Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-418

kl&. országos ülés 19Í2 deczember h-én, szerdán. 259 ból in pejus általánosítani és a tanárokkal szemben azt a barátságtalan hangulatot és kedvezőtlen megítélést tanúsítani, mely általában, fájdalom, a magyar közéletben uralkodik. A tanárok nevelési munkájukkal, hogy ők egész lelküket tartoznak belevinni kötelességük teljesítésébe, igenis olyan munkát végeznek, melynek különbözőségét a többi hivatalnoki munkától már 140 esztendővel ezelőtt elismerték Magyarországon, mikor Mária Terézia uralkodása idejében már megtétetett ez a különbség a két osztály, a hivatalnoki és a tanári osztály közt, és ezt a különbséget az abszolút korszak — mikor 1866ban a mostani uralkodó rendezte a dolgokat — szintén elismerte, és 1885-ben, mikor nem kisebb emberek és nem kevésbbé reális emberek, mint Tisza Kálmán, Trefort Ágoston és Hegedüs Sándor voltak azok, kik e tekintetben állást foglaltak, azok is — mikor e kérdés először rendeztetett törvényhozásilag — úgyszólván minden ellenmondás nélkül és igen erős, meggyőző érvekkel helyezkedtek arra az álláspontra, hogy a tanári szolgálat egészen más, azt honorálni kell azzal, hogy a szolgálati időt rövidebbé tegyük más szolgálattal szemben, mert ezek a férfiak bizonyára tudatában voltak annak, hogy mikor a tanárok mellett sikra szállanak, akkor voltaképen nem a tanárokért mint egyénekért beszélnek és cselekszenek, ép ugy, amint én sem — hogy ugy mondjam — a tanárok szép szeméért akarok szót emelni, mert nekem is az a meggyőződésem, hogy nem a tanterv, nem a tankönyv, nem a módszer, hanem a tanár az, aki az iskolát jóvá vagy rosszá teszi. (Ugy van! Ugy van!) És ha ez igaziakkor áll az, hogy minden sérelem és minden keserűség és minden méltánytalanság, amely a tanárokat éri, érinti és rontja az iskolát, és mivel az iskola kultúra, ennélfogva a kultúrára is nagyon veszedelmes kihatással van. A tanári munkában sokkal hamarább roskad össze az ember, mint egyéb hivatalnoki pályán. A ki 35 évi szolgálat után még igen jó hivatalnok, igen jó irodai munkaerő lehet, aki még judicziumának is eléggé birtokában van arra, hogy a bírói pályán sikerrel működhessék, az mint tanár igen gyakran már a roskadtság és a kimerültség olyan fokán van, hogy ezt nem csak ő érzi meg, hanem igenis, megérzi a gondjaira bízott gyermekek nagy száma, megérzi egy egész nemzedék, megérzi az iskola, amely a kultúrát terjeszti. (Ugy van 1) Nagyon gyakran hallom a tanárokkal szemben felhozni azt az érvet, hogy hiszen ők ugy sem mennek nyugdíjba 35 évi szolgálat után. Legyen ezabad ezt az érvet a magam álláspontjának megerősítésére felhoznom. Először is utalok arra, hogy ha a tanárok valóban nem mennek igen gyakran 35 év után nyugdíjba, ennek oka abban a sajnos körülményben kereshető, hogy nem voltak ugy ellátva, hogy nélkülözhették volna a maguk és a családjuk számára azt a lakáspénzt, amelytől nyugdíj bamenésük esetén elestek. Másodszor utalok arTa, hogyha nem mennek 35 év után nyugdíjba, akkor pénzügyi tekintetben még sokkal kisebb kihatása volna az én javaslatomnak, hogy t. i. állapítsuk meg a 30 éves szolgálatot, és aki 30 év után nem megy nyugdíjba, az megteszi ezt 35 vagy 40 év után. Azok a tanárok, akik birnak szolgálni még 35 év után, akikről felsőbbségük is azt állapítja meg, hogy a további szolgálatra képesek, maradjanak meg állásukban ; de akik valóban érzik erejük teljes kimerülését és — ami a legfőbb — akikről a főhatóság állapítja meg, hogy sem a maguk továbbképzése, sem a hallgatókkal való bánásmód, sem az iskolai fegyelmezés tekintetében nem képesek többé kellően megfelelni a maguk feladatának, azok a teljes fizetés és a lakbérnyugdij meg adásával a tanügyi főhatóság megállapítása után menjenek nyugdíjba, az iskola, a kultúra érdekében. (Helyeslés.) A tanári rnunka kivételességéről, az idő rövidsége miatt csak néhány rövid adattal akarok még megvilágitólag szólani. A hivatalos statisztika kimutatása szerint a halandóság a tanárok között sokkal nagyobb, mint más hivatali pályán. A tanároknak csak 3'5%-a éri el a 60 esztendőt, míg a bíráknak 6'5%-a. Minthogy nagyon szeretünk külföldi példákra hivatkozni, — nézetem szerint kell is külföldi példákra hivatkoznunk — felhozom azt akörülményt, hogy a nyugati államoknak igen tekintélyes részében a tanári szolgálat nem haladja meg a 30 évet. Hiszen Ausztriában is 30 évig szolgálnak a tanárok és amikor 1907-ben az osztrák hivatalnokok 40 évi szolgálati idejét leszállították 35 évre, az intéző körök egyikének sem jutott eszébe, hogy ebből az alkalomból a tanári szolgálatot felemelje 35 évre. Francziaországban, Belgiumban harmincz esztendei a szolgálat; Oroszországban, Portugáliában csak 25 évi szolgálat van. Ezeket nagyon figyelembe kell venni, és nem szabad szemelől téveszteni azt sem, hogy az annektált tartományokban, melyek most már voltaképen hozzánk is tartoznak, osztrák minta szerint a tanárok kevesebb szolgálatra lesznek kötelezve, mint a magyar tanárok az anyaországban. A 35 éves szolgálat, hogyha valaki igazán teljes lélekkel fekszik neki tanári hivatása teljesítésének, meggyőződésem szerint annyira kimeríti azt a tanárt, hogy vége az ő teljes használhatóságának ; ha pedig azon igyekszik, hogy ne merüljön ki 35 év alatt, hanem a maga erejét takarékosan használja és bocsátja hivatásának szolgálatába, az megint oly körülmény, melyet növendékei, amelyet az iskola, melyet a kultúra s így a nemzet fog megsinyleni. (Igaz!. Ugy van!) Jakabffy Elemér: A járásbiró és más tisztviselőre ez ép ugy áll! Szász Károly : Az előbb bátor voltam megjelölni szerény meggyőződésem szerint azt a különbséget, amely biró, meg egyéb hivatalnok és a tanárok között fennáll, amely fejtegetéseim oda lyukadtak ki, hogy mig azok csak éitelmökke] és energiájukkal, a tanárok ezen33*