Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-420

íÉO. országos ülés 1912 deczember 6-án, pénteken. 313 községet. Ha ezt a számot méltóztatik össze­vetni azzal, hogy az országban, ha jól emlék­szem (Felkiáltások: 15.000 -község van!) 4400 stabilhivatal van, a községek száma pedig sok ezret tesz ki, (Félkiáltások: Tizenötezret!) mondjuk, tizenötezret, akkor talán méltóztatnak megengedni, hogy ez nem áll arányban az or­szág községeinek számával. Ausztriában 3405 faluzó levélhordó érint 34.243 helységet. Tessék tehát egybevetni, hogy miként teljesiti az osztrák posta az ország mező­gazdasági lakosságának kiszolgálását és miként teljesiti a magyar posta. Én tudom azt. t. ház, amire Antal Gréza t. képviselőtársam utalt, hogy Magyarországon egészen más a nép tagozata községek és helysé­gek szerint; hogy más az alfabéták és az an­alfabéták száma; hogy más a kereskedelmi és az ipari fejlettség. De nem kötelességem-e ne­kem ebből a székből is utalni arra, hogy, igenis, a magyar postának az eddiginél nagyobb mér­tékben és az eddiginél jobban kell teljesítenie elsősorban az ország mezőgazdasági lakossága iránt tartozó kötelességét. (TJgy van!) És ne­kem, nem mint a pénzügyi bizottság előadójá­nak, de mint a ház tagjának, kötelességem arra is utalni, hogy az az állandó romlási tendenczia, amely a magyar posta feleslegeiben évről-évre mutatkozik, (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) ez a legnagyobb mértékben fenyegeti a mi pénzügyein­ket. Mert ennek a háznak elsősorban gondja kell hogy legyen a pénzügyi helyzet egyensúlyának fentartására, s a posta üzemi koefficiensének megromlása ezt a pénzügyi helyzetet, nevezetesen pedig azt, hogy maga a posta nagyobb mérték­ben dotáltassék, hogy lehetővé tétessék felada­tainak intenzivebb gyakorlása: ezt teszi első­sorban a posta üzemi koefficiensének megrom­lását lehetetlenné. T. képviselőtársam hivatkozott a berni postahivatal statisztikájára, amely ebben a tekin­tetben sem egyezik meg az én adataimmal. Kern egyezik meg, mert én a magam adatait az illető államoknak zárszámadásaiból vagy évi jelenté­seiből vettem, részben beállítva és részben ki­hasítva azokat az adatokat, amelyek az össze­hasonlítás szempontjából beállitandók vagy ki­hasitandók voltak. Engedje meg most a t. ház, hogy, itt egy általános reflexiót tegyek a postára. Áll ez, az amerikai és az angol postát kivéve, minden egyes állam postájára. A posta az egész világon, ezen két meg­nevezett állam kivételével, élősdi és viszont, mint az az élősdiek természetrajzában előfor­dulni szokott: a postán is egész sereg élősdi élősködik. (Mozgás.) Élősdi a posta olyan értelemben, hogy nem fizet a vasutaknak a postai szállításokért jófor­mán semmit. Magyarországban is, Ausztriában is, a német birodalomban is a vasutak kötelezve KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XVII. KÖTET. vannak az engedélyokmányokban bizonyos in­gyenes postai szállítások teljesítésére. Hogyha én ezt a kötelezettséget, pénzben kifejezve, beállítom a magyar postának száma­dásaiba, akkor a postának nemcsak hogy feles­lege nem marad, a rendes kezelésben sem, hanem a posta a rendes kezelésben is ráfizet a bevé­telekre. Ezt három élősdi idézi elő. Az egyik a távíró, a másik a telefon, a harmadik pedig a portómentes levelezés. Hogy a táviró deficzittel jár, azt mi saját háztartásunkból is tudjuk, mert míg a távírónak külön igazgatása létezett, annak mérlege esztendőről-esztendőre deficzittel zárult, és Baross Gábor ministert annak ide­jén ezen deficzit számszerű eliminálása vezette abban a törekvésében, hogy elsősorban is a posta- és a táviróigazgatőság egyesittessék. T. képviselőtársam arra is hivatkozott, hogy Anglia az egyetlen állam, amelynek posta­igazgatása jobb üzemi coefficienssel dolgozik, mint a mienk. Megjegyzendő azonban, hogy Angliában a postaigazgatás — itt vannak a folyó évi költségvetések és itt van a múlt esz­tendei zárszámadás — igen nagy jövedelmekkel dolgozik, daczára annak, hogy teljes mértékben megfizeti a vasutak szolgáltatását. Ezt a jöve­delmet arra a mértékre — bár nem volt egészen helyes t. képviselőtársam idézete — a távíró és elsősorban a telefon rontja le. Az angol postaigazgatás itt részletes számí­tásokat eszközöl a tekintetben, hogy vájjon milyen mértékű a telefon dificzitje. Alkalmat erre az szolgáltatott, hogy Anglia tavaly meg­váltotta a rfemzeti telefonrészvénytársaságot, és a folyó évi költségvetésbe már annak számait is beillesztette. Ezen kimutatások szerint az angol postai intézményben a telefon kezelése majdnem egy millió font, tehát 24 millió korona defiezitet idéz elő. Mi is el lehetünk készülve arra, hogy a magyar telefonintézmény kiterjesz­tése rontani fogja a posta üzemi koefficziensét, (Ugy van!) és ezért bizony kár, bogy ugy sür­getik a kereskedelemügyi minister urat a vidéki telefonhálózatok kiterjesztésére; abban megfelelő mértéket kell tartania, ha nem akarja nagyon megrontani a postai intézmény üzemi koefficzien­sét. Es, t. ház, (Halljuk!) akárminő fejtege­téseket adunk is elő a postáról, a távíróról és a vasútról, a helyes igazgatás mértéke mindig az üzemi koefficziens marad, mert más mérté­künk nincs, az üzemi koefficziens pedig a postá­nál évről-évre romlik, ha azt bármely más állammal, akár az osztrákkal hasonlítjuk is össze. Pedig az osztrák postai intézménynek is megvan az a hibája, hogy sokkal nagyobb személyzetet alkalmaz, mint aminőre szüksége van, épen ugy, mint mi, valamint az a hibája is megvan, ép ugy, mint minekünk, hogy sokkal drágább személyzetet alkalmaz. (TJgy van!) Az 1910. évi költségvetés tárgyalása alkal­mával a pénzügyi bizottságban nagyon behatóan 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom