Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-421

334 h2l. országos ülés 1912 deczember 7-én, szombaton. dasági jelentőséggel. A földmivelésügyi kormánynak a csemetekertek szaporítása által egyik jelentőségteljes intézkedése nyilatkozik meg s bizonyság, hogy e téren is odaadó, buzgó és körültekintő munkássággal honorálta azokat a közóhajokat, amelyek jogosak és amelyek teljesítése gazdasági életünkre hasznot hozónak ígérkezik. (ügy van! Helyeslés.) Az erdősítés ügyével kapcsolatosan emlékezhetem meg azokról a nagyjelentőségű intézkedésekről, amelyek a kopár területek befásitásával függnek össze. Lehetetlen helyzet a', hogy a XX. században egy modern államban gazdaságilag használatlanul maradjanak területek és hogy ne tegyünk meg mindent arra, hogy minden egyes területet a gazdasági életnek biztosítjuk, (Ugy van! ügy van ! Tetszés.) A kopár területek befásitásával a földmivelésügyi kormány azt a gondolatot akarja szolgálni, hogy ezek a kopár, futóhomokos és vízmosásos területek visszahódittassanak a gazdasági kultúra részére, (ügy van! Ügy van! Helyeslés.) és ez egyik legszebb gondolata a költségvetésnek, lehetetlen, hogy kultur-államban földterületek gondatlanság miatt tönkremenjenek, (ügy van ! ügy van !) Természetszerű, hogy épen a kopár területek befásitásának kérdése nem fog szerencsésen megoldatni sohasem, ha maga a gazda-társadalom nem siet a földmivelési kormány támogatására. (ügy van ! ügy van !) A földmivelésügyi minister ur, (Élénk éljenzés.) ismerve a mi gazdatársadalmunknak azt a betegségét, hogy az olyan munkálatokat, amelyek egy kis fáradságot is igényelnek, csak elméletileg szereti, és hogy gazdáink túlkényelmesek arra, hogy még kis fáradságot igénylő tevékenységet is kifejtsenek, ezen ugy akar itt segíteni, hogy azokon a helyeken, ahol nagyobb veszély fenyegeti ezeket a gazdaságilag használható területeket, helyben létesíttessenek megfelelő intézmények, hogy a gazdáknak ne kelljen messze fáradniok, hanem helyben kapják meg azokat az eszközöket, amelyeket mezőgazdaságunk és erdészetünk fejlesztése érdekében igénybe kell venniök. (Élénk helyeslés és tetszés.) Természetszerű, hogy gazdasági fejlődésünk nemcsak a gazdasággal foglalkozók szorgalmától és munkálkodásától, hanem attól is függ, hogy mekkora szakértelemmel rendelkeznek gazdasági életünk vezető és munkás elemei. A földmivelésügyi kormány a mezőgazdasági szakoktatás intenzivebb és gondosabb vezetését ezélozza. A pénzügyi bizottságban a földmivelésügyi minister ur által előterjesztett programm, melyet valószínűleg a házzal is meg fog ismertetni, tanúbizonyságát szolgáltatja annak, hogy egy gondos, előre megfontolt és előrelátó gazdasági oktatási politikával hogyan lehet fokozni gazdáink értelmi nívóját mentid nagyobb mértékben és mentül rövidebb idő alatt emelni. (Élénk helyeslés.) Az 1913-iki költségvetésben látunk már uj intézkedéseket; de ezektől eltekintve is, a földmivelési minister urnak a mezőgazdasági szakoktatásra irányuló programmja hivatva lehet segíteni azokon a bajokon, amelyek e részben, fájdalom, ma is fennállanak, és ez a programm hivatva lehet arra, hogy gazdasági szakoktatásunkat a követelményeknek és a viszonyoknak megfelelően átalakítsa. Az 1913-iki költségvetésbe nyolcz uj gazdasági segédtanárnői állást állit be a földmivelési minister ur és minden tanitóképzőintézetet megfelelő szakerővel óhajt ellátni. Ez egy kis tétel és nem is látszik nagyjelentőségűnek, de ha elgondoljuk azt, hogy a tanítóképzőintézetekből és a tanitónőképzőintézetekből kikerült tanítók és tanítónők lesznek hivatva azt a sok százezerre menő gyermekeket nevelni, azoknak lelkébe bizonyos gazdasági kultur-ismereteket bevinni, akkor nem méltányolható eléggé ezen kicsinek látszó, de kihatásaiban igen nagy eredményeket igérő intézkedéseknek a hasznossága és jósága. (Igaz ! ügy van !) A földmivelésügyi minister ur kiváló gondosságáról tesz tanúságot a költségvetésnek az az intézkedése is, mely szerint a 1912: XXXII. t.-czikket az egész ország területére 1913-ban végre akarja hajtatni és ezen törvényczikk rendelkezéseihez képest minden vármegyét külön előadóval akar ellátni. (Élénk helyeslés.) T. képviselőház ! Mindazok, a kik a megyei közigazgatási élettel közelebbi összeköttetésben vannak és akik figyelemmel kisérik, hogy a megye általános életére milyen jelentőséggel bírnak a törvényhatósági gyűlések, hálásan fognak megemlékezni a földmivelésügyi kormánynak azon intézkedéséről, melylyel lehetővé akarja tenni, hogy minden vármegye törvényhatósági bizottsági ülésében részt vegyenek olyan szakférfiak, akik annak a vármegyének közgazdasági és mezőgazdasági ügyeiben szakértő tanácsaikkal, tapasztalataikkal, továbbá az országos gazdasági kérdések ismeretével (Ugy van ! ügy van !) szolgálhatják azokat a helyi érdekeket, amelyek a törvényhatóságok gyűlésein kell hogy felkaroltassanak. (Elénk helyeslés.) Ha tehát a földmivelési kormánynak ezen intézkedése az életbe át fog menni és a törvényhatósági üléstermekben nemcsak egyes nagyhangú és sokszor a gyakorlati élettől távol álló szónokok szavallatai lesznek hallhatók, hanem az elméleti ismeretekkel is biró gyakorlati férfiak fogják a kérdések mikénti eldöntését irányítani, akkor, t. képviselőház, remélhető, hogy a nagyjelentőségű, a mezőgazdasági élet mélyére ható ügyek üdvös és áldásos elintézést nyerhetnek, (ügy van! ügy van !) Ennek igen nagy jelentősége és kihatása van, nemcsak azért, mert a helyes irányt és czéltudatosságot biztosítja a törvényhatóságnak e téren való működésében, hanem esetleg megóvja a törvényhatóságot olyan határozatok hozatalától, amelyek károsodással, és ami ennek nyomában következik, elkedvetlenedéssel és lehangoltsággal járnak, (ügy van ! ügy van í) A mezőgazdasági életnek egyik kimagasló tényezője az áUattenyésztés. A múlt évi költség-