Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-416

204 4-16. országos ülés 1912 deczember 2-án, hétfőn. közvetlen elődeim által a ház általános helyeslése mellett hangoztatott felfogással. (Élénk helyeslés.) Ki következik ? SzinyeiMerse Félix jegyző: Janiga János! Janiga János: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Midőn most először van szerencsém a ház becses idejét igénybe venni, egyekezni fogok nagybecsű türelméért a háznak beszédem fontosságában nyújtani az ellenértéket; ha azonban ez a törekvésem nem sikerülne és a ház bölcsesége az ekviválencziát nem találná meg, szolgáljon mentségemül az a jóakarat, amelynek semmi más czélja nem volt, mint a közügynek szolgálni. (Éljenzés. Halljuk !) Az előttem felszólalt t. képviselő ur beszédére csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy azt hiszem, mindannyian szivből óhajtjuk a horvát testvéreinkkel való egyetértést, amely nélkül nincs meg a közös alapja az ő boldogulásuknek. (ügy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Állami költségvetésünknek a rendesnél nagyobb mérvű tágulása nézetem szerint agasztónak nem mondható, mert hiszen összhangban áll erőink természetes kifejlődésével. De bármennyire is megnyugtató állami életünk fejlődése és haladása szempontjából a két milliárdot meghaladó költségvetés, egy, a jövő fejlődés szempontjából igen fontos körülmény az, amelyre a t. ház figyelmét irányitani kivánom, (Halljuk! Halljuk !) az a hatás az, amelyet az uj adótörvényeknek életbeléptetése az ország szerveinek, a városoknak és a községeknek háztartása gyakorolni fog. Ez a tulajdonképeni tárgya felszólalásomnak, melynek azért tulaj doni tok nagy fontosságot, mert abban a meggyőződésben élek, hogy az ország, ez a nagy test, csak akkor fejlődhet egészséges módon, ha szervei a városok és községek egészségesek, erőteljesek, amelyek legigazabb mértéke háztartásaik szilárd bázisa. (Helyeslés a jobboldalon.) Mielőtt azonban tulaj donképeni tárgyamra áttérnék, engedtessék meg nekem két rövid kitérés. Először is örömmel kivánom konstatálni azt a jelenséget, hogy a közfelfogás mindinkább eltávolodik attól az ósdi gondolattól, amely a Szápáry-féle törvény megalkotásakor legerősebben megnyilvánult, hogy t. i. az administráezió és a municzipális autonómia elválaszthattam egyiknek a másiktól való elválasztása országos szempontból veszedelemmel jár ; és mindinkább közeledik ahhoz a tudathoz, hogy nemcsak hogy el nem választhatlanok, de el kell választani, ha azt akarjuk, hogy mind a kettő jól funkczionáljon és mindenik rendeltetésének megfelelhessen. (Helyeslés.) A másik kitérésemet Szabó János t. képviselőtársam beszédéhez fiizöm, aki a kereskedelmi kormány figyelmébe a közlekedési eszközök fejlesztését ajánlotta. Ehhez én egész terjedelmében hozzájárulok, csak egy megjegyzésem van, és ez az, hogy mielőtt uj forgalmi eszközöket létesítenénk, gondoskodjunk arról, hogy a meglévő közlekedési eszközök teljesítő képessége föntartassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezzel czélozni akarok a vidéki vasúti góczpontok állomásaira, és fölvételi épületeire és ezek között a Szabadkaira. Ne méltóztassék ebben helyi vonatkozást keresni, mert az a nagy forgalom, amely ezen az állomáson lebenyolittatik, kétségtelenül közügygyé teszi ezt a kérdést. Mostanában szokássá vált, hogy az országok gazdagságát a szénnel mérik; én is ezt a mértéket kivánom alkalmazni, hogy a szabadkai állomás forgalmának nagyságát a t. ház előtt bemutassam. Evégből azt kivánom megemliteni, hogy a forgalom lebonyolítására szolgáló mozdonyok táplálására naponként 30—33 vagon szénre van szükség. Latinovits Pál: Öriási! Janiga János : Ezzel szemben azonban még ma is az a felvételi épülete van, amely 1864-ben épült kisebb kibővítések és átalakításokkal, amelynek megépítésekor csak egyetlenegy vonala volt az alföld—fiumei vonal, tehát abból az időből való, mikor egy lapát szénre sem volt szükség, mert a forgalom szénszükségletét Szeged fedezte. A felvételi éjDÜletnek befogadóképesége ezen forgalom megnövekedéséhez képest úgyszólván semmi. Latinovits Pál: Ez igaz ! Janiga János : A vonatok érkezése és indítása alkalmával a nagyközönség kénytelen a prüszkölő mozdonyokat kerülgetni, épugy, mint a korzón a gyerekkocsikat és hogy az emberek életében oly kevés kár esik, azt részben a véletlennek, részben a személyzet gondosságának lehet köszönni. (Igaz ! Ugy van !) Meg vagyok győződve arról, hogyha a nagyméltóságú kereskedelemügyi minister ur meggyőződik az előadottak valóságáról, ő lesz az első, aki a helyzet szanálását elodázni nem engedi. Áttérve a tulaj donképeni tárgyamra, az uj adótörvények életbeléptetésének a városok és községek háztartására való hatására, már most megállapíthatjuk, hogy 1913. január 1-én az uj adótörvények életbe lépése a várások és községek háztartásának mérlegére nézve ez rosszabbodást fog jelentem, a mennyiben az uj adótörvények tekintélyes mérvben fogják apasztani a bevételeiket. Elő fogja azt idézni elsősorban az, hogy az uj földadótörvény 5'5%-kal szállítja le a régi adót, a tőkekamatadóról szóló törvény 10%-ról 5%-ra szállítja le az adót, az 1909: IX. és X. t.-c. az I. oszt. kereseti adót és a IV. osztályú kereseti adót részben a jövedelmi adóba viszi át, a II. osztályú kereseti adót pedig egészen eltörli. így növeli a jövedelmi adót, mely az általános jövedelmi pótadó helyébe lép, a melynek azt a sajátságát is átveszi, hogy t. i. községi adó ezen adó után ki nem számitható. Növeltetik tehát az az adó a többi adónak a rovására, amelyek a községi jövedelem szempontjából figyelembe jönnek. ,