Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-420
4-20. országos ülés 1912 át tőségével szemben is, amelynek előterjesztései évről-évre lomtárba kerülnek, azokból alig jön valami kivitelre. És amikor ezt konstatálom, ne méltóztassék azt hinni, hogy talán nem mondom meg a teljes igazságot, mert viszont, ahol felsőbb intézkedés érvényesül, vagy ahol jóléti intézmények segélyezéséséről van szó, kénytelen vagyok konstatálni, hogy ez a jóakarat nemcsak megvan, hanem azt hálás köszönettel is kell fogadnunk. De azt értem ez alatt, hogy akármilyen igazságot tartalmazzanak ezek az előterjesztések, az volna a helyes, hogy beható vizsgálat tárgyává tegyék a kérdést és intézkedjenek, ne pedig mindig a kortesszempontokat tartsák szem előtt, hogy ezt jó lenne ugyan megcsinálni, de nem tesszük, nehogy rneaint valaki túlságos befolyásra vagy népszerűségre tegyen szert a személyzetnél. En a minister urnak állandóan jóakaratába ajánlottam ezeket a dolgokat; volt alkalmam figyelmeztetni őt a meglévő bajokra s arra, hogyha ez a rendszer megszűnik, ha a haszontalan alkalmatlankodástól megszabadulunk és a komoly, higgadt, becsületes és az ügy érdekében lévő összes felszólalások szakszerűen figyelembe vétetnek, akkor az államvasutaknál sohasem lesznek sztrájkok, a személyzet mindig meg lesz elégedve és kötelességét hűséggel fogja teljesíteni. Itt van pl. sok minden között a művezetők kérdése, akik a legutóbbi alkalommal be is adták a minister úrhoz a kezemben lévő memorandumot. A művezetők az 1907. fizetésrendezésnél degradáltattak ; 1400 K kezdőfizetést kaptak, 1800 K helyett, azonkívül elvonatott tőlük az a jutalék, amely 43 °/o volt a művezető és 63 °/ó volt a főművezető részére. Mikor a diósgyőri vasgyár és az államvasutak gépgyára belátták ezt a hibát, azt rejaarálták és a művezetőknek állásuknak és munkájuknak megfelelő fizetést adtak. Az államvasutak a többi művezetőkkel szemben azonban mostanáig sem intézkedtek. Már most egy jóravaló munkás keres 3—400 koronát havonként és az ő művezetője kap 95 koronát. Ha ez a művezető azt mondja, hogy visszamegy munkásnak, amely sorban évtizedeket töltött, azt felelik neki, előbb mondjon le állásáról, azután jelentkezzék, és akkor majd meglátják, hogy felveszik-e. Hogy mi ennek a következménye ? Ugyanaz a helyzet, amely a mérnököknél is volt. A mérnökökkel szemben is bürokratikus módon jártak el. Beosztották őket a többi közé. Az lett a vége, hogy jó mérnököket kapni nem tudtak, és kénytelen volt a minister ur az ösztöndíjrendszerhez folyamodni, hogy a jövőre segíthessen. A jó művezetők száma is .évről-évre apad, és a munkások vezetése nem szakszerű kezekbe kerül, és ez hasonlithatlanul nagyobb károkat okoz, mintha megfelelő áldozattal megfelelő szakerőkről gondoskodunk. Ott van, t. ház, a vasúti ipari munkások kérelme (Halljuk! Halljuk!) a nyugbér kérdés rendezése iránt, A vasúti ipari munkások 30 iczembev 6-án, pénteken. 301 évi szolgálat után, ha szolgálatukat állandóan az I. osztályban töltötték el, 1200 K nyugbért kapnak, ami tisztességes és megfelelő összeg volna, azonban teljességgel lehetetlen, hogy egy munkás az I. osztályban eltölthessen 30 évet, legfőképen azért, mert hiszen 30 év alatt legtöbbnyire magától is tönkre megy, elpusztul az a munkás; a szervezete nem birja ki a munkát, de meg azért is, mert mire az I. osztályba bejut, megöregszik, és így egy vasúti munkás nyugbére rendes körülmények között a III. osztályban 400 K-ra rug, amely egyáltalában nem megfelelő összeg. Ott van, t. ház, a munkások javadalmazása, a munkások felvételének kérdése, amely majd a pragmatika változtatása alkalmával lesz aktuális. Más tekintetben hivatkozhatom arra, hogy az igen tisztelt minister ur minden tekintetben a legbehatóbban ismeri a vonatkísérők ós egyáltalában a B. táblázatbeliek dolgait, akiknek igényei közt olyanok vaanak, amelyek kielégítése sem pénzbe, sem semminő áldozatba nem kerül és mégis nagy elégtételül szolgálna. Ilyen pl. a rangjelzés kérdése. Ha e kérdés tisztességesen megoldatnék, az olyan megelége^ dést szülne a B. táblázatbeliek között a vonatakísérők kategóriájában, amelynek révén, minthogy régi jogos kívánságuk menne teljesedésbe, minden körülmények között sokkal örömestebb felelnének meg hivatásuknak. Ott van továbbá a vonatkísérő személyzetnél a kilométer- és órapénzek kérdésének megfelelő rendezése. Ma az az állapot, hogy a vonatvezető a második mozdonyvezetővel, illetve a mozdonyfütővel élvez egyforma kilométer- és órapénzt. Igazán abszurdum, hogy a vonatvezető nagy felelősség mellett végzett hosszú szolgálata után ugyanazon kilométer- és órapénzt kapja, amelyet a mozdonyfütő kaj>, és ennélfogva az a kívánságuk, hogy részükre a kilométerpénz 0'4 fillérrel, az órapénz jiedig 6 fillérrel felemeltessék, a többi vonatkísérő személyzet pedig 01 ffllérnyi emelést kér. Hogy ne sokáig untassam az igen tisztelt házat, a segédfékezők, a vizsgáló főkalauzok olyan sérelmekről panaszkodnak, amelyek igazán megérdemlik, hogy orvoslást találjanak. Itt van továbbá részben a jsragmatika kérdésével kapcsolatban az automatikus előléptetés kérdése, mert az egyáltalában helytelen állapot, hogy a déli vasútnál alkalmazott hivatalnokok egy rangosztálylyal magasabbra jutnak automatikus utón, mint a magyar államvasutak hivatalnokai, t. i. amazok a VI. rangosztályig, emezek pedig csak a VII. rangosztályig juthatnak el. Kérték továbbá, t. h tisztviselők a tanítói oklevélnek jogosítását a tisztkéjjző tanfolyamra való felvételre és a középiskolai érettségi bizonyitványnyal való egyenrangusitását; kérték igen sokszor és kérjük a lakbérkérdés rendezését. :
