Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-384

38b. országos ütés 191% május 31-én, pénteken. 377 ismeretekben, végre is ezeknek a hadsereg nagy hasznát vehetné, mert az üres órákban a katonaságnak az ilyen gazdaságilag képzett altiszt előadást tarthatna a földművelésről, kertészetről, gépészetről, a könyvvezetés alantasabb elemeiről, stb. Egy ilyen oktatásban részesült altiszt sokkal könnyebben lesz elhelyezhető a megyei szolgálatban vagy másutt, mint olyanok, akik csak körmölni tudnak. ÍJ agyon sok mód volna, amivel nevelni lehetne a fiatal embereket. A szülők beleegyezésével kötelezni lehetne az egészséges, erőteljes fiatal embereket, hogy bizonyos ideig a hadseregben kötelékében maradjanak és ott ilyen utánszolgálatot végezzenek. Azonkívül ajánlom a t. honvédelmi minister ur figyelmébe azt, hogy a gyermekmenhelyekből kikerülő gyermekekből, akik még nincsenek elzüllve, de később könnyen elzüllhetnek, mert róluk az állam, miután pénzügyi ereje nem engedi, nem tud gondoskodni, ha ezeket bevennék az altiszti iskolákba, akikből igen jó anyagot lehetne kapni. Természetes azután, hogy az altisztek helyzetét is emelni kell a hadseregben, azoknak nagyobb értelmiségét méltányolni kell, igy például őket havidíj asokká tenni, ruházati megkülönböztetést adni, ugy hogy tulaj donképen egy egész altiszti osztály keletkeznék, amelynek gyermekei is kiváltságban, előnyökben részesülnének az altiszti nevelőintézetbe való felvételnél és az altiszteknek nagy része azoknak a fiaiból kerülne ki. Az altiszti képzésnek természetesen első feltétele, hogy az altisztek magyarok legyenek, hogy lehetőleg ellássuk a Magyarországból sorozott ezredeket magyar altisztekkel. Itt még bizonyos nehézség van, amennyiben a közös hadseregnél németül folyik minden Írásbeli munka, azonkívül az altisztektől, őrmesterektől lehetőleg megkívánják, hogy a német nyelvet is bírják, különösen olyan ezredekben, amelyekben a tisztikar még nem tiszta magyar. Majd ha mindaz, ami Ígéretbe van véve, teljesülni fog s az összes magyarországi ezredekben, a közös hadsereghez tartozó magyar ezredekben a tisztikar teljesen magyar lesz, lehetnek majd magyar altisztjeink is, akiknek nem kell majd egyebet tanulni, mint a német vezényszavakat, az utasításokat a tiszttől megkaphatják magyar nyelven, amit eddig azért kellett németül végezni, mert az utasításokat a tiszttől csak német nyelven tudták megkapni. (Az elnöki széket Jankovich Béla foglalja el.) Ezek volnának megjegyzéseim az altisztekre vonatkozólag. (Halljuk ! Halljuk !) Bár a véderő fejlesztésével közelebbi érintkezésben nincs, de mivel a tisztikar helyzete is megváltozik a véderőreform következtében és annak szaporítása is előtérbe helyezkedik, én tehát erre a kérdésre is kiterjeszkedem, annál is inkább, mert erről itt már több izben volt szó. Elismerte mindenki, aki erről az oldalról felszólalt és nem is lehet máskép, hogy például a KÉPVH. NAPLÓ. 1910 — 1915. XVI. KÖTET. tisztikar viszonyai Magyarországon előnyösen megváltoztak. Emlékezzünk csak vissza arra az időre, hogy a véderőj avaslat tárgyalása alkalmával milyen nagy ellentétek voltak; akkoriban a katonaság egészen fel volt lázadva a magyarság ellen, hogy milyen összeütközések, zászlóbecsmérlés stb. történtek. Ezek megszűntek, illetőleg egészen ritkává váltak. Ezt csak mint előnyös helyzetet állapithatjuk meg. Igaz, hogy mikor erről beszélünk, azt is meg kell állapitanunk, hogy annak, hogy ezek az előnyös változások bekövetkeztek, érdeme az ellenzéké, mert ha visszaélések történtek, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelél.) iparkodtunk azokat szóvátenni és pedig olyan hangon és modorban, hogy végre a tisztikar is belátta, hogy sokkal többet ér a békés viszony és már nemcsak a magyarországi születésű, hanem a többi tisztek is belátják, hogy mi csak jót akarunk. Ezek az éles ellentétek tehát megszűntek és a polgárság és a katonaság közötti viszony ebben a tekintetben előnyösen haladt. Azonban nagy baj még mindig az, hogy daczára annak, hogy az ifjúság nagyobb számban megy a katonai pályára, még sincs elég tiszt. Különösen romlik az arány felfelé a törzstiszti állások tekintetében és ezt a panaszt szóvá is óhajtom tenni. (Felkiáltások balfelől : Szünetet kérünk !) Elnök ur, néhány perez szünetet kérnék. Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Felkérem Horváth Mihály képviselő urat, szíveskedjék beszédét folytatni. (Halljuk ! Halljuk ! Horváth Mihály : T. képviselőház ! Emiitettein, hogy a véderőj avaslattal kapcsolatban a tiszti kérdéssel is foglalkoznunk kell. Mi nagy súlyt fektetünk arra, hogy a tisztikar a közös hadsereg magyar részében is, ha már önálló magyar hadsereg nincs, lehetőleg magyar legyen. Erre nézve igazán egyetértünk azzal, a mit gróf Tisza István képviselő ur 1910 április hó 10-én Debreczenben mondott. Ha méltóztatik megengedni, felolvasom. (Olvassa) : »Hangsulyozom, hogy az összes tiszt a magyar ezredekben magyar legyen szívvel-lélekkel és érzésben is magyar legyen, az összes nemzetiségű fiu ilyen tisztek alá jutva a magyar oktatásban, magyar kiképzésben részesüljön, a társalgási nyelv magyar legyen, a társadalmi érintkezés nyelve magyar legyen, mert azt tartjuk, hogy itt nemcsak idegen nemzeti szellem nem marad a hadseregben, de a közös hadsereg is a magyar nemzeti szellemnek, a magyar nemzeti eszmének terjesztője, ápolója lenne ebben az országban és hogy magyar legyen ez a hadsereg, be kell hatolnunk a hadseregbe, azokat a lehetőségeket, amelyek ma már a kilenczes-biz.ottsági munkálat alapján tárva-nyitva állanak a nemzet előtt, küldjük fiainkat, fiaink legjavát, ifjúságunk szine-virágát a hadseregbe. Minden fiúnak, aki katonai akadé48