Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-416

220 íiö. országos ülés 1912 az indiánok számára reszervácziókat alkottak, amelyekben, ha tetszik nekik, nemzeti szokásaik szerint élhetnek, de azokon kivül nomád élet számára, pásztorélet és halászélet számára nincs hely. így kellene nekünk is arról gondoskodnunk — másik megoldást én nem találok, — hogy a czigányok számára azoknak összetelepitése által megfelelő munkakörről gondoskodjunk, szóval számukra megélhetési módot kell adnunk. Azt mondja valaki, erre, hogy ez a személyes szabadság korlátozása. De, t. ház, van egy dolog, amely még fontosabb és szentebb a személyes szabadságnál és ez a közszabadság. (Igaz! Ugy van !) És mig a mostani állapotok mellett az ilyen személyes szabadság veszélyezteti a közjólétet, a közvagyont, a közbiztonságot és igy a közszabadságot is, nekünk épen ezeknek a javaknak megőrzése szempontjából minden kegyetlenségtől menten, teljesen humánus módon törvényhozási és társadalmi utón arra kell törekednünk, hogy kóbor czigányaink számára olyan megélhetési módot teremtsünk, mely őket a kóbor élettől elvonja és belőlük a haza számára szorgalmas, hasznos munkásokat teremt. Midőn én a költségvetés tárgyalása alkalmával ezeket a tisztelt belügyminister urnak figyelmébe ajánlani kívántam, egyszersmind határozati javaslatkép vagyok bátor előterjeszteni a következőket (olvassa) : »Utasitsa a ház a belügyi kormányt, hogy a szegényügy és a csavargók ügyének rendezése végett mielőbb törvényjavaslatot nyújtson be.« (Helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Szinyei- Merse Félix jegyző: Almássy László ! Almássy László : T. ház ! Teljesen egyetértek az előttem szólt képviselőtársamnak, Giesswein Sándor urnak ama kijelentésével, hogy a szocziális érzésnek egyesülni kell a vallási és a nemzeti érzéssel és akkor képezi ez egy államnak támaszát és fundamentumát, mert hiszen azzal is egyetértek, hogy a vallásosságot minden irányban fejleszteni kell. Itt élénken emlékezetemben van egyik ékesen szóló főpapunknak azon .mondása, hogy események az ember életében azok a pillanatok, melyekben az ember uj szempontok alatt ismeri meg az Istent. Ez a vallásos érzés, ennek kialakulása, erősítése és fejlesztése feltétlenül kivánatos volna, hogy egész közéletünket áthassa, hogy ennek alapján békés egyetértésben tudnók megoldani mindazon nagy feladatokat, melyek jelenleg a törvényhozás előtt feküsznek. (Elénk éljenzés.) T. ház ! Annál inkább kivánatos volna ez, mert hiszen a pénzügyi bizottság jelentéséből látjuk, hogy a magyar állam elérte a két milliárdos költségvetést ; tehát ebből a nagy költségszaporulatból folyólag és azután figyelembe véve az ellenzék távolmaradását, figyelembe véve azt a külpolitikai helyzetet, melyben vagyunk és ezeket a nagyfontosságú, úgyszólván az egész ország sorsára döntő befolyással biró javaslatokat, kétségtelenül szükség van arra, hogy mind az alkotás, mind az ellendeczember 2-án, hétfőn. őrzés szempontjából a képviselőháznak minden tagja kivegye a munkából a maga részét. (Helyeslés.) Ha ezekkel a szempontokkal, melyeket emiitettem, közelebbről foglalkozunk, ugy nemcsak a költségvetés fontosabb részével foglalkoztunk, hanem tárgyaltuk azt, mindazon nagy aktuális kérdések szempontjából, amelyek a mai közélet ütközőpontjait képezik. A 220 milliós emelkedés kétségtelenül összefügg a véderő fejlesztésével, de összefügg azon reformokkal is, amelyek küszöbön állnak, összefügg az u. n. belső tárczák emelkedésével és fejlesztésével. A véderőreform költségeit ellenzéki szempontból ugy szokták odaállítani, mint meddő kiadásokat, mint Magyarország anyagi erejének osztrák szempontból való kizsákmányolását. De ha mi ezeket a szempontokat a nyugodt tárgyilagosságnak nem szines, de tiszta szemüvegén át nézzük, akkor azt tapasztalj uk, hogy ezen szempontok felállítása a tárgyilagos kritika mértékét nem állja meg és inkább az olcsó népszerűség hajszolásának jellegével, mint az igazság keresésének látszatával bir. (Igaz ! Ugy van !) Különösen meg kell látnunk ezt most, mikor a háború úgyszólván ajtónk előtt folyik, mikor egy pillanatra sem vagyunk biztosak abban a tekintetben, hogy a lángban álló Balkán nehezen eloltható tüze nemcsap-e át a mi sokkal szilárdabb anyagból épült, bebiztosított, de az igazi tüzpróba elé csak most kerülő állami épületünkre. (Igaz t Ugy van !) Amikor látjuk azt, hogy a gyenge, fel nem készült, elegendő anyagi erkölcsi és erővel nem biró nemzetek miként esnek áldozatául a harcz első ütközeteinek, akkor lehetetlenség, hogy ne az a meggyőződés kerekedjék felül bennünk, hogy véderőnk fentartása és fejlesztése nem idegen állam érdekének szolgálatára, a reá forditott áldozatok nem a terheknek idegen állani által parancsolt szolgai megszavazását jelentik, hanem igenis jetik saját hazánk biztosítását és honszeretetünk áldozatkészségét. (Helyeslés.) Mert felteszem a kérdést, vájjon szereti-e az a polgár, az a törvényhozás, az a kormányzat, az a hadvezetőség a saját hazáját, aki gyenge, fejletlen, kellően nem táplált és el nem látott sereget visz ütközetbe, ugy hogy az a katona úgyszólván tiz patronnal megy a harczba, és bekövetkezik az a szomorú és rettenetes helyzet, hogy a hazának védelmezői, akiknek mintaszerű ellátásban kellene részesülniük, nem az ellenség csapásai alatt, hanem saját vezetőségük előre nem látása rniatt pusztulnak el, hogy a betegek ápolásban, a halottak pdig eltakarításban nem részesülnek ! Nehéz időkben kétszeres kötelessége az államnak és a polgároknak a haza védelméről gondoskodni ; és igy a nemzeti munkapárt is, mikor a véderő fejlesztését, amely szoros összefüggésben van belügyi kérdéseinkkel, megszavazta, nem parlamenti erőszakot követett el, hanem kötelességét teljesítette. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ebben a felfogásban pedig a munkapártot és