Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-413

lS8 AÍ3. országos ülés 19Í2 november 2&-án, csütörtökön. Budavára alatt, akár másutt küzdöttek volna. Miért ? Mert ugyanakkor nemzeti felkelések dúltak az országban. Ez szomorú, de igaz. Akkor bizonyosodott be, hogy mennyire bölcsek voltak őseink, akik a mohácsi vész után egy Habsburgot ültettek a trónra, mintha előre látták volna, liogjf az ő segítségükre lesz szükség a török uralom alól való felszabadulásra. Bs mindé szomorú tanulságok ellenére, ama tanulságok ellenére is, amelyek a legutóbbi u. n. nemzeti ellentállás idejéből maradtak reánk, azt látjuk, hogy az ellenzék vezérei egymásután követelik a fegyelmezetlenségnek, az obstruálás jogának biztosítását. Gróf Andrássy Gyula is azt mondja, hogy szükségünk van az obstrukczióra, mert ez nálunk annak a szelepnek helyét pótolja, amely a gépezet munkáját biztosítja és amely a felrobbanás veszélyétől óv. Furcsa biztonsági szelep az, amely ahelyett, hogy a csendes munkálkodást biztosítaná, lehetetlenné teszi azt, és ahelyett, hogy a felrobbanás veszélyét hárítaná el, felrobbantja magát a parlamentet. Hiszem ma ott vagyunk már, hogy külön parlamentet is csináltak a t. ellenzéki urak. Pedig milyen veszélyes dolog az az ellenparlament. Mert, amint azok az urak feljogosítva érzik magukat fiókparlament létesítésére, épen ugy érezheti magát feljogosítva erre bármely társadalmi vagy népréteg, vagy valamely vidék, hogy t. i. nem küldene képviselőt a parlamentbe, hanem csinálna ellenparlamentet. Elvégre a jog mindenkire nézve egyforma. En meg vagyok győződve, hogy ha Magyarország nemzeti fejedelem uralkodása alatt élő. teljesen önálló állam volna, hogy az ilyen obstrukczió tenné ismét tönkre ezt az önálló nemzeti királyságot, és az ilyen obstrukcziók oda vezetnének, hogy darabokra szakadna ez az ország. Azt mondják, akkor nem volna ok az obstrukczióra ; hiszen előbb az volt mondva, hogy obstruálnak közjogi okokból, most azt mondják, hogy obstruálnak azért, mert az általános, egyenlő, titkos választójogot azonnal nem hozzuk be. Tehát mindig lehet találni okot az obstrukczióra; Zápolyai János is tudott találni okot, a hatalomvágyat, ezek az urak is találnának okot, szintén a hatalomvágyat az obstrukczióra. (Igaz ! ügy van !) Andrássy t. képviselő ur sokkal találóbb hasonlatot mondott volna, ha visszagondol arra a sípolásra, dobolásra, trombitálásra, amit heteken keresztül volt alkalmunk hallani, ha a kisértetek járásához hasonlította volna az obstrukcziót és nem a biztonsági szelephez. A régi várak mindegyikének megvan a maga kísértete. A nép képzelete azokhoz az omlatag tornyokhoz, azokhoz a zig-zugokhoz, a rejtett folyosókhoz, a melyek ilyen régi várakban találhatók, fűzi a kisértet járást, és azokat a helyeket a régi időben rendszerint messze elkerülte a munkáskéz. Ugy látszik az ellenzék illőnek találta, hogy annak a hatalmas régi várnak, aminő a magyar alkotmány, szintén legyen ilyen kisértet járása. Hiszen ennek az alkotmánynak, a mi házszabályainknak, szintén megvoltak omlatag tornyai, zig-zug rejtett folyosói, amelyek alkalmasak voltak erre a kisértetj árasra. (Igaz ! Ugy van !) Az ellenzék felhasználta házszabályaink ezen omlatag tornyait, ezen gyengéit és sippal-dobbal ilyen kisértetjárást rendezett, (Igaz ! ügy van !) megakadályozta a békés, csendes munkát és elijesztette a békés, csendes munkára törekvő embereket. (Igaz ! Ugy van !) Azokból a régi várakból a modern tulajdonos eltávolította azokat az omlatag tornyokat és folyosókat s el is tűnt a nép képzeletében a kísértetjárás, s a békés foglalkozás visszatért a kísértetjárta helyekre. így vagyunk mi is vele. Mi is eltávolítottuk házszabályainkból azokat a módokat és alkalmakat, hogy ott kísértetjárás folyhasson és megismétlődhessék, és biztosítottuk a békés munkát. Az a kívánság, hogy mi lemondjunk erről a biztosításról, az teljes lehetetlenség. (Igaz! ügy van!) Halijuk az ellenzék részéről folytonosan, hogy a kormány elnökének és a képviselőház elnökének személyéhez fűződik visszatérésük; ahogy ezek eltávoznak, ugy ők készek ismét a rendes munkában részt venni. Különös kívánság ez, amelyet megtetőzött Eakovszky István képviselő, amit igazán nem is lehet egyébnek mondani, mint egyszerűen f elbújtásnak, mikor ő nemrégen — gondolom — Szombathelyen azt mondotta, hogy az Úristen nem engedi majd a fákat égbe nőni és fog akadni bátor, elszánt férfi, aki a merénylőket az útból elteszi. (Mozgás.) Mi értelme lehet ennek ? Valami inzultusra való íelbujtás aligha, mert hiszen az illető urak tudják, hogy nem olyan fából van faragva akár a ministerelnök ír, fi cár pedig a képviselőház elnöke, hogy valami inzultus előtt meghátrálva, kötelességük teljesítéséről lemondjanak. Itt tehát meszszebbmenő fenyegetésről és messzebbmenő f elbújtásról kell, hogy szó legyen : itt -egyenesen az ő személyüknek erőszakos utón való eltávolítása czéloztatik és óhajtalik. A képviselőházban az történt, hogy a többség akarata teljesen egyezett a ministerelnök urnak és a ház elnökségének akaratával, midőn mi is óhajtottuk, mi is kívántuk azt a megoldást, az obstrukcziónak azt a lehetetlenné tételét, és azoknak a bizonyos törvényeknek megszavazását. Már most azt hiszem, hogy ha akár a kormányelnök, akár pedig a házelnökség, helyükből eltávolíttatnának, még akkor is itt van a többség, amely nem fogná tűrni, hogy amik itt megtörténtek, törvényesen alkotmányosan, a többség által véghez vitettek, azok az ő távozásukkal egyszerűen megváltoztassanak. (Ugy van! ügy van !) A mi akaratunk feltétlenül szembe helyezkednék és miután mi többség vagyunk, lehetetlennek tartom, hogy még ebben az esetben is diadalmaskodni tudnának ők, a mi erős akaratunkon, (ügy van!) Tehát igazán teljesen érthetetlen az a kívánság, hogy akár a kormányelnök ur, akár a ház elnöksége, akik mind birják a mi teljes bizalmunkat, (ügy van! Ugy van!) innen egyszerűen eltávolíttassanak.