Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-412
126 h 12. országos ülés 1912 november 27-én, szerdán. háziak, tehát a világi rend és a papi rend legyenek képviselve. Ez így is volt a régi választási rend hatálya alatt 1872-ig, aminek az volt a következménye, hogy a kongresszus világi tagjait a világiak, egyházi tagjait pedig a papok választották meg, és ez az állapot tényleg megfelelt a régi gyakorlatnak és megfelelt a törvény intézkedéseinek is. 1872-ben megalkották ezt az ujabb választási rendszert, amelynek értelmében a papi rend képviselőinek választására is döntő befolyást kaptak a világiak és habár a papok is szavazhattak a papi képviselőkre, de ez csak elenyésző számban következhetett be," ugy hogy a kongresszusnak megválasztott papi tagjai tulaj donképen nem a papi rendet, hanem a világi rendet képviselték, sőt előfordult olyan eset is, hogy a megválasztott papi képviselő egyetlen egy papi szavazatot sem kapott. (Mozgás.) Nyilvánvaló, hogy ez is ellenkezik nemcsak a régi hagyománnyal, hanem a törvény intézkedéseivel, és világos az, hogy egy kongresszus, amely ha nem is tisztán, kizárólag, de legfőképen és túlnyomólag egyházi ügyekkel van hivatva foglalkozni, a papi rendnek ilyen mellőzése folytán nem felelhet meg a kivánalmaknak. (Ugy van ! Ugy van !) Ámde, t. képviselőház, ha mindez nem indokolta volna is ezen választási rendszabálynak hatályon kivül helyezését, van annak még egy olyan intézkedése, mely egymagában elegendő ok lett volna arra, hogy ez a szabályrendelet hatályon kivül helyeztessék és ez vonatkozik a megválasztható képviselő kvalifikácziójának megállapítására. A görög-keleti szerb egyházközségekben, tehát a legalsóbb lokális orgánumokban a fennálló szabály szerint képviselővé választható az, aki legalább 30 éves, büntetve nem volt, bűnvádi eljárás alatt nem áll, egyházi vagyonról számadással nem tartozik és ezenkivül őt mint jóhirnevü és egyházias szellemű egyént ismerik. Ezek a kvalitások kívántatnak meg azoknál, akik a legalsóbb' szervezetbe, az egyházközségi képviselőtestületbe megválaszthatok. Ezzel szemben a kongresszusba való megválaszthatásra nézve a következő kellékek vannak előirva: 2i éves életkor, irni-olvasni tudás, továbbá hogy az illető gondnokság és csőd alatt nem áll, közönséges bűntett miatt nem volt elitélve és büntetve. Itt a hangsúly, t. képviselőház a »közönséges« és az »és« szavakon nyugszik, mert aki bármily politikai bűntettet követett el, lett légyen az a legsúlyosabb: felségsértés, felségárulás, hazaárulás, vagy bármi, az lehetett a kongresszus tagja, sőt ha ilyenül megválasztatott, a fennálló szabályok szerint őt a kongresszusi tagságtól megfosztani nem lehetett. (Mozgás és felkiáltások : Abszurdum !) Azt hiszem, t. képviselőház, ezeknek felsorolásával eléggé indokoltam, hogy miért kellett ezt a szabályzatot is hatályon kivül helyezni: (Igaz! Ugy van t Helyeslés.) Kiderül mindezekből, hogy itt nem a görögkeleti szerb egyház autonómiájának felfüggesztéséről, hanem az általam felemiitett három szabályrendeletnek hatályon kivül helyezéséről van szó és ez történt nem az autonómia ellen, hanem épen az egyháznak és autonómiájának biztosítása érdekében. Ezek helyébe visszaállíttatott a régi gyakorlat és visszaállíttattak ideiglenesen közvetlenül azelőtt fennállott azon szabályok, amelyek szintén autonóm utón jöttek létre és amelyek az 1868 : IX. t.-czikk szellemével és intézkedéseivel megegyeznek és ezen törvény végrehajtásaként adattak ki. (Helyeslés.) Ami t. képviselőtársamnak második kérdését illeti, hogy minő változtatásokat vagy módosításokat szándékozom javaslatba hozni a szerb kongresszus választási rendjén és érvényben fogom-e hagyni a világi és egyházi kongresszusi képviselők eddigi számarányát, erre nézve a következőket van szerencsém válaszolni. (Halljuk/ Halljuk!) A kongresszus szervezetét a törvény maga állapítja meg és ennek következtében — rendelettel törvényt változtatni nem lehetvén — semmi olyan intézkedést nem tervezek, ami a törvény intézkedéseinek szigorúan nem felelne meg. A törvénynek az a rendelkezése, hogy a kongresszus egyházi és világi tagokból álljon, természetesen fenn fog maradni és mivel ez a régi gyakorlaton alapszik, ezen semmiféle változtatást nem szándékozom javasolni, a számarány tekintetében sem, amennyiben a törvény értelmében az összes 75 kongreszszusi tag közül 50 tagság a világiakat, 25 tagság pedig az egyháziakat illeti meg, ami természetesen jövőre is így fog maradni. Ami változtatás történhetnék, az csak annyi, amennyi a változott viszonyokból okvetlenül folyik, mivel a határőrvidék megszűnésével, a régi katonai határőrvidéki képviselőkre vonatkozó intézkedés is tárgytalanná vált és igy a választókerületek uj kikérekitése lesz szükséges. Mindenesetre meg fogjuk azonban kívánni, hogy a papi képviselők választása jövőre a papok részéről történjék, (Helyeslés.) és pedig az egyházi kerületenként. Megemlítem még azt is, (Halljuk !) hogy abban az esetben, ha valamely mérvadó egyházi vagy más világi autonóm szerv részéről az iránt merülne fel kívánalom, hogy a kongresszus konzervatív jellegének biztosítása czéljából bizonyos intézkedések tétessenek, aminő pl. a virilizmusnak a kongresszusba való bevitele, részemről ezen eszme megfontolása elől nem kívánok elzárkózni. (Helyeslés.) A harmadik pontban azt kérdezte t. képviselőtársam, hogy hajlandó-e a kormány Ö felségénél javaslatba hozni, hogy a kongresszus minél előbb, legkésőbb az 1913. évi húsvét és pünkösd közötti időben összehivassék. Erre nézve van szerencsém a következőket válaszolni. (Halljuk! Halljuk !)
