Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-408

M8. országos ülés 1912 október 30-án, szerdán. 103 ha lelkiismeretével megegyeztethetőnek tartja, megrendeli, hogy dobják ki az ellenzéket, mert ő ugy tartja jónak, (Zaj és ellentmondás.) és ez a karhatalom készen áll, hogy végrehajtsa ezt a parancsot! Ily körülmények közt lehet-e azt mondani, hogy megvan a tárgyalásra a törvényes szabadság, amely előfeltétele minden parlamenti működésnek ? (Felkiáltások: Megvan!) És kérem, hogy a közfelfogásnak ez felelt meg; hogy eddig mindig azt tartották, hogy ilyen módon, a karhatalom megjelenése mellett tárgyalni nem szabad, ezt bizonyítja az az elnöki kijelentés, amely itt 1906 február 19-én történt. Akkor jelen volt itt az akkori szabadelviipárt; jelen volt gróf Tisza István t. képviselőtársam ; azt hiszem, jelen voltak többen azok közül, akik ma is itt vannak és akkor az elnök az elnöki székből — megjegyzem, hogy korábban közölte is ezt a felfogását gróf Tisza Istvánnal — a következőket mondta (olvassa) : »Alkotmáiiyimk és törvényeink parancsolatai és rendelkezései ellenére a képviselőház környéke fegyveres erőhatalommal van megszállva. Magában a képviselőházban rendőrség van elhelyezve, amely az elnökség és a képviselők immunitását és szabadságát korlátolja. Mindennek daczára én megtartani kivánom az ülést azon kijelentéssel, hogy mi megteszszük kötelességünket, de abból a jövőre nézve hasonló esetekre semmiféle preczedens nem alkotható.« Nem hiszem, hogy bárki a világon azt mondhatná, hogy ez, ami itt történik, egy szabad parlament tárgyalása. (Mozgás és ellenmondások.) Igazán mélyen megszomoritva léptem ma is be ide a t. házba. Az ember azt hinné, hogy Drinápoly előtt, aharcztérenáll. (Mozgás. Derültség. Halljuk!) Itt állnak a bosnyák katonák, akik most az én informáczióim szerint az egész ellenzéket, amely testületileg akart bejönni, visszautasították. (Mozgás és ellenmondások.) Én nem voltam jelen, de engem ugy informáltak, hogy együtt jöttek. Nem azon a kapun akartak bejönni, amelyre nézve talán Pavlik ur rendelkezett, hanem egy másik kapunál és ott egy tisztviselő vagy katonatiszt röviden azt mondta nekik rossz magyarsággal: »Kérem, ide senkinek sem szabad az urak közül bejönniök.« (Mozgás.) Erre megfordultak és elmentek. Voltak közöttük olyanok is, akik nincsenek kizárva. (Mozgás és felkiáltások : Rossz viccz ! Be akartak csúszni !) Hogy ilyen körülmények között a törvényes tárgyalás és szabadság megvan, azt igazán nem lehet állítani. De azért sem tartom törvényesnek ezt az intézkedést, mert a házszabályokban foglalt az a jog, hogy bizonyos képviselők kizárhatók, csakis a házszabályok védelmére képzelhető és van megadva. Az 1790 : XIII. törvényczikk azt mondja (olvassa) : »A Karok és Rendek minden akadály félretételével megjelennek és az országgyűlési ügyeket törvényes szabadsággal tárgyalják.« Ez nem egy elavult törvény, mert ez minden képviseleti rendszer lényegével függ össze ; különben a benne foglalt közjogi elvet a büntető törvénykönyv 152. és 163. §-ai' fentartják ma is és büntető szankczióval látják el. A törvény adja meg tehát a jogot a képviselőnek arra, hogy ide akadály nélkül beléphessen és hogy itt szabadon tárgyalhasson. (Mozgás.) Anynyira megy ez a föltétlen jog más országban is, hogy igen komoly és igen nagy érvekkel védett felfogás van, amely szerint házszabálylyal képviselőt kizárni a képviselőházból nem is lehet és nem is szabad. Nemrég történt hasonló eset Berlinben. Kizártak szocziálista képviselőket és a szocziálisták ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ez teljesen jogtalan és pert indítottak. Nagyérdekü és komoly érvekkel védték álláspontjukat; a valóban világhírű, nagytekintélyű Unger jogász elnöklete alatt & legfelsőbb bíróság kimondta, hogy ez nem jogszerű, mivel a törvény adja azon jogot a képviselőnek, hogy belépjen ide a házba ; nincs tehát meg a jog, házszabály lyal a képviselőt kizárni innen. (Mozgás.) Unger mondta ki ezen elvet és ennek alapj án a megvont diétákat visszaadták az illető képviselőnek. Én nem vagyok ezen az állásponton ; én azt hiszem, hogy Magifarországon, ahol az 1848 : IV. t.-czikk azt a jogot adja az országgyűlésnek, hogy saját belügyeit megállapítsa, szabályozza, hogy ezzel a törvényes felhatalmazással azt a jogot is megadta, hogy saját, törvényen alapuló szabályainak végrehajtását biztosítsa, de csakis a törvényen alapuló, az 1848 : IV. t.-czikken alapuló házszabályok védelmére, nem pedig bárminő szándékból, mondjuk, a leghazafiasabb szándékból is, a házszabályok ellen elrendelt intézkedések védelmére. Az ki van zárva, hogy ezen törvényes jog kiterjedjen arra is, hogy a ház nem a törvényben gyökeredző házszabályokat, hanem az elnök ur lelkiismeretében gyökeredző házszabályokat is ezen joggal hajtsa végre; ki van zárva, hogy ez jogot adjon arra, hogy a házszabályoktól való eltérést erőszakkal biztosithassa. (Mozgás.) Nem akarom önmagában véve védeni azt, ami itt történt a múltkor ; valóban szomorú volt, (Igaz! ügy van!) minden ember a legnagyobb sajnálattal látta (Igaz ! Ugy van ! Elénk helyeslés.) sirni kívántam volna, mikor láttam, hogy ezen honmentő, megengedem, a legjobb akarattal megindított akczió milyen szerencsétlen következményekkel jár, hogy hogyan teszi tönkre ezt a parlamentet, hogyan ejt rajta olyan sebeket, (Igaz ! Ugy van !) amelyek — félek tőle — igen nehezen és csak lassan lesznek kiheverhetők, (Igaz ! Ugy van !) de az tény és kétségtelen, hogy ennek az egész, mondjuk, csúnya fegyverekkel való küzdelemnek (Felkiáltások : Bizony !) czélja a házszabályok védelme, czélja . . . (Mozgás és nevetés jobbfelől.) — kérem, itt nincs mit nevetni, mert ez igaz (Zaj.) — a házszabályok védelme, tovább megyek, a törvények védelme. Az a turbulenczia . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek.