Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-362

50 362. országos ülés 19Í2 április 2-án, kedden. meg tehetséges embereket és tehetséges kormányokat, és ekközben kialakult — hogy gróf Andrássy Gyula szavait használjam — a király pártja és a nemzet pártja. Ez eddig csak állitás volt ellenzéki részről. (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Mikor azonban ezt a királyi kéziratot és a kinevezés mellékkörülményeit nyilvánosságra hozzák, mikor önök annak indokául, hogy ebbe belementek, király hűségüket állítják oda, akkor megpecsételik azt, hogy ebben a szerencsétlen országban tényleg van egy párt, a mely feltétlenül a király pártja, de ebben egy el nem mondott vád rejlik, az t. i., hogy mindazok a pártok, a melyek ezzel a párttal szemben állanak, szóval a nemzet pártjai, azok királyellenes pártok. (Igaz ! TJgy van ! haljelöl. Ellenmondások jobhjelöl.) Ha logikusan biráljuk a gondolatmenetet, mást következtetni nem lehet. Ha pedig nem erre czéloztak, akkor legalább is felesleges a királyhűség. Ebben az országban mindennek hiányáról lehetne beszélni, de legbensőbb meggyőződésünkre, legnagyobb örömünkre királyhűség hiányáról nem lehetett és nem is lehet. (Igaz! ügy van !) Rámutatok a nemzetek történetére. A legalkotmá nyosabb nemzet koronáját, királyi palástját egymásután szennyezte be koronás fejedelmek vére Angliában. Egy koronás uralkodónk élete is veszett-e el erős pártharczaink között, vagy történt-e komoly kísérlet arra a legerősebb harczok között is, hogy a magyar uralkodóinak vérét ontsa ? Hiszen nem kell itt királyhűséget prédikálni. Igazán kunyhótól a palotáig a nemzet jogainak szeretete és szabadságának szeretete mellett ott áll rögtön a király iránti törhetetlen hűség és szeretet. De ezt az érzelmet ápolni kell tovább és — engedje meg a t. miniszterelnök ur — ennek az érzelemnek továbbápolására, erősítésére semmiképen sem volt alkalmas ennek a királyi kéziratnak nyilvánosságra való hozatala, (TJgy van! a hal- és szélsőhaloldalon.) még kevésbbé volt alkalmas a mellékkörülményeknek nyilvánosságra hozatala, a mik a kinevezés elfogadását akarták megindokolni. En nem tudom, kinek a hibájából, kinek az indiszkréziójából kerültek nyilvánosságra ezek. (Felkiáltások a baloldalon: Készakarva I) Azt sem tudom, tény-e az, a mi az ott történtekről nyilvánosságra került vagy sem. Egyet tudok : a szégyen pirja égett mindazoknak arczán, a kik igazán büszkeséggel, alattvalói hódolattal tekintünk koronás királyunkra. A szégyen pirja égett arczunkon azért, hogy ősz uralkodónkat élte alkonyán a világ közvéleménye előtt ilyeténképen hurczolják meg. (TJgy van! a haloldalon.) Bocsánatot kérek, azt állítom, ha ezek a dolgok megtörténtek, akkor se lett volna szabad ezeknek nyilvánosságra kerülni semmi körülmények közt. (TJgy van! a haloldalon.) Szmrecsányi György: A sajtóiroda utján jutott nyilvánosságra! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelhök: Nem ! Désy Zoltán : Nem tudom, hogy jutott nyilvánosságra. Bárhogy jutott is nyilvánosságra, bűn volt, szerencsétlenség volt. (TJgy van! a baloldalon.) Ugy állunk a művelt világ közvéleménye előtt, mint rakonczátlan nemzet, a mely felett agg uralkodója, a ki iránt az összes világ uralkodói a legmélyebb tisztelettel és szeretettel viseltetnek, már nem bír uralkodni. Miért ? Olyan dologért, a melynek — nem kell egyébre hivatkoznom — hivatott szószólói gróf Khuen-Héderváry Károly ministerelnök és gróf Tisza István voltak. Olyan dologért, a melyben, a mint kezdettől fogva kijelentettük, árnyéka sem volt valami nemzeti követelésnek, vagy vívmánynak. Egy kétes helyzetnek volt az a tisztázása, oly módon, a mely az eddigi ellenzéki felfogással szemben kiterjesztette a koronának fennálló felségjogait. Mert hiszen nem csináltunk titkot belőle, hogy a kisebbség obstrúkcziója esetén, igenis, belenyugszunk abba, hogy az 1888. évi XVIII. t.-cz. alapján ö felsége igénybe vegye e felségjogokat. Es ez ok arra, hogy a magyar király, a leghatalmasabb uralkodók egyike, a könyörgök sorában hurczoltassék meg az egész művelt világ közvéleménye előtt ? De hát elgondolták-e önök. hogy hogyan néz ki már most az a nemes áldozat, a melyet önök akartak hozni, a nagyközönség előtt ? Világgá repült a manifesztum. A nemzet egyet lát: Ö felsége igéri és kijelenti, hogy, a mint eddig törhetetlenül ragaszkodott a nemzet jogainak tiszteletben tartásához, a jövőben is ragaszkodik és tiszteletben tartja azokat. Közzététettek megindító szubjektív momentumok. Tehát önök, akarva nem akarva, a legnemesebb érzelmeket viszik harczba. Miért ? Nem lehet más következtetésre jutnom, minthogy eljárásukhoz a nemzet helyeslését, helyeslő Ítéletét akarják megnyerni. És tegyük fel, igen t. ministerelnök ur, hogy az ön által hozni akart áldozatnak, a mint hiszem, nem lesz eredménye, nem sikerül önnek sem a javaslat letárgyalását, sem a parlamenti válság megoldását keresztülvinni, ön választásba megy a királyhűség czégére, a királyi kézirat jelszava alatt, hogy ugy álljunk szembe mi, hogy a király ellen küzdünk, mikor ön ellen és szerintünk helytelen politikája ellen küzdünk ? Gondoltak arra, micsoda borzasztó következménye lesz annak, ha részeg kortesek hurczolják meg a király nevét ? (Ohó ! a jobboldalon.) Ez így van! (Nagy zaj és ellenmondások johhfelől.) Ez a legszomorúbb tények egyike. Szent István koronájának viselője nem arra való, hogy egyik vagy másik pártnak, legyen az ez a párt, vagy az a párt, vagy egyik vagy másik kormánynak, legyen az a legnemesebb intencziókkal megalakult kormány, helyzetét megkönnyítse. A korona felettünk áll és mi mindnyájan kell, hogy hűséges alatvalói, törvénytisztelő polgárai legyünk e hazának. Mikor majd választási küzdelemben