Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-414

158 hU. országos ülés 1912 november 29-én, pénteken. ben, a jó és rossz, a törvényes és törvénytelen, az igazságos és igazságtalan felfogások tekintetében ? Történhetik bármi egy nem magyarajku állampolgárral szemben, az egész magyar közvélemény azt mondja rá, hogy jól van, mert csak a bosszúvágy által és csak a gyűlölet által vezettetik magukat ellenünk. Bizony meglátszik ez már a magyar közfelfogásban. Itt van két nagyon karakterisztikus példa : a Népszavát kétszer egymásután felmentették, Kovács Gyula oldalán pedig annyira ott van a közvélemény, hogy valószinüleg felmentik. (Mozgás.) Csak azt akarom bebizonyítani, hogy a jobbérzék, az a finesse, amely szükséges, hogy egy népnek erőt adjon, ugy a magyar társadalomban, mint a mi társadalmunkban, sajnos, teljesen eltompult. Nem mondom, hogy lehet oly varázserejü férfiú az országban, aki máról-holnapra megváltoztathatja ezeket a viszonyokat, De kötelessége volna a kormánynak előkésziteni a kedélyeket abban az irányban, hogy magyar és nem magyar részen békéről lehessen beszélni. Ez a kötelesség nem miránk hárul, hanem a hatalom vezetőire, a kormányra. Amig mi passzivitásban voltunk, azt vetették szemünkre, hogy nem ismerjük el az ország alkotmányát és ezért hazaárulók vagyunk ; mikor pedig beléptünk a parlamenti küzdelembe, egy eszköz sem volt elég rossz, hogy képviselőjelöltjeink elől elzárják a parlamentbejutás lehetőségét. Nagyon furcsa a jelenlegi alkotmányos helyzet is. Vessenek egy pillantást a parlament előtti térre és emlékezzenek vissza a Simplicissimusnak arra a keserű vicczére, amikor a czárnak az alkotmányos országok diplomatái azt a tanácsot adják, hogy csinálja meg -az alkotmányt, mert sokkal könnyebb alkotmányosan kormányozni, mint alkotmány nélkül. Azt hiszem, hogy ha Oroszországból hozzánk küldenének egy bizottságot az alkotmányos intézmények tanulmányozására, ez ugyanazt jelenthetné otthon. Nagyon érdekes, hogy önök most is, mint annyiszor, felfedezték szivüket Romániával szemben. Nagyon karakterisztikus, hogy minket üldöz a kormány, de Romániát szereti, tehát ép annyira kivánatos az ellenségeskedés ellenünk, mint a Romániával való barátkozás. Ami azt illeti, hogy egymásra volna utalva a román és magyar elem, én azt hiszem, hogy épugy egymásra van utalva a magyar, a román, a szláv és a német elem és hogy a magyarság kötelessége volna oly politikai alakulatokat teremteni ebben az országban, hogy ő a primus inter pares alapján állva szlávoknak, románoknak, németeknek és magának is egyaránt biztosithassa nemzeti szabadságát és fejlődését. Nagyon megbotránkoztunk azon, hogy a mostani feszült időben akadtak magyar politikusok, akik Románia ellen léptek fel, akik nem elégedtek meg azzal, hogy minket mindig lehazaárulóznak és hogy idebent románok és magyarok között a háborúskodás és gyűlölködés magvát hintik el, hanem még Románia külpolitikáját is támadták és azzal szemben is ellenséges magatartást tanúsítottak. Igazán különös, hogy épen most, amikor a monarchiának valóban szüksége van Románia barátságára, tétetnek ilyen románellenes kirohanások. Vadász Lipót: Beszéljen Jorgáról! Vajda Sándor: Románia külpolitikájában mindig a legkorrektebb volt és soha monarchiánk ellen semmiféle inkorrektséget nem követett el. Mi, az erdélyi románság vezetői, szintén korrekt állampolgárai voltunk a hazának (Ellenmondások.) és soha egyetlen szlávról, románról vagy németről nem bizonyították be, hogy hazaellenes czélokat követett volna. (Felkiáltások: Hát a memorandum ?) Bocsánat, mi a memorandummal koronás királyunkhoz fordultunk. Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Ne tessék a szónokot közbeszólásokkal zavarni. Vajda Sándor : Jon Bratianu, Lascar Catargiu és Mihail Cogolniceanu a nagy román államférfiak, akik már nincsenek az élők sorában, bebizonyították hűségüket a monarchiával szemben. Tanulmányozzák önök a mai vezető román politikusoknak a monarchia külpolitikájáról elhangzott nyilatkozatait és azt fogják találni, hogy Titu Majorescu, jelenlegi ministerelnök, Jon Bratianu, a liberális párt vezére ép ugy, mint Take Jonescu, Nicu Filipescu, Alexandru Marghiloman a konzervatív párt vezetői féTfiai, mindenkor a monarchiával való együttműködés szükségét hirdették. T. ház ! A kilenczágu koronás agitátorok azok, akik miatt ez a békés jóindulat nem érvényesülhetett. Ha azt a békét, amelyet a hivatalos körök megcsináltak, ha azt a diplomácziai szeretetet nem támogatják, ha nem igyekeznek arra, hogy a hivatalos szeretetet a népek kölcsönös szeretete váltsa fel, akkor ne csodálkozzanak rajta, hogy igenis, dr. Nicolae Jorga egyetemi tanár bekerül a képviselőházba. Románia demokratikus állam, ott legyen az bárki, pártvezér, ministerelnök vagy maga a király, nem tud ellenszegülni a közvéleménynek. És amit Jorga eddig zsenialitásával el nem érhetett, hogy megválaszszák, íme, gróf Apponyi Albert és a többi kilenczágu koronás Románia-ellenes agitátor megvalósította, elérte azt, hogy Ploj estiben megválasztották a második Collegiumban, mintegy jeléül annak, hogy íme, honoráljuk ezt az embert, mert magyar részről is honorálják. (Zaj.) Elnök (csenget) : Kénytelen vagyok a t. szónok urat arra kérni, szíveskedjék hangosan beszélni, mert a gyorsírók nem hallják! Vajda Sándor: Szabad közelebb jönnöm? Elnök: Tessék! Vajda Sándor (néhány fáddal előre megy) : Ploiestiben megválasztották Jorgát az intellektuellek és megválasztották daczára annak, hogy ugy az egyesült kormánypártok, mint a liberális párt egyöntetűen állást foglaltak ellene. Ez szimptomatikus dolog és megszívlelendő dolog