Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-424

k%k. országos ülés 1912 is' megdicsértem, mondtam, örülök, hogy ilyen szép iskolájuk van. Hát az iskola szép, azt felelték, de a gyermekeink nem tanulnak, csak magyarul, németül még egy levelet sem tudnak megirni. Ez olyan pszichológiai tünet, amelyre rá kell mutatni ; a törvény rendelkezése szerint az ilyesmi nem szükséges, ez a jelenség egy túlbuzgó tapintatlanság következménye, de mutatja nekünk, hogyan kelti fel azután a tapintatlanság a szeparasztikus gondolatot. (Elénk helyeslés.) Azért ajánlom én ebben a tekintetben a legnagyobb tapintatot. Erre szükségünk van, mert az Ausztriával való közlekedésünk kivánja azt, hogy azok az emberek tudjanak németül, még pedig nemcsak az ő anyai dialektusukon, hanem, hogy legalább egy levélkét is tudjanak irni és olvasni is. Ha ők ennek a gazdasági hátrányait látják ; ha az iskola nem tudja elérni azt, hogy az ő mindennapi kenyérkeresetükben vegyék ennek hasznát, akkor ebből bizonyos elhidegülés származik. (JJgy van !) Én ezt nem ugy állítom oda, nem mint egy kerület, egy község ügyét, hanem mint egy jelenséget, amelyre ügyelni, vigyázni kell, és a mely jelenséget nem szabad gyarapítani, szaporítani, hanem, amelyet kezdetben el kell fojtani, hogy Magyarországon a különféle népelemek testvéries együttérzését megalapozzuk. (Elénk helyeslés.) Még egy dolgot akarok emüteni, amely megérdemli pártolásunkat, és amely szintén idebent is és kifelé is egyik jele lehet annak a testvéri érzületnek, amely Magyarország különböző népességei között fennáll. (Halljuk !) Aki valamikor Stockholmban volt, nem tudja elfelejteni azt a bámulatos néprajzi, eleven muzeumot, amelyet skansennak hivnak, ahol Iíten szabad ege alatt látjuk bemutatva Svédország összes népeinek szokásait, látjuk elevenen a különféle megyékből, illetve tartományokból odahozott lakósokat, látjuk az ő lakóhelyeiket egészen a lappok lakóhelyéig és az iramszarvasig; látjuk, hogyan dolgozik az a nép, miféle ipart tud létrehozni, szóval, egységes képben látjuk egész Svédország kulturvilágát. Ha valahol, Magyarország részére szükséges volna ilyen skansen, ahol a magyar trikolor alatt együtt láthatnók egyszerre az ország mindenféle népét, amint az él, dolgozik, és ez élő czáfolása volna azoknak a vádaknak, melyeket ellenünk a Scotus Viatorok terjesztenek a külföldön ; (Elénk helyeslés.) itt a magyar és a többi nemzetiségek egymás mellett állanának, nem mint a régi feudáhs világban, ur és jobbágyként, hanem mint primus inter pares, a testvérek között mint vezető testvér. (Helyeslés.) Ez egy nagy feladat a mi számunkra és ezt teljesítenünk kell. Egyszersmind feladatunk az is, hogy mi, mint az ural-altaji fajnak előretolt Őre Európában, a többi Európát tájékoztassuk az uralaltaji kultúráról. Egy ilyen téren ez mind lehetsé ges volna; tanúságot tehetnénk egy kultúráról, amely miatt nem restelkedhetünk, mert hiszen az utolsó kutatások mutatják, hogy a babiloni mű S&PVH. NAPLÓ 1910—1915, xvn. KÖTET. deczembér 11-éií, szerdán. 409: veltség megteremtői szintén éhhez"a fajhoz táffoz-' , tak és ez egyszersmind dokumentálása lenne az igazi magyar szellemmel együtt annak a demokratikus szellemnek, amely a mai kor haladásával együtt a testvériség érzését ápolja minden állampolgár iránt. (Elénk helyeslés.) • • : '.". T. ház ! Ebben a tekintetben azonban, 'az.: iskoláról szólván, nem hallgathatom eb egyszersmind" a tanítóknak és a tanároknak kérdését sem, (Malijuk ! Halljuk!) mert e kérdések : iskola, tanító:és • tanár, egymással szoros összefüggésben vannak. (ügy van ! Ugy van !) Hiszen az előadó ur jelentéséből is értesültünk arról, hogy nemsokára egy : törvényjavaslatot is fogunk a ház asztalán látni, amely a tanítók anyagi szükségletének fedezéséről gondoskodni kivan. (Helyeslés.) En azonban, t. képviselőház, látom azt a bifurkácziót, amely tanitó és- tanító között megvan. Bizonyos irigységgel — jóakaratú irigységgel, de egyszersmind örömmel is konstatálhatom, hogy református testvéreink ezt a kérdést már megoldották, amennyiben szervezeti szabályaik' 6. §-ában, ha nem csalatkozom, ki van mondva, hogy a református tanítónak nem lehet. kisebb dijazása, mint az állami tanítónak, ök a mutatkozó hiányt abból az államsegélyből fedezik, amelyet felekezeti czélokra kapnak. En sem akarok mást, t. ház. mint hogy ezt mi mindnyájan megtehessük. (Helyeslés.) Es ezért kívánom elvi kir mondását annak, hogy tanitó és tanitó között, álljon az a tanitó az állam, valamely község vagy valamely felekezet szolgálatában, különbség ne legyen, és minden tanítónak, azon az egyetlen alapon, hogy tanitó : egyforma fizetése legyen. (Elénk helyeslés.) T. képviselőház! Nem kevésbbé jogos és indokolt panaszokat hallunk a tanárok részéről is, különösen a legutóbbi nyugdíj tör vényjavaslat intézkedései miatt, amely törvény, jóllehet Szász Károly t. barátom oly melegen beszélt a tanárok érdekei mellett, a tanári kar reményeit még sem fogja beváltani. Pedig, t. képviselőház, el kell ismerni, hogy van valami igaz abban a régi latin mondásban, hogy : »Dat Galenus opes, fért Justinianus honores, pauper Aristoteles cogitur ire pedes.« Vagyis, hogy az orvos meggazdagszik, a jogász nagy méltóságokra, tisztségekre jut, de a szegény bölcselkedő, vagyis a tanár, a ki ftlozofálássál, oktatással foglalkozik, bizony csak gyalog,jár. Nekünk is el kell ismernünk, hogy a tanárok bizony csak olyan gyalogjárók, (Derültség.) mert' el van zárva előlük a fejlődés további útja. Ebből a szempontból a tanítókra nézve is kívánom, hogy adassék mód számukra, hogy társadalmi poziczió tekintetében is feljebb emelkedhessenek ; adassék mód arra, hogy akadémiai tanulmányokkal egészíthessék ki tudásukat, s hogy szakképzettségük alapján ők is alkalmazhatók legyenek a tanfelügyelői állásokra is. : A tanári pálya is olyan, hogy egy korlát .áll a tanárok előtt, ahol már non plus. ultra, ennél 5ä