Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-401

24 4ÖL országos ülés 1912 június 22-én, szombaton. felüli érték, vagyis 6,250.000 korona értékpapírok­ban van és illetve lesz elhelyezve. T. képviselőház ! Maga a házvétel nagyon elő­nyösnek jelentkezik már annál is inkább, mert annak fokozatos kihasználása mellett bérbeadás utján való hasznosítása biztosítja a tőkének kamat­ját. Miután a tartalékalapnak az emelése is tel­jesen indokolt, nem kétlem, hogy a t. képviselőház a törvényjavaslatot elfogadja annál is inkább, mert hiszen alig van olyan közintézményünk, amely a közszempontokkal együtt a jogosult magánérde­keket olyan harmonikusan, olyan eredményesen szolgálná, mint épen a postatakarékpénztár intéz­ménye. Kérem a törvényjavaslatnak általánosság­ban a részletes tárgyalás alapjául elfogadását. (Ál­talános helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki szólni 1 Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául? (Elfogadjuk/) A törvényjavaslat álta­lánosságban elfogadtatik. Következik a részletes tárgyalás. Mihályi Péter jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—6. szakaszait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori felolvasása és megszavazása a ház hétfői ülésének napirendjére tűzetik ki. Következik a napirend következő pontj Japánnal és Portugáliával való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 378, 561) tárgyalása. Az előadó ur kivan szólni. Tagányi Sándor előadó : T. képviselőház ! Mind­annyiunk előtt ismeretes azon nagy közgazdasági fontosság, amelylyel a modern államok fejlő­dése mellett az egyes államok közötti kereskedelmi szerződések birnak. A jelen törvényjavaslat is egy ilyen nagyfon­tosságú kereskedelmi relácziót óhajt szabályozni egyrészt miköztünk, másrészt Japán és Portu­gálai között. Látszólag talán ugy tűnik fel, mintha ezen két állam viszonya reánk nézve nem bírna fontossággal, ha azonban a kérdést közelebbről vizsgáljuk, mind a két állammal való kereskedelmi relácziónk ránk nézve, különösen mint agrikultur államra nézve, nagy fontossággal bír. A törvényjavaslatnak szükségessége azért ál­lott elő Japánnal szemben, mert a vele szemben fennálló kereskedelmi szerződésünk 1911 augusz­tusára felmondatott, Portugáliával szemben pedig azért, mivel Portugáliával ezidőszerint gazdasági viszonyaink rendezése kérdésében szerződéses vi­szonyban nem állunk. Méltóztassanak most az előrebocsátottak után megengedni, — miután már előbb is kijelentettem, hogy reánk nézve mind a két állammal való ke­reskedelmi reláczió nagy fontossággal bir — hogj^ ezeket a relácziókat egy kissé megvilágítsam. (Halljuk!) Japánnal való kereskedelmi viszo­nyainkat első izben az 1869. év október 18-án kötött szerződés szabályozta, amely az 1871. évi XXIX. t.-czikkbe van beiktatva, Ezen szerződés lejártával a későbbi szerződés Japánnal 1897 deczember 5-kén köttetett meg és az 1898-ik évi XXXII. t.-czikkbe foglaltatott, amelynek 23. §-a értelmében mondotta fel Japán, — mint emiitettem volt — 1911-re a szerződést. (Az elnöki széket Jankovich Béla alelnök fog­lalja el.) Megjegyzem, hogy Japánnal szemben nem­csak az a kérdés fontos, hogy minél nagyobb kedvezményt eszközöljünk ki, hanem egy másik kérdés is, — amely nem egyedülálló és különösen megvilágítandó — hogy nekünk érdekünk bizo­nyos tarifális engedményeknek a kieszközlése. Ezek a kérdések azok, amelyek rendesen vita tárgyát képezték és képezik mai nap is és épen ezért bátor vagyok a t. ház figyelmét arra felhívni, hogy a tarifális engedmények reánk nézve annyi­ban birnak nagy fontossággal, hogy ha figyelemmel kisérjük azt, hogy Japánnak, amint köztudomású is, napról napra, óráról órára, perczről perezre mi­lyen óriási mértékben emelkedtek a vasúti vonalai. Például az első szerződés megkötése alkal­mával az összes japán vasúti vonalak 2275 angol mérföldet tettek ki. 1909-ben pedig ezek már 5020 angol mérföldre emelkedtek fel. Amint tehát látjuk, körülbelül 15 év alatt, Japánnak a vasúti vonalai megkétszereződtek. Fontos tehát reánk nézve, hogy ha tarifa szempontjából, bizonyos engedményeket és kedvezményeket tudunk kiesz­közölni. Hogy mennyiben fontos ez a kereskedelmi szerződés reánknézve, azt később leszek bátor kifejteni. Hogy pedig Japánnak az európai álla­mokkal való kereskedelmi relácziója milyen, azt könnyen megláthatjuk, ha ezt a kérdést egy kis statisztikával világítjuk meg. 1900-ban Japánnak az európai államokkal való kereskedelmi relácziója 491,698,840 jen volt. Egy jen egy magyar forint­tal egyenértékű. 1909-ben ez a forgalom 807,311,354 jent tett ki. Látjuk tehát ebből, hogy Japánnak a kereskedelmi fejlődése 10 év alatt csaknem megkét­szereződött. Ez t. i. Japánnak az összes kereskedelmi relácziója. Ezzel szemben a közös vámtererülettel való reláczió érdekel bennünket a legközelebbről. 1907-ben Japánnak az osztrák-magyar monar­chiával való összes kereskedelmi relácziója a kivitelt és a bevitelt együtt értem — 2,551.852 jen volt. 1909-ben ez kitett 2,874.213 jent. Ebből lát­hatjuk, hogy Japánnak velünk való kereskedelmi relácziója fokról-fokra, lépésről-lépésre emelkedett. Reánk nézve ez nemcsak azért fontos, mert mi Japán kereskedelmében az ötödik helyet foglal­juk el — t. i. Ángolország, Németország, Belgium és Francziaország után közvetlenül mi követ­kezünk — hanem fontos különösen azért, mert ennek a 2,800.000 jennek a legfőbb tételét a ezukor

Next

/
Oldalképek
Tartalom