Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-414
168 ih. országos ülés 1912 november 29-én, pénteken. Néha még csak nem is az alispánnak, hanem, mondjuk, csak egy alárendeltebb tisztviselő választása is lelkesedésbe hoz egy egész járást, ugy hogy betódulnak az emberek az ülésterembe; midőn azonban megkezdődik a konkrét tárgyak, nevezetesen a számadások vagy a községi ügyek tárgyalása, senki sem akar ezekkel az ügyekkel foglalkozni. (Ugy van! Ugy van!) Méltóztassék megnézni az albizottságokat, amelyek külföldi mintára vannak szervezve, mert vannak járási mezőgazdasági bizottságok, van útügyi, tanügyi bizottság, stb. Ezek megalakulnak; mindegyik megválasztja a maga elnökét, alelnökét, titkárát, azonban egyik sem tudja a másikról, hogy tagja-e a bizottságnak és egész adminisztrácziójuk abból áll, hogy hatévenként újból megválasztják azt a tisztikart. (Ugy van! Ugy van!) Itt tehát az autonóm érzéknek bizonyos eltoinpulását lehet tajjasztalni és attól félek, hogy ma is ugy fogják fel az autonóm adminisztrácziot, hogy az a hatalom tényleges gyakorlása, tehát arravaló, hogy kimutassa az a család, vagy az a klikk, hogy ő a nagyobb ur, (Ugy van! ugy van!) de nagyon ritka dolog, hogy annak a családnak, vagy klikknek eszébe jusson arra törekedni, hogy a munka porondján is ő legyen az első. (Ugy van! Ugy van!) Én tehát az autonómiának ilyen kiegészítését óhajtom, amelyben azután kívánnám, hogy a belügyi kormányzat akarata, felelőssége igenis érvényesüljön és az ilyen adminisztráczió utján oldatnék meg az a nehéz kérdés, amely igen sok adininisztraczionális kérdéssel kapcsolatos, így a szocziális kérdések nagy része és a nemzetiségi kérdések is igen sok tekintetben az adminisztráczió kérdései. (Élénk helyeslés.) Tudom azt, hogy sokan ugy fogják fel ezt a kérdést, hogy a kellő szigor gyakorlancló. Ennek is meg kell lennie, de viszont meg kell lennie a kellő méltányosság és humanizmus gyakorlásának is, (Élénk helyeslés.) és csakis a kellő kötelessógtudás és az élet komoly szolgálata kéjjes az embertársakban is a közügyek iránti érdeklődést felkelteni. (Ugy van! Ugy van!) Csak ez képesiti arra a tisztviselőt, hogy igazán önzetlenül szolgálja az ország és a társadalom ügyét és hogy gátat vessen sok káros tendenczia érvényesülésének. (Élénk helyeslés.) Ezért a magam részéről az állami adminisztrácziót az egész vonalon fontosnak tartom és vállalom érte a felelősséget azokkal szemben, akik ebben bizonyosan a hazaárulás ujabb tényét fogják látni és akik azt fogják mondani, hogy azok, akik az autonómiát, a tisztviselők választását és a mai rendszertelenséget megszüntetni kívánják, azok a specziális magyar viszonyokat akarják aláásni. (Ugy van! Derültség.) Nem hiszek az ilyen specziális viszonyokban. Azt látom, hogy jó adminisztráczió nélkül egy ország ügyeit pontosan vezetni nem lehet, (tjgy van! Ugy van!) és azt hiszem, hogy az szolgálja igazán az ország érdekét, aki az adminisztrácziót az élet helyes útjára vezeti. (Elénk helyeslés.) Különben pedig, hogy a vármegyék nem mindig oly kedves gyermekek, azt épen most tapasztalhattuk. Midőn a vármegyék az ellenzék mellett nyilatkoztak, akkor glória övezte a fejüket, (Ugy van! Ugy van ! Derültség.) midőn azonban a bizottság, mondjuk a közvélemény kifejezéseképen, véletlenül azt találja mondani, hogy »helyeslem a kormány magatartását«, akkor megjelenik egy lista, hogy ennyi jegyző, ennyi regálebérlő stb., azután ennyi meg ennyi virilista, nem üidoin, miféle egyéni érdek fejében szavazta meg a bizalmat, a másik vonalon jDedig szerejselnek a »csupa hazafiak« — igy van beállítva a dolog — és ily módon szapultatnak le a vármegyék is. Minthogy pedig intelligenczia nélkül vármegyéket nem lehet autonóm módon fentartani, én azt mondom, hogy nem kell sokat adni az ilyen támadásokra, hanem a reformot, amely már teljesen megérett és szükséges, (Igaz! Ugy van!) meg kell fogni és annak megvalósítását lehetőleg gyorsan biztosítani. (Élénk helyeslés.) Nem akarom a t. ház figyelmét tovább igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Még csak egy kérdést óhajtok egészen röviden megérinteni : nevezetesen azt, hogy feltétlenül szükséges — és ezt a ministerelnök ur is többször kifejezte — a választói jog reformjának mielőbbi megvalósítása. Én nem látom szükségét annak, -— nem is vagyok reá hivatott — hogy ezzel a kérdéssel most behatóbban, részleteiben foglalkozzam ; a ministerelnök ur nemsokára abban a helyzetben lesz, hogy a javaslatot elénk terjesztheti, s akkor kinek-kinek meglesz a lehetősége arra, hogy azzal a maga meggyőződése és hite alapján foglalkozhassak. (Helyeslés.) Én csak annyit óhajtok már most is megjegyezni, hogy természetesen mindig szem előtt tartva a nemzetnek megóvandó nagy érdekeit is, — a magam részéről igenis a liberális és demokratikus haladásnak vagyok e tekintetben a híve s remélem, hogy a reform olyan természetű lesz, amely a modern haladásnak és ebbeli meggyőződésemnek meg fog felelni. (Élénk helyeslés.) Én teljes mértékben remélek és bizom hazánk fellendülésében, de én Magyarországnak jövendőjét a modern demokratikus fejlődéssel látom egybekapcsolva, és azt hiszem, hogy ebben az irányban kell haladnunk, ha megnyugvást teremtve,_ az országot egy szebb jövő elé akarjuk vinni. (Élénk helyeslés.) Mindezekben előadva azokat, amiket a mai időkben előadni kívántam és kérve a t. ház elnézését azért, hogy némileg saját, személyes ügyeimmel is foglalkoztam, csak kijelenthetem, hogy a mostani nehéz időkben itt kétszeresen meg kell gondolnunk minden elhatározásunkat, kétszeresen óvakodnunk kell meg nem gondolt jelszavak hangoztatásától, hogy azután a komolyan elejtett szóért bárhol és bárkivel szemben
