Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-415

415. országos ülés 1912 n ez az ottani forgalom akadálytalan lebonyolítása ütköznék lényeges nehézségbe. Fiumei forgalmunk a Baja—báttaszéki uj vonal megnyitása révén, a jövőben még jelenté­keny mértékben fog emelkedni, (Igaz ! ügy van !) igy már ezért is szükség van ezen vonal jelentékeny megerősítésére. Ha azonban lerakatnék a második sinpár és pedig e vonal a károlyváros—fiumei sza­kaszára is, ez esetben e vonal teljesítőképessége oly mértékben emelkednék, hogy a beléje fekte­tett milliók visszatérülése szempontjából majdnem parancsoló szükségkép lépne fel a fiumei vonalba uj forgalmi irányok bevezetése. Visszatérve már most a Fiume felé vezető hajóút kérdésére, itt meg kell még említenem azt is, hogy e viziut megteremtése kapcsán kontemplált vukovár—samaczi csatorna megépítése már abból a szempontból is nagy fontossággal bírna, mert e csatorna folytatását képezi a jelenleg kiépités alá kerülő sarajevo—doboj—samaczi rendes nyom­távú vasútnak ; de ezenfelül a Bosna folyó, amely­nek hajózhatóvá vagy legalább tutajozhatóvá tételével a bosnyák kormány komolyan foglalkozik, Samacnál ömlik be a Szávába.igy e csatorna meg­teremtése esetén az olcsó viziszálhtás lévén, Bosznia nyersterményeinek Budapest felé irá­nyuló olyan óriási forgalma keletkeznék, amelylyel e tartomány Ausztria felé irányuló, azonban kizáró­lag a vasutakra támaszkodó forgalom versenyezni képes nem volna. A fiumei vonalra vezetendő uj forgalmi irá­nyokról szólva, megemlékezem még a megvalósulás stádiumától ma még mindenesetre távol levő gon­dolatról, az oderberg—lipótvári, pozsony—fiumei vonal eszméjéről, amely hivatva volna arra, hogy a nyugati Dunán, északnyugati Magyarországon és azon túlmenőleg keleti Poroszország, sőt Orosz­Lengyelország forgalmának egy jelentékeny részét is, amely ma még az osztrák vasúti vonal igénybe vételével Trieszt felé irányul, a magyar tenger­partra hozza. (Helyeslés.) Ez ma még sokak előtt talán agyrémnek, utópiának látszik, jDedig a való­ság az, hogyha megteremtenők ezt a vonalat, jelen­tős konkurrencziát tudnánk vele teremteni az osztrák vasutaknak, amelyek ezt a. jelentékeny forgalmat versenytárs hiányában ma valósággal monopolizálják. Az általam felvetett eszménél sokkal meré­szebb, sokkal hatalmasabb és pénzügyi szempontból sokkal nehezebben megvalósítható volt az osztrák Tauern-vasút eszméje, amely Bajorországot, közép és keleti Poroszországot, Hollandiát, sőt azon túl­menőleg Angliát kapcsolta bele az osztrák tengeri kereskedelmi szférába. Ausztria megcsinálta és az eredmény Triesztnek napjainkban végbemenő hihe­tetlen és ami kis Fiuménkat teljesen eltörpítő óriási emelkedése. Ha már a tenger felé menő forgalmunkról beszélek, meg kell még emlékeznem arról a gon­dolatról, amelyet a mostani Balkán-zavarok ve­tettek föl. A nagyközönség meglehetősen érdekte­lenül siklott el Bilinski közös pénzügymini ster­ber 30-án, szombaton. 175 nek az osztrák delegáczióban tett ama kijelen­tése felett, hogy a monarchia komolyan foglalko­zik vele, hogy a boszniai vasutak egy részének küszöbön álló elsőrangusitása és a Szandsák­vasut megépitése kapcsán közvetlen összekötte­tést létesít Szaloniki és Ausztria-Magyarország, között. En az eszmét a magam részéről a leg­melegebben pártolom, még pedig egyrészt azért, mert azt hiszem, hogy e vonal létesítése nag3 r mértékben hozzá fog járulni azon gazdasági re­lácziók megerősítéséhez, amelyeket a Balkán­államok és a köztünk fennálló jsolitikai ellentétek eliminálása czéljából fontosaknak tartok, de más­részt szükségesnek tartom azért is, mert az első lépést látom benne arra, hogy Magyarország bekapcsoltassák a Németországból a Földközi tengerre és onnan túlmenőleg Szuez felé irányuló világforgalom nagy útjába. Ki tagadhatná, hogy Magyarország ilyen be­kapcsolása a világforgalomba nagy haladást jelent az ország gazdasági fellendülése terén. Haladás az ország gazdasági fellendülése felé . . . ; álljunk meg itt egy pillanatra! Hiszen ha körülnézünk, azt látjuk, hogy körülöttünk mindenki halad, mindenki előrejutni kivan, tehát nekünk is részt kell vennünk ebben az általános haladásban, mert ha ezt nem tesszük, ugy hiába a népszám­lálás pillanatnyilag kedvező eredményei, biz,Isten elpusztulunk ! Széchenyi klasszikus szavait idézem, aki ezt. mondj a (olvassa) : »A haladás némi veszély­lyel jár. Minden uj rendezés, mely szerkezetüpk történeti alapjait ujjal cserék fel, némi krízist idéz elő, de meg vagyok győződve, hogy a vesz­teglés biztos halál.« (Igaz ! ügy van !) És miután tudom, hogy az igen t. kormány hasonló gondo­latoktól eltelve vállalta az ország ügyeinek veze­tését és mert az előttünk fekvő költségvetés számos adataiból látom azt, hogy az nagy hala­dást jelent a kulturális, és gazdasági élet minden terén, politikai állásom és a kormány iránt érzett bizalmamnál fogva a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A ministerelnök ur kíván szólni. Lukács László ministereSnök : T. képviselőház ! (Halljuk I) Hogy a vita mostani stádiumában, be nem várva az általános vita befejezését, szót kérek, azt méltóztassék annak a körülménynek tulajdo­nítani, hogy az utóbbi napokban olyan momentu­mok merültek fel, melyekre kötelességem reflek­tálni és nem akarom, hogy a gyors válasz, illetőleg nyilatkozat megtétele hiányában a kérdések fon­tossága elhomáíyosittassék. (Halljuk ! Halljuk !) Nem kívánok azokra az igen figyelemreméltó felszólalásokra, amelyek ugy pénzügyi, mint köz­gazdasági momentumokat érintettek, ez alkalom­mal reflektálni ; nem kívánok az imént elhang­zott és Szabó János t. képviselőtársam részéről el­mondott igen érdekes fejtegetésekre sem észre­vételeket tenni. Azt hiszem, hogy a vita folyamán az illető szakmiinster urak, amennyiben szükséges lesz, ezekre reflektálni fognak. Én ez alkalommal tisztán egy pár politikai momentumra kívánok szo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom