Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-419

k-Í9. országos ülés 19Í2 deczember 5-én, csütörtökön. 289 jelentékeny áldozatokat voltak hajlandók hozni iparoktatási intézmények létesítésére. (Helyeslés.) Egy szempont az, amelyet ínég külön ki akarok emelni, az t. i., hogy az iparoktatásnál arra is vigyáznunk kell, hogy az ott foglalkoztatott tanulók megfelelő elhelyezésben részesüljenek és ezért törekednünk kell arra, hogy az iparoktatási intézetek lehetőleg internátus okkal hozassanak összefügggésbe, a minek számtani hatás a mar ezen költségvetésben is kifejezésre jut. (Helyelés.) Az iparoktatáson kivül az iparosoknak segélyekkel való támogatását nem mellőzhetjük. Én e tekintetben az eddig követett nyomon óhajtok haladni. (Helyeslés.) Támogatni óhajtom a nagyipart és a kisipart, bizonyos módosításokat azonban szükségesnek tartok. (Halljuk !) Azt gondolom, hogy a kisipar támogatásánál az a rendszer, amely abban állt, hogy minden kisiparos, aki ezért folyamodott, azonnal jóformán ingyen kapott gépet, mondom, ez a rendszer nem egészen vált be. Méltóztassanak elhinni, a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy ezek az u. n. gépsegélyek igen sokszor belevitték az iparost abba, hogy nagyobb ipartelepet rendezzen be ; mikor aztán az ipartelep be volt rendezve, nem volt neki forgótőkéje és igy nem tudott reüszálni. Hogy tehát a kisiparosokat az ingyen gépsegély csábj ától visszatartsam, az iránt indítottam tárgyalásokat, hogy a kisiparosok valamely teljesen megbízható pénzintézetnek, pl. az Országos Szövetkezetnek segélyével bizonyos töxlesztéses kölcsönt kaphassanak. Ez visszatartaná őket attól, hogy erejükön felül merjenek beleugrani ily ipartelepek berendezésébe. De egyszersmind gondoskodtam arról, hogy ha arról győződnénk meg, hogy az ekképen segélyezett ipartelep éveken keresztül megfelel azon feltételeknek, melyeket vele szemben támasztottunk, akkor az utolsó részletek neki esetleg elengedtessenek, és igy az az iparos az ő telepének megerősítése után kapná meg azt az állami támogatást, amelyet ha előre kap meg, az igen sokszor könnyelmű vállalkozásba viszi őt bele. (Helyeslés.) A nagyipar támogatásánál is komolyan foglalkozom azzal a gondolattal, hogy felesleges az, hogy az összes támogatás á fond perdu történjék, amint az igen sok iparvállalatnál megesett. Hiszen sok iparvállalatnak, hogy ugy fejezzem ki magamat, nem is annyira segélyre, mint inkább támogatásra van szüksége. Én tehát arról gondolkozom, hogy éppúgy, mint a viczinális vasutaknál, az állam a nyújtott támogatásból törzsrészvények alapján bizonyos részesedést kap, igyekezzünk ezeknél a vállalatoknál is, természetesen azoknál, amelyek erre hajlandók, bizonyos papirosokat gyűjteni, amelyek szintén csak akkor lesznek velük szemben érvényesitendők, mikor egészen megerősödtek ; de mivel remélhetőleg ezek egyszer valamikor ezt a megerősödést el fogják érni, ezekből az összegyűjtött papírokból meglehetős vagyont tudnánk magunknak gyűjteni, éppen a további ipartámogatás czéljaira, (Élénk helyeslés.) KÉPYH. NAPLÓ. 1910 1915. XVII. KÖTET. Nagyon kifogytam az időből, t. ház, és igy nincs módomban tárczám egyéb kérdéseivel foglalkozni. De méltóztassanak megengedni, hogy egész röviden válaszoljak azokra a kérdésekre, a melyek a mai vita folyamán hozzám intéztettek. Mielőtt azonban ezt tenném, rá kell mutatnom arra, hogy a költségvetésnek számszerű tételein kivül van még egy pár olyan kérdés, amely, gondolom, érdekelni fogja a t. házat és ezek az iparral összefüggő törvényjavaslatok. Idevonatkozólag bátor vagyok a t. háznak jelenteni, hogy több törvényjavaslat van készen és tárgyalás alatt a kereskedelemügyi minisztériumban. Ezek közül legyen szabad felemlítenem az ipari alkalmazottak munkaviszonyainak szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot, kapcsolatban természetesen a záróra kérdésével (Helyeslés.) és legyen szabad még felemlítenem a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó törvényjavaslatot. Mindezek tulajdonképpen a nagy ipari törvénynek lennének alkotó részei; minthogy azonban egy nagy ijDari törvény megalkotása természetesen hosszú időt igényel és minthogy ezeknek a kérdéseknek jelenlegi rendezése annyira hátrányos, hogy ezen hátrányok napról-napra érezhetők, én azt hiszem, egyenesen kötelessége a kereskedelemügyi kormánynak, hogy ezeket a kérdéseket kiszakítva, önállóan is, lehetőleg minél előbb rendezze. (Élénk helyeslés.) T. barátom, Cserny Károly szíves volt a technológiai iparmúzeum ügyét figyelmembe ajánlani és bizonyos elégedetlenségének adott kifejezést a szakkörök véleményére támaszkodva, az anyagvizsgáló állomások szervezése és működése tekintetében. Idevonatkozólag egész röviden azt kívánom kijelenteni, hogy a technológiai iparmúzeum szerepét és pontosságát magam is teljesen ismerem, szükségesnek is tartom azt, hogy ennek továbbfejlesztése az anyagvizsgáló állomás átszervezésével ne nehezíttessék, de az anyagvizsgáló állomás szervezése már régebben elhatároztatott, magasabb ipari fejlettségünk ennek további fejlesztését szükségessé teszi, azonban megnyugtathatom t. barátomat, hogy a tekintetben egészen az ő nézetén voltam, hogy ennek végleges szervezését az érdekelt körök meghallgatása után akarom eszközölni. Ebből a szempontból már júniusban értekezletet hivattam össze, de akkor azt a szokásos nyári itthon nemlét miatt az érdekeltek kívánságára elhalasztottuk; ugy tudom, ennek a hónapnak a folyamán van tervbe véve az értekezlet ujabb összehívása, amikor mindenesetre meg fogjuk beszélni, hogy minő arányokban fejlesztessék tovább ez az intézet. Hogy e tekintetben nem akarok nagyon sietni, annak jele, hogy már a költségvetésben meglehetős szerény méretekben vannak ezek a kérdések beállítva. Hegedüs Kálmán t. barátom az iparfelügyelők helyzetét volt szives figyelmembe ajánlani. Azt gondolom, hogy e tekintetben alig volnék abban a helyzetben, hogy az iparfelügyelő urak kiván37