Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-401
24 4ÖL országos ülés 1912 június 22-én, szombaton. felüli érték, vagyis 6,250.000 korona értékpapírokban van és illetve lesz elhelyezve. T. képviselőház ! Maga a házvétel nagyon előnyösnek jelentkezik már annál is inkább, mert annak fokozatos kihasználása mellett bérbeadás utján való hasznosítása biztosítja a tőkének kamatját. Miután a tartalékalapnak az emelése is teljesen indokolt, nem kétlem, hogy a t. képviselőház a törvényjavaslatot elfogadja annál is inkább, mert hiszen alig van olyan közintézményünk, amely a közszempontokkal együtt a jogosult magánérdekeket olyan harmonikusan, olyan eredményesen szolgálná, mint épen a postatakarékpénztár intézménye. Kérem a törvényjavaslatnak általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadását. (Általános helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki szólni 1 Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául? (Elfogadjuk/) A törvényjavaslat általánosságban elfogadtatik. Következik a részletes tárgyalás. Mihályi Péter jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—6. szakaszait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori felolvasása és megszavazása a ház hétfői ülésének napirendjére tűzetik ki. Következik a napirend következő pontj Japánnal és Portugáliával való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 378, 561) tárgyalása. Az előadó ur kivan szólni. Tagányi Sándor előadó : T. képviselőház ! Mindannyiunk előtt ismeretes azon nagy közgazdasági fontosság, amelylyel a modern államok fejlődése mellett az egyes államok közötti kereskedelmi szerződések birnak. A jelen törvényjavaslat is egy ilyen nagyfontosságú kereskedelmi relácziót óhajt szabályozni egyrészt miköztünk, másrészt Japán és Portugálai között. Látszólag talán ugy tűnik fel, mintha ezen két állam viszonya reánk nézve nem bírna fontossággal, ha azonban a kérdést közelebbről vizsgáljuk, mind a két állammal való kereskedelmi relácziónk ránk nézve, különösen mint agrikultur államra nézve, nagy fontossággal bír. A törvényjavaslatnak szükségessége azért állott elő Japánnal szemben, mert a vele szemben fennálló kereskedelmi szerződésünk 1911 augusztusára felmondatott, Portugáliával szemben pedig azért, mivel Portugáliával ezidőszerint gazdasági viszonyaink rendezése kérdésében szerződéses viszonyban nem állunk. Méltóztassanak most az előrebocsátottak után megengedni, — miután már előbb is kijelentettem, hogy reánk nézve mind a két állammal való kereskedelmi reláczió nagy fontossággal bir — hogj^ ezeket a relácziókat egy kissé megvilágítsam. (Halljuk!) Japánnal való kereskedelmi viszonyainkat első izben az 1869. év október 18-án kötött szerződés szabályozta, amely az 1871. évi XXIX. t.-czikkbe van beiktatva, Ezen szerződés lejártával a későbbi szerződés Japánnal 1897 deczember 5-kén köttetett meg és az 1898-ik évi XXXII. t.-czikkbe foglaltatott, amelynek 23. §-a értelmében mondotta fel Japán, — mint emiitettem volt — 1911-re a szerződést. (Az elnöki széket Jankovich Béla alelnök foglalja el.) Megjegyzem, hogy Japánnal szemben nemcsak az a kérdés fontos, hogy minél nagyobb kedvezményt eszközöljünk ki, hanem egy másik kérdés is, — amely nem egyedülálló és különösen megvilágítandó — hogy nekünk érdekünk bizonyos tarifális engedményeknek a kieszközlése. Ezek a kérdések azok, amelyek rendesen vita tárgyát képezték és képezik mai nap is és épen ezért bátor vagyok a t. ház figyelmét arra felhívni, hogy a tarifális engedmények reánk nézve annyiban birnak nagy fontossággal, hogy ha figyelemmel kisérjük azt, hogy Japánnak, amint köztudomású is, napról napra, óráról órára, perczről perezre milyen óriási mértékben emelkedtek a vasúti vonalai. Például az első szerződés megkötése alkalmával az összes japán vasúti vonalak 2275 angol mérföldet tettek ki. 1909-ben pedig ezek már 5020 angol mérföldre emelkedtek fel. Amint tehát látjuk, körülbelül 15 év alatt, Japánnak a vasúti vonalai megkétszereződtek. Fontos tehát reánk nézve, hogy ha tarifa szempontjából, bizonyos engedményeket és kedvezményeket tudunk kieszközölni. Hogy mennyiben fontos ez a kereskedelmi szerződés reánknézve, azt később leszek bátor kifejteni. Hogy pedig Japánnak az európai államokkal való kereskedelmi relácziója milyen, azt könnyen megláthatjuk, ha ezt a kérdést egy kis statisztikával világítjuk meg. 1900-ban Japánnak az európai államokkal való kereskedelmi relácziója 491,698,840 jen volt. Egy jen egy magyar forinttal egyenértékű. 1909-ben ez a forgalom 807,311,354 jent tett ki. Látjuk tehát ebből, hogy Japánnak a kereskedelmi fejlődése 10 év alatt csaknem megkétszereződött. Ez t. i. Japánnak az összes kereskedelmi relácziója. Ezzel szemben a közös vámtererülettel való reláczió érdekel bennünket a legközelebbről. 1907-ben Japánnak az osztrák-magyar monarchiával való összes kereskedelmi relácziója a kivitelt és a bevitelt együtt értem — 2,551.852 jen volt. 1909-ben ez kitett 2,874.213 jent. Ebből láthatjuk, hogy Japánnak velünk való kereskedelmi relácziója fokról-fokra, lépésről-lépésre emelkedett. Reánk nézve ez nemcsak azért fontos, mert mi Japán kereskedelmében az ötödik helyet foglaljuk el — t. i. Ángolország, Németország, Belgium és Francziaország után közvetlenül mi következünk — hanem fontos különösen azért, mert ennek a 2,800.000 jennek a legfőbb tételét a ezukor
