Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-363
54 363. országos ülés 1912 április 3-án, szerdán. leg, látszatra nem értett egyet, nem gondolt egyet, mint ezen alkalommal. Nemzeti ellenállásról beszéltek, mint nemzeti bősök szerepeltek, tele volt a sajtó, tele volt a munkapártnak minden egyes értekezlete nagy fogadalmakkal, szent esküvésekkel, hogy : addig ezt a harczot önök abba nem hagyják, mig a nemzetnek jogait, törvényeit, azoknak épségét, alkotmányunkat nem biztositják. Egy hang (jóbbfelől) : Komoly emberek voltak ! Ráth Endre: Komoly emberek voltak, — mondja valaki — s épen azért komoly reményeket és következtetéseket fűztünk hozzá. Lelki szemeink előtt megujultak régi időknek nemzeti szervezkedései, hogy a haza vezető elemei mind együtt tartanak, azért, hogy a rezoluczióban, a melyre önök fektettek olyan kiváló nagy súlyt, biztosítsák Magyarország ujonczmegajánlási jogát és ezzel kapcsolatos érdekeit. A magyar sajtó egyik legkiválóbb példányának, a melyről senki még rosszakarattal sem mondhatja azt, hogy a kormánytól távol állana, tehát bizonyos mértékig autenticzitást tulaj donithatunk neki, a mikor a kormány köreiből hoz híreket és jelentéseket — a »Budapesti Hirlap«-nak szavait idézem. Almássy László : A mai számot idézze ! Ráth Endre: Hiszen majd a fordulatról is beszélünk. Ez a lap a munkapártból a következő közléseket teszi közzé. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház. MllZSa Gyula: Ez már a vakácziós hangulat ! (Derültség. JJgy van !) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselőház. Ráth Endre (olvassa): »A párt valamennyi tagja ismerte már a helyzetet és tudta, hogy a dolgok komolyra fordultak. Szembeszökő volt a párt szilárd magatartása és a felfogások azonossága. A párt idősebb tagjai megemlítették, hogy csak az egyházpolitika idején volt olyannyira egységes az akkori szabadelvüpárt, mint most a munkapárt.« (Derültség a szélsőbaloldalon. Olvassa): »Kivétel nélkül valamennyi képviselő hangoztatta, hogy a fölvetett és az ok nélkül felfujt kérdésben a párt nem engedhet és nem fog engedni.« (Derültség a szélsőbaloldalon. Olvassa) : »Ilyen kedvben fogadta a párt Tisza István grófot, a kit hamarosan óriás gyűrűben vett körül a képviselők serege. Gróf Tisza István azután körülbelül ezeket mondotta: A pártnak teljes nyugalommal kell fogadnia a fejleményeket, különben nincs semmi ok a nyugtalanságra, mert épenséggel nem olyan bonyolult a helyzet, mint a minőnek némelyek föltüntetni szeretnék. Mi megállunk gróf Héderváry ministerelnök álláspontja mellett és az egységes munkapárt olyan tényező, melylyel számolni kell. Sem a szabadelvüpárt nem volt, sem a munkapárt nem lehet olyan leltári anyag« (Derültség a szélsőba oldalon. Olvassa): »melyet egyszerűen át lehetne adni elvek és meggyőződés nélkül. Ki kell tartanunk ama jogos álláspont meUett, melyet a ministerelnök és vele az egész kormány elfoglalt. Ez alkotmányjogi kérdés, melyben nem lehet alkunak helye és nem is alkudhatunk.* (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ezeket mondotta gróf Tisza István a munkapártnak egyhangú helyeslése között. És a mit ez alkalommal fontosnak tekintettem, az annak a leszegezése, hogy gróf Tisza István és a pártnak legidősebb és legtekintélyesebb vezérei, bölcsei ezt mind elfogadták és elismerték. Ez volt márczius 6-án, a mikor a helyzet már »igen komolyra fordult«. De gróf Tisza István még többet is mondott. Azt mondotta — és ezt már a Magyar Hirlap állítja, a ki nem esik messze a most magyar kormányt támogató gróf Andrássy Gyulától s a mely lap, a mit, azt hiszem, senki sem von kétségbe, gróf Andrássy Gyula intenozióinak megfelelőeg szokott nyilatkozni — mondom, a Magyar Hirlap a következőket közölte (olvassa) : »Alkotmányosan gondolkozó magyar ember nem Ítélheti meg másképen a kérdést, ha egyszer felvettetett. De a munkapártnak össze kell tartania és meg kell mutatnia, hogy mindnyájan egyet gondolnak. A ki azt hiszi, hogy akár Lukács László, akár más kevesebbel beéri, mint Héderváry, az vagy ostoba vagy perfid.« (Elénk derültség a szélsőbaloldalon. Olvassa) : Lukács László, valamint a kormány többi tagjai határozott állást foglalt a végleges rendezés mellett és egységesen állapították meg a katonai békepontokat is. Ki vállalkoznék tehát ? Wekerle Sándor ? Vagy akárki más ? Hát ki hiszi azt el, hogy olcsóbb ajánlattal pártot kap ?« T. ház ! Témámul azt választottam, hogy azt kívánom bizonyítani, hogy a kormány, illetőleg a ministerelnök ur tévedésben van, a mikor a váratlan körülményekre appellál és indokul azt hozza fel az uj kormányalakításra való vállalkozás mellett, hogy Ö felsége részéről oly kijelentéseket hallott, a melyek egyenesen parancsként nehezedtek reá. T. képviselőház ! A valószínűség szerint ezen kihallgatás alkalmával Ö felsége egyedül volt gróf Khuen-Héderváry Károly ministerelnök úrral. Kern valószínű, hogy Ö felsége ezen tárgyalásokról nyilatkozott volna. Ha tehát valaki nyilatkozott és elterjedhetett hivatalosan és félhivatalosan, hogy hogyan és mikép folyt le az az audienczia, akkor valószínű, hogy azokat a közleményeket senki más nem adhatta le, mint egyesegyedül a ministerelnök ur. (JJgy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) A ministerelnök ur itt ugy tünteti fel a dolgot, mintha ő felségének ez a merev áUáspontja újság lett volna ő előtte. Hát leszek bátor hivatkozni a márczius 7-iki és 8-iki közlésekre. A parlamentet kell hogy érdekeljék ezek a kérdések, hogy az a bizonyos hangulat, a mely a munkapártból kiárad, hogyan töltötte meg a sajtónak orgánumait, a melyek kijutottak a perifériákra is. B. Podmaniczky Endre: Mindnyájunkat érhet baleset! (Derültség a szélsőbáloldalon.)
