Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-364

3GZ. országos ülés 1912 április 12-én, pénteken. 81 Sümegi Vilmos: Csak lett volna titkos szavazás ! (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások : Akkor Sümegi nem lett volna képviselő. Elnök csenget.) Eitner Zsigmond: Mikor a vasúti tisztviselők látták, hogy fölöttes hatóságuk szabad kezet ad nekik politikai jogaik gyakorlásában, kijelentették, hogy ők, szegények, elvüknél, meggyőzőrlésüknél fogva a függetlenségi pártra fognak szavazni. (Felkiáltások a jobboldalon : Szegények !) Egy hang (a baloldalon) : Nem lelki szegények ! (Zaj.) Eitner Zsigmond : Többen a házukra is kitűzték a függetlenségi párti zászlót. A beérkezett informácziók alapján azonban belátták, hogy a választás kimenetele igen kétségessé válhatik a munkapártra, a mint ezt a választás eredménye mutatja is. Az igen t. ministerelnök ur múltkoriban kijelentette itt, hogy ő minden körülmények között hive a tiszta és pressziómentes választásoknak és azt biztosítani akarja. (Derültség a szélső baloldalon.) De a mikor Komáromban látták, hogy terrorisztikus intézkedések nélkül. . . Pál Alfréd : Maguk terrorizáltak ! (Zaj.) Eitner Zsigmond: Ne kiabáljon, hallgassa meg, mit fogok mondani. Pál Alfréd: Van jogom kiabálni épugy, mint magának. Eitner Zsigmond: A mikor látták, hogy a tiszta választás eredménye kétséges lehet, akkor megjelent Komáromban a magyar államvasutak üzletvezetője, . . . Kun Béla: Az is szavazati joggal bir ott ? Eitner Zsigmond:... megmutatta ott magát és a szolgálat érdekében egy hét alatt kétszer is kiment oda .... Kun Béla: Szorgalmas ember! (Derültség balfelöl.) Elnök : Csendet kérek ! Eitner Zsigmond:... és kiküldte a forgalmi főnököt, Justh György urat. (Derültség és felkiáltások jobbfelől: Nem Gyula ?) Bakonyi Samu : Jaj, de szellemesek ! Eitner Zsigmond: Ez az ur különböző tárgyalásokat folytatott, más intézmények vezetőivel is, — a mint nekem elmondotta — azonban a fő az volt, hogy a vasúti alkalmazottak politikai meggyőződését egy kissé szabályozza és irányozza. (Igaz ! ügy van l Zaj a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: El kell verni az ilyen embert ! Meg kell verni! (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Eitner Zsigmond: A mikor ez nekünk tu domásunkra jutott, én magam és egy másik képviselőtársam nyomban kimentünk ai államvasutakhoz és kérdést intéztünk a forgalmi főnök úrhoz, hogy vájjon a forgalmi vagy illetményszabályzat 38. §-ának értelmében szabadon gyakorolhatják-e jogaikat a választásnál a vasutasok. Erre ő azt mondotta, hogy igenis, mindenesetre igy áll a dolog és ezt a jogot ők korlátozni nem akarják és nem is korlátozzák. (Felkiáltások ZÉPYH. 3ÍAPLÓ. 1910—1915. XVI, KÖTET. jobbfelől: Nahát!) Azonban mi történt ? A for galom érdekében olyan beosztást csináltak, a mely véletlenségből — kijelentette a forgalmi főnök ur, hogy ez csak teljes véletlenségből történt — mind függetlenségi szavazókra esett. (Zaj a jobbóldalon.) B. Láng Mihály: Hogy szavazhatott le akkor az ellenzékre 26 ? (Elnök csenget.) Eitner Zsigmond : Ugyanakkor felmutatott a forgalmi főnök ur egy sürgönyt is, valószínűleg csak azért, hogy bennünket megnyugtasson, a mely szerint Esztergomból sürgősen még két embert kérnek, hogy azok a forgalom érdekében azonnal odamenjenek. (Zaj.) Én akkor csak azt kérdeztem a forgalmi főnök úrtól, hogy vájjon véletlenül nem lesznek-e ezek is függetlenségi pártiak, mire azt felelte, hogy ezt ő nem tudja, mert a vesékbe nem lát. (Zaj.) Mikor mi ezt láttuk, t. képviselőház és meggyőződtünk arról, hogy a vasutasok milyen nyomásnak vannak kitéve, akkor a kereskedelemügyi minister úrhoz — hogy egészen biztosan megérkezzék — két hasonló szövegű sürgönyt küldöttünk, a melyben kértük a vizsgálatot és kértük, hogy ezen intézkedés függesztessék fel. Erre természetesen hiába vártuk a választ. Csak a választás estéjén érkezett meg a kereskedelemügyi minister urnak egy levele, (Felkiáltások balfelől : Véletlenül!) a melyben azt irta : Van szerencsém értesíteni, hogy kétrendbeli távirati panasza tárgyában az államvasutak igazgatóságát jelentéstételre hívtam fel. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Hát mit csináljon? Odautazzék? Egy ministemek Pesten is kell lenni !) A kereskedelmi minister urnak ... (Felkiáltások jobbfelől: Melyikről beszél ? Pál Alfréd: A komáromi, vagy a pesti ? Eitner Zsigmond: Kérem, én csak egy kereskedelmi ministert ismerek, lehet, hogy a munkapártnak már másik kereskedelemügyi ministere is van. (Félkiáltások jobbfelől: Ön is ott volt! Hallotta, mikor mondták!) Hazudik, a ki azt mondja, hogy én ilyet hallottam volna. (Zaj. Elnök csenget.) Akkor a vasúti tisztikarból négy tiszt, névszerint Pálffy Aladár, Kozacsek Lajos, Csintalan Gyula (Derültség jobbfelől. Félkiáltások a szélsőbaloldalon : Ezt a jó magyar nevet is kigúnyolják ? Zaj.) és Magyar Viktor nevű tisztek, a kik előzőleg 24 órai szolgálatban voltak, szabadságot kértek másnapra, minthogy nem is voltak beosztva. A szabadságot azonban nem kapták meg, hanem ugyanezen urakat másnap vonatkísérő személyzetnek, a vonatok biztosítására elküldöttek. (Helyeslés jobbfelől. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Ez a tiszta választás! (Zaj. Elnök csenget.) Eitner Zsigmond: Elküldöttek Budapestre Komáromon keresztül Bruckig és Brucktól ismét Komáromig, ugy, hogy 24 órai szolgálatot teljesíttettek velük. En huszonöt esztendeje járom ezt a vasutat, az utolsó tíz esztendőben legalább 11