Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-420
42ö. országos ülés 1912 deczember 6-án, pénteken. 293 szén mi akárhány rossz dolgot is átvettünk Ausztriától, hát vegyük át ezt a jót is, — az osztrák vasutügyi ministerium kiad különféle idegen nyelveken, még eszperantóul is, igen szép ismertetéseket Ausztria természeti szépségekben bővelkedő vidékeiről. Mi követhetnők ezt a példát, és én ismét figyelmébe ajánlom a kereskedelemügyi ministeriumnak, fontolja meg ezt a dolgot és létesitsen egy idegenforgalmi osztályt, amely a külföld előtt megnyissa szép országunkat. (Élénk helyeslés.) Még egy dolgot vagyok bátor felemlíteni, amelyet már tavaly is szóvátettem. Tegnap megelégedéssel és örömmel hallottam a kereskedelemügyi minister ur azon kijelentését, hogy a mi postai és vasúti személyzetünk szépen teljesiti nehéz feladatát. (Igaz ! Ugy van !) De meg kell említenem, hogy a múlt esztendei fizetésemelés alkalmával nem mindenkivel szemben voltak méltányosak és igazságosak. Nevezetesen a posta- és távirókezelőnőknek az a panasza, hogy ők előlépés helyett, ellenkezőleg, valósággal szolgai állapotba degrádáltattattak. A postánál és vasútnál alkalmazott nőtisztviselőknek is van jogos panaszuk. A feministák azt hangoztatják, hogy azért szükséges a nőknek külön szervezkedniük, a választójogot kivivniok, mert a férfiak j>arlamentje nem bir érzékkel a közéletben és társadalmi életben szereplő nők érdekei iránt. Czáfolja meg ezt a t. kereskedelemügyi minister ur és mutassa meg, hogy bár a parlamentben ez idő szerint nem ül nő, ő mégis az igazságosság parancsát követi és nem zárkózik el attól a méltányos kérelemtől, hogy akiknek képesítésük egyforma, akik egyforma munkát végeznek — és pedig általánosságban, amint hallottuk, lelkiismeretesen végzik— azok ugyanazon elbánásban, ugyanazon díjazásban részesüljenek, tekintet nélkül nemükre. Ezeket a pontokat óhajtottam különösen kiemelni a jelen alkalommal, és bár a költségvetést nem fogadhatom el, mégis, minthogy az ellenségtől is lehet jó tanácsot venni, bátor vagyok ezeket a kereskedelemügyi ministerium szives figyelmébe ajánlani. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Szász Károly jegyző : Sztranyavszky Sándor ! Sztranyavszky Sándor; T. ház! A t. ház szives elnézését és türelmét bátorkodom kérni azért, hogy a kereskedelmi tárca tárgyalás alatt lévő költségvetéséhez néhány szerény szóval én is hozzászólhassak. (Halljuk!) Az előadó ur mélyreható és nagysúlyú fejtegetéseiben mint a költségvetés fénypontjára mutatott rá a közúti előirányzatra. Nem hiszem, hogy lenne a t. háznak tagja, aki ne a legőszintébb örömmel látná azt az irányzatot, a kereskedelmi minister urnak azt a komoly törekvését, melylyel közutaink fejlesztését, a meglévő utak jókarban tartását czélozza. (Helyeslés.) A közutakra előirányoztatott összesen 24 millió korona, amely a folyó évihez képest 7 millió korona emelkedést jelent. Tekintélyes összeg ez, de mégsem gondolom, hogy arányban állana azzal a fontos állami érdekkel, amelyet szolgálni ez az összeg hivatva van. (Ugy van ! Ugy van !) Ha elgondolam azt, hogy utaink milyen nyomorúságos állapotban vannak, ha azokra a községekre tekintek, amelyek a 100, sőt 200 %-os pótadó súlya alatt roskadoznak és amelyeknek lakosai a községből ut hiján az év legnagyobb részében még sem tudnak kijutni, nem képesek munkáért menni, a forgalomban részt venni, ha magam elé képzelem azt a sok a megváltozott viszonyok nehéz terheit alig biró gazdát, ha azt látom, hogy ezek a gazdák akkor, amikor legnagyobb szükség volna rá, hogy terményeiket értékesíthessék, mikor az idő legalkalmasabb volna arra, hogy azt elszállíthassák, ezt utak híján meg nem tehetik, ha mindezeket tekintetbe veszem, és ha tekintetbe veszem a most épen aktuális, de mindig fontos sztratégiai érdekeket is, akkor igenis be kell látnunk, hogy ez a 7 millió korona távolról sincs arányban azzal a nagy és sürgős szükséglettel, ami a közutak fejlesztésénél felmerül. (Élénk helyeslés.) De viszont be kell látnom azt is, hogy az állam kasszájára évről-évre és napról-napra mind nehezebb és súlyosabb ujabb terhek hárulnak és ezeket összhangba hozni a rendelkezésre álló anyagi erőkkel, az nem könnyű feladat. Meg vagyok győződve, hogy nem tartozott a könnyű szerrel megvívható feladatok közé a kereskedelemügyi minister urnak az utak részére a hét millió korona többletet biztosítani ; épen ezért, bár ez csak egy lépés a czél felé, mégis a legőszintébb elismeréssel fordulok a mélyen t. kereskedelemügyi minister úrhoz, mert látom, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel igenis ezéltudatosan törekszik arra, hogy utainkat a növekedő forgalom, az emekkedő gazdasági és kereskedelmi jogos igényeknek megfelelő állapotba helyezze. Engedje meg a mélyen t. kereskedelmi minister ur. hogy annak a biztos reményemnek adjak kifejezést, hogy a jövőben is a tőle megszokott vaserélylyel és kitartással fogja ezt a czélt szolgálni. Engedjék meg, hogy a t. minister ur figyelmét felhívjam, arra is, hogy a vármegyének nyújtandó segélylyel tegye lehetővé a fontosabb viczinális utaknak a törvényhatósági úthálózatba való felvételét, amivel két czélt lehet szolgálni : Egyrészről levehető ezáltal a községnek ugy is agyonterhelt vállairól az utfentartásnak súlyos gondja, másrészről az esetleg felszabadult községi anyagi erőknek újból sorompóba való állításával el lehet érni viezinális úthálózatunk eredményes fejlesztését. (Helyeslés.) ami által biztositható lesz az a fontos gazdasági érdek, hogy idővel minden község megkapja a maga kövezett útját, meri; hiszen ma már gazdasági kultúráról beszélni ott, ahol kikövezett ut nincs, nem is lehet. A kiépített ut viszi be a lüktető élet forgalmába a legelmaradottabb és eldugodtabb községeket is és uj életet, uj erőt visz be az ország testének azon értékes ereibe, amely eddig pangásra volt kényszeritve. (Helyeslés.)
