Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-414

166 'tik. országos ülés 1912 november 29-én, pénteken. ez akkor áll elő, ha a házban a turbulenczia rendkiviili mérveket ölt és a többség folytatni kívánja a megzavart tanácskozást. Mit érthetünk ily esetben azonnali intézkedés szüksége alatt ? A házszabályok hiányosak ugyan, de én azt hiszem, ez alatt sem lehet valami borzasztó statáriális dolgokat érteni, csupán azt, hogy az elnök ad hoc önmagában asszumálja a ház hozzájárulásával vagy felhatalmazásával azt, ami normálisan a mentelmi bizottság feladata, mert másképen nem tudom és nem is lehet az előirt eljárásra nézve a kapcsolatot megtalálni, mint abban, amit ez a rendelkezés tartalmaz. A házszabályok 255. §-a szerint: ha az illető képviselő megsérti a házat, akkor az elnök javaslatára vita nélkül kiadatik a mentelmi bizottságnak, amely 24 óra alatt jelentést tesz; — itt van azután beleszúrva az a kivételes eset: a rendkiviili intézkedés szükségének a fenforgása. Ez tehát nem azt jelenti, hogy a>z elnök itt valami házszabályokon kivül álló hatalommal ruháztatik fel, hanem azt, hogy a mi egyébként a mentelmi bizottsághoz való utasítás formalitásával járna, az ebben a kivételes esetben az elnökre háramlik. Az elnökre háramlik tehát mindaz, ami az engedetlenkedő kéjsviselővel szemben a mentelmi-bizottságot megilleti, persze csak mint »ad hoc« rendkívüli óvintézkedés és csak akkor, ha a ház működése egyébként biztositható nem lenne. Ez tehát a helyzet ós ezzel a helyzettel szemben a képviselő szerintem ép ugy tartozik alkalmazkodni és az elnöknek engedelmeskedni, mint a mentelmi bizottság határozataival szemben. (Helyeslés.) Én tehát ebben látom redukálva azokat az eseményeket, visszaszorítva és visszavezetve mindent a maga kis, kezdetleges kiindulási pontjára. Mert hogy hogyan fejlődött a dolog a mai helyzetig, a mai eseményekig, azt azok, akik jelen voltak a házban, tudhatják; tudhatják, hogy milyen mérvű, milyen szántszándékos lárma és zajongás volt, ugy hogy azok a rendkívüli esetek a későbbi események által, sajnos, rendszeresekké válhattak. De jogi, vagy mondjuk házszabályszerü szempontból én igy fogom fel a kérdést, és a magam részéről ebben a tényben sem látom sem az alkotmánynak, de még a házszabályoknak a megsértését sem. (Elénk helyeslés és tetszés.) így állván a dolgok, én a magam részéről, ismétlem bár sajnálom az eseményeket, de teljes nyugalommal fogadom el azokat, ugy amint történtek. Levonom belőlük azt a konzekvencziát, hogy nekünk törekednünk kell arra, és ebben, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk, hogy a házban és az országban a normális viszonyok mielőbb helyreállíttassanak; ebben a tekintetben, azt hiszem, nem lehet köztünk differenczia, mert, erre minden jó hazafinak törekednie kell, (Élénk helyeslés.) De viszont itt is az a helyzet áll elő, hogy az, hogy a béke vagy a megbékülés létrejön-e, kölcsönösen egyaránt kellő belátást, jóakaratot, higgadtságot és méltányosságot igényel. Mindaz, ami ezen kivül áll, lehetetlenné teszi a béke megkötését. Azt hiszem, az ellenzéknek akkor, ha belátja az ország nagyon nehéz helyzetét, amelyben ma él; akkor, ha szükséges neki stimuláczió arra, hogy háttérbe szorítva talán egyéni érzékenységet, a belátás és a közeledés terére lépjen: e tekintetben ösztönzést találhat, ha körülnéz az országban, ha figyelembe veszi a nehéz, tornyosuló fellegeket, amelyek az országot fenyegetik, amelyek mindnyájunkat kell hogy összetartásra figyelmeztessenek. Azt hiszem, ha egyszer ez az érzés fog prevaleálni, akkor nagyon hamar meg fogjuk egymást érteni és a differencziák. amelyek elválasztottak bennünket, el fognak enyészni és a közös czél kitűzésében mindnyájunk egyesülésére fognak vezetni. (Élénk tetszés.) Addig is kijelenthetem a magam részéről, hogy soha az életben nem fogok szolgálhatni olyan irányzatot, amely abból indul ki, hogy a békülés vagy a béke megkötésének lehetőségét bizonyos fokig intrikákkal véli összekapcsolni. Pártok életén belül ezeknek helye nem lehet és nekünk tisztán és világosan meg kell állanunk a magunk álláspontján addig, amíg meggyőződésünk az, hogy az^ az ország és a párt érdekének megfelel. (Élénk helyeslés.) Ez képezi minden párttagnak kötelességét. Szükségesnek látom a magam részéről ezeket elmondani, nehogy az a véleményem támadjon, hogy esetleges hátsó gondolatokkal foglalkozva az ügyekkei és az eseményekkel, a békülés útjait nem megkönnyíteni,, hanem voltaképen megnehezíteni akarnám. Én a magam részéről az ország békéjét feltétlenül kívánom. Azt hiszem azonban, hogy a multak felesleges rekriminácziója és az elveszett remények feletti siránkobékét nem teremthetik meg és az a csalódás, hogy nem sikerült az ország közvéleményét felébreszteni, csak mind nagyobbá fog válni azáltal, hogy az országot, amely egyszer nem akar felizgulni tovább is, hiábavaló módon akarják erre az útra téríteni. (Elénk helyeslés és tetszés.) Az országnak sokkal nagyobb, sokkal fontosabb gondjai vannak ma ennél; az ország belátja az élet mindennapi szükségleteit és abból a közömbösségből, amely az eseményeket e tekintetben kiséri, tanulhat az, aki a közvélemény irányítására vállalkozik. De nem állok meg ennél a pontnál, hanem kijelentem, hogy mindaz, ami az utolsó évtizedben történt, arra figyelmeztet bennünket, hogy nemcsak az ohstrukczió és az obstrukcziós bajok kéjiezik az ország bajait; ez szimptoma, egy beteg testnek beteg megnyilvánulása. Ezt a bajt meg kell gyógyítanunk, mert tényleg itt van a legfőbb ideje, hogy messzebbmenő gyógyítást