Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-401

22 húí. országos ölés 1912 ., 1903 : 1. törvényczikkel czikkelyeztetett be tör­vénytárunkba, még pedig ötévi időtartamra. Az 1908 : XIX. törvényczikk által az ezen egyez­ményben foglalt pontozatok ujabb ötévi időtar­tamra, tehát 1913. augusztus 31-éig terjedő hatály­3yal lettek törvénytárunkba beezikkelyezve. A jelen törvényjavaslat czélja az, hogy az ezen nemzetközi unió által létesített egyezménynek hatálya 1913. szeptember 1-étől számított ujabb öt évre meghosszabbíttassák. Mindazok az igények, feltételek és remények, amelyek az 1902-iki egyezményhez fűződtek, (Hall­juk ! Halljuk !) az elmúlt tiz év alatt valóra váltak és helyesnek bizonyultak, mert a ezukoregyezmény által azok az ellentétek, amelyek a mezőgazdasági és az ipari érdekek között különösen a termelésnél, valamint a kivitelnél alkalmazott prémiumok létesítése által felidéztettek és az a bizalmatlanság, amely a gazdaközönség részéről az ipari érdekeltek­kel szemben fennállott, teljesen megszűntek. Két­ségtelenül beigazolást nyert az elmúlt tiz esztendő alatt, hogy az unióban lefektetett elvek mindazon országokra nézve, amelyek a czukorterméléssel foglalkoznak, helyeseknek és jóknak bizonyultak. A beterjesztett törvényjavaslat is kiemeli indoko­lásában a ezukortermelés terén Magyarországon észlelhető nagy fellendülést és kétségtelen, hogy a statisztikai adatok alapján is bebizonyítható, hogy a magyarországi ezukortermelés, valamint ezzel párhuzamosan a ezukorfogyasztás is tiz esztendő alatt megkétszereződött. Az elmúlt két esztendőben a czukortermelés­sel foglalkozó országokban meglehetős visszaesés mutatkozott, mert igen rossz termések voltak. Egyedül Oroszország volt azon szerencsés hely­zetben, hogy az elmúlt két év rendkívül nagy termései folytán óriási czukorkészletekkel s feles­leggel rendelkezett. Bizonyos aggodalom töltötte el tehát az egyezményben levő államokat, hogy vájjon sikerül-e azt most meghosszabbítani, és azon áldásos eredményt, amelyet az egyezmény a világpiaezon a ezukorárak fejlődése terén elő­idézett, fentartani. Ekkor előállott az, hogy Oroszország, amely az egyezmény értelmében csupán évi kétszázezer tonnányi készletet bocsát­hatott volna a világpiacz rendelkezésére, az 1912. évben Brüsszelben folytatott tárgyalások alkal­mával hajlandónak mutatkozott az egyezmény­nek ujabb öt esztendőre való meghosszabbításához hozzájárulni azon esetben, ha némi engedményt sikerül neki elérni. Ezen engedményt az egyez­mény megadta neki azáltal, hogy a bekövetke­zendő ujabb öt-, illetőleg hatévi időtartam alatt a már megállapított mennyiségen felül ujabb 250.000 tonna czukorkészletet bocsáthat a világ­piacz rendelkezésére. Ezáltal azonban az, ami engedménynek látszik, tulaj donképen nem enged­mény, hanem egy közgazdasági szempontból he­lyesen felállított elv, hogy t. i. a rossz termés folytán beállott ezukordrágaság a világpiaezon. korlátoztassék. Az egyezmény ezen engedményt Oroszországnak megadta olykép, hogy a 250.000 unius 22-én, szombaton. tonna feleslegből az első esztendőben 150.000 tonnát, a következő két évben pedig 50—50 ezer tonna felesleget bocsáthasson a világpiacz rendel­kezésére. Ezen engedmény által elérte azt, hogy a világ­piaezon a ezukordrágaság nem emelkedett, hanem az ár szabályoztatott. Ilyen körülmények között, midőn Magyar­ország, mely az elmúlt tiz esztendő alatt a ezukor­termelésben kétszeresére emelte termelési képeS' ségét, másrészről pedig, midőn, ha összehasonlítjuk Magyarország czukortermelését a többi nyugati államokban levő ezukortermelés magas kultúrájá­val, azt látjuk, hogy a többi nyugati államokban a ezukortermelés elérte már azt a határt, amennyit produkálni egyáltalában képesek és csupán a mi­nőség tekintetében tehetnek még előhaladást, míg nálunk Magyarországon még mindig előttünk áll fokozható eredmény és a fejlődés lehetősége, mon­dom, ilyen körülmények között, mivel ez a ezukor­egyezmény ennek az előnynek és a belművelés fejlesztésének előmozdítására alkalmas, a közgaz­dasági bizottság nevében van szerencsém a beter­jesztett törvényjavaslatot általánosságban el­fogadásra ajánlani. (Általános helyeslés.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Senkii) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanács­kozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a tárgyalás alatt levő javaslatot általánosságban a részletes vita alapjául % (Igen!) A törvényjavaslat általánosságban egyhan­gúlag elfogadtatik. Következik a részletes tárgyalás. Mihályi Péter jegyző (olvassa a törvényjavas­lat czimét és szövegét, mely észrevétel nélkül el­fogadtatik). Elnök .* Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori felolvasása és megszavazása a hétfői ülés napirendjére fog ki­tüzetni. Következik a napirend második tárgya : Az ásványolaj félékre vonatkozó állami kizárólagos bányászati jogoknak Máramaros vármegye Iza­völgyének egy részében az 1911. évi VI. t.-cz. 4. §-a alapján a Magyar Kárpáti petróleumrész­vénytársaságra történt átruházásáról szóló jelen­tés (Írom. 529, 559) tárgyalása. A pénzügyi bizottság előadóját illeti a szó. Hegedüs Lóránt előadó: T. ház! A mostani országgyűlésnek egyik legjelentékenyebb közgaz­dasági alkotása az 1911 : VI. t.-czikk, amely végre lehetővé tette, hogy Magyarországon a jietróleum­kérdéssel komolyan lehessen foglalkozni. Monda­nom sem kell, hogy milyen rendkívüli jelentősége volna, ha azok a kőolaj források, amelyeket a Kár­pátok külső medenczéjében, Galicziában és Bo­mániában megtaláltak, ha azok nálunk is felfedez­hetők volnának. Ezen elsőrendű nyersanyag és fo­gyasztási czikk birtoklása egész közgazdasági éle­tünkre és szerény véleményem szerint még vám-

Next

/
Oldalképek
Tartalom