, részletesebben kiterjeszkedni nem szándékozom, arról csak annyira fogok megemlékezni, amennyire szükséges ahhoz, hogy a jelen kormány magatartásának indokát bemutathassam. Amint méltóztatnak tudni, de amint erre az előadó ur is rámutatott, az az eszme és az a terv, hogy Magyarországból Dalmáczia felé kedvező vasúti összeköttetés létesíttessék, nem uj keletű. Már régebben felmerült és 1874 óta úgyszólván állandóan tapéton van. Különböző tervek és megbeszélések történtek ebben az irányban. A kérdés ujabb és pedig jelentékeny aktualitást nyert 1907-ben, amikor az akkori magyar kormány bizonyos forgalmi kérdések rendezése szempontjából az osztrák kormánynyal megegyezést létesített, amelynek egyik pontja az volt, bogy a magyar kormány kötelezettséget vállal arra, miszerint Ogulinból kiindulva, Knin irányában a dalmát határig a vasutat kiépíti magyar költségen és másfelől biztosította azokat a feltételeket, amelyek mellett a ránk nézve igen nagy fontossággal bíró kassá—oderbergi vasútvonal teljesítőképességének nehézségei lehetőleg elhárittassanak. (Helyeslés.) Ez a megállapodás tehát, t. ház, magában véve két igen lényeges és nagy horderővel bíró indokot szolgáltatott a kormány számára a tekintetben, hogy a kormány kötelességének tekintse ezen kérdés mielőbbi megoldására mindent elkövetni. Az egyik indok ugyanis az volt, hogy kötelessége a kormánynak ezen törvényjavaslat elfogadása utján a vasutat megépíteni azért, hogy ez által eleget tegyen az Ausztriával szemben elvállalt kötelezettségének, a másik indok pedig az, hogy ha mi ezt a vasutat mielőbb meg nem építjük, annak a veszélynek tennők ki magánkat, hogy ezáltal a kassá—oderbergi vasút forgalmának igen lényeges rendezése esetleg eltolatnék, vagy esetleg végleg meg is akadályoztatnék. Ez az utolsó körülmény: a kassa-oderbergi vasút forgalmának szabályozása, kapcsolatban ezzel a kérdéssel annál nagyobb sulylyal esik jelenleg a mérlegbe, mert az ujabb időben e tekintetben sikerült a magyar kormánynak az osztrák kormánynyal olyan megállapodásokat létesíteni, amelyek nemcsak fentartják az 1907-ben ide vonatkozólag létesült megállapodásokat, hanem ezeket még bizonyos tekintetben előnyösen módosítják, amennyiben az eredeti megállapodás értelmében a csak Jablonkától Teschenig kontemplált kettős vágány ki lesz terjesztve egyfelől Teschentől Oderbergig, másfelől Jakionkától a magyar határig, azon az alagúton is, amelyen csak egy sin vezetett keresztül, ugy hogy ez által Magyarországnak Oderberggel kettős vágánynyal való forgalma biztosítva lett, aminek jelentősége kétségtelen. (Általános helyeslés.) Ha ez a törvényjavaslat keresztülmegy és ezen vasút megépítése biztosítva van, nem kétlem, hogy azon megállapodások, amelyek e tekintetben az osztrák kormánnyal létesültek, a legrövidebb idő alatt létre fognak jönni, amely tekintetben hivatkozhatom épen az osztrák kereskedelemügyi ministemek pár nap előtt tett kijelentésére, hogy maga is sürgeti ezen vasút tekintetében létrejött megállapodásoknak mielőbbi perfektuálását. Amint most már ezen vasút kiépítésének szükségessége meg lett állapítva és elkerülhetetlennek mutatkozott, a jelenlegi kormányra nézve a feladat csak abban állott, hogy keresse a módját annak, hogy ezen most már elodázhatatlanul szükségessé vált feladatot miképen tudja megoldani a lehető legnagyobb előnyére és legkevesebb hátrányára. Kénytelen vagyok megjegyezni, hogy e tekintetben azok a megállapodások, amelyeket az előző kormány egy bizonyos bankcsoporttal ezen vasút megépítésére vonatkozólag megkötött és amelyekre az előadó ur már rámutatott, bizonyos tekintetben feszélyezőleg hatottak a kormány eljárására, s a kormánj? e tekintetben nem rendelkezett minden irányban szabad kézzel, mert a konzorcziumnak bizonyos előjoga volt ezen vasút kiépítésére és ezen előjoga jogi szankczióval is el volt látva. A kormánynak tehát, természetesen, ezzel a bankcsoporttal kellett a tárgyalást megindítania. Az első terv, amely felmerült, az volt, hogy e vasút helyi vasúti típus alapján lett volna kiépítve, amelyre vonatkozólag, mint az előadó ur már jelezte, a törzsrészvényeket az állam vette volna át; emellett átmeneti forgalom czimén biztosított volna egy bizonyos évi hozzájárulást, körülbelül 4,200.000 koronát, a megosztás pedig 50%-os arány alapján történt volna és tarifális szempontból, ami pedig épen ezen vasútnál igen lényeges momentum, természetesen nem lett volna meg a magyar kormánynak az a szabadsága, mintha maga építette volna ki. Ezt a tervet a kormány a maga részéről nem fogadhatta el, nem