Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-362
30 362. országos ülés Í912 április 2-án, kedden. Szabolcs vármegye közönségének feliratát a vármegyei alkalmazottak nyugdíjügyének rendezése iránt; végül bemutatom a verseczi közgazdasági egyesület ipari szakosztályának Karátson Lajos országgyűlési képviselő ur által ellenjegyzett és benyújtott kérvényét a munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárról alkotott 1907: XIX. t.-cz. reviziója tárgyában. Elnöki előterjesztésem : a Mz a bemutatott feüratokát és kérvényeket a házszabályok 242. §-a alapján a kérvényi bizottságnak kiadatni rendeli. Az elnökségnek több előterjesztése nem lévén, következik a napirend: a királyi kézirat felett megindult vita folytatása. Szólásra ki következik ? Lovászy Márton jegyző: Bakonyi Samu! Bakonyi Samu : T. képviselőház! Már a tegnapi felszólalások során kifejezésre jutott a mai helyzetnek az az igazi jellemzése, hogy talán az összes eddigi magyar kormányválságok történetében példátlan jelenség az, a mi ehhez az önök szerint megoldott válsághoz fűződik. Megtörtént az, hogy a t. kormánynak feje a folyó évi márczius 8-án tartott ülésen bejelentette a képviselőháznak lemondását és azt, hogy Ö felsége ezt a lemondást legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott. Mindez megtörtént, a nélkül, hogy a lemondás és válság okairól egyetlen szó felvilágosítást nyerhetett volna a ház, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon,.) arról a válságról, a melyet most az önök vélt megoldásának idején is olyan titokzatos miszticzizmussal festenek le, akként, hogy annak egy más irányú megoldásából a nemzet jövendőjét és alkotmányát elképzelhetetlen és beláthatatlan veszedelmek és bonyodalmak fenyegették. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Es e kellően fel nem világosított válság után idejön most az önök mélyen t. kormánya .. . (Zaj. Halljuk! a szélsőbaloldahn.) Gr. Batthyány Tivadar: Adjon szünetet, ha nem tudnak csendben maradni! (Mozgás a jobboldalon.) Egy hang (jobbfelől) : Kis súgó ! Bakonyi Samu: ...idejön most az önök t. kormánya azzal a megoldással, a melyről Ö felségével az uj kinevezést tartalmazó legfelsőbb kéziratban azt mondatják, hogy elhárittatott a lemondásnak az oka. Mindazok, a miket tegnap a t. ministerelnök urnak előterjesztéséből, azután a sajtónak megelőző és az előterjesztést kisérő közléseiből megtudtunk, alkalmasak arra, hogy meggyőzzenek bennünket arról, hogy a lemondásnak az okát egyáltalában nem volt valami szerfelett nehéz elhárítani. Csakhogy nagyon tévedne ki a t. kormánynak lemondását és a válságnak a fogalmát azonosítaná és merész képzelőtehetséggel azt akarná álhtani, hogy a lemondás okának elhárításával egyúttal elhárították önök a válságnak is az igazi okát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De nézzük csak, mi volt a lemondásnak előtérbe tolt oka. Ugyebár az, hogy önök, t. kormány, azt a megállapodást, melyet az ellenzék egy részével létesítettek, nem voltak képesek betartani. Mire vonatkozott ez a megállapodás ? Vonatkozott az 1888. XVIII t.-czikk magyarázatára, vonatkozott a tartalékosok első folyamának visszatartására és a póttartalékosok első három évfolyamának behívására. Közvetlenül magáról a lemondásnak ezen előtérbe tolt okáról téve említést, azt hiszem, nagyon is érdemes, sőt nagyon is szükséges vizsgálatunk tárgyává tenni azt, vájjon politikai értelemben véve — nem mondom, hogy a t. kormánynak, de az igen t. ministerelnök urnak volt-e erkölcsi jogosultsága ebből az okból lemondani és ebből az okból válságot előidézni. (Vgy van! ügy van! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) Gróf Batthyány Tivadar: Ha volt, akkor nincs joga ma itt ülni! (Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Bakonyi Samu : Arra kérem a t. kormányt, ne méltóztassék politikai számításaiban túlságosan sokat alapitani a nemzetnek általa feltételezett feledékenységére. Azt hiszem, a magyar nemzet még nem felejtette el gróf Khuen-Héderváry Károly mostani újonnan kinevezett ministerelnök urnak korábbi kormányzatában elkövetett tényeit, a melyek között elsőnek áll ezen kérdés történeté' ben a ministerelnök ur ténye, a mikor 1903. szeptember havában az ő ministerelnöksége alatt először adatott ki az a legfelsőbb hadparancs, a melylyel a kiszolgált katonák a harmadik éven tul is visszatartattak szolgálatra, (ügy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Gr. Batthyány Pál: Akkor nem kuruczkodott! Bakonyi Samu : Mi ez eUen küzdöttünk, az akkor épen elnapolva volt képviselőházat összehivattuk és ezen az összehívott ülésen határozati javaslatot terjesztettünk elő a függetlenségi és 48-as párt képviseletében. Es ki küzdött ez énen nagyobb erővel valaha, mint az igen t. ministerelnök ur akkor ? (ügy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hol van tehát a politikai értelemben vett erkölcsi jogosultsága a t. ministerelnök urnak ahhoz, hogy egy általa annak idején provokált jogsérelemből, alkotmányjogi bántalomból most nemzeti hősként akarva kikerülni, magáévá tegye az ellenzék álláspontját, a mely ebben az intézkedésben akkor is a legsúlyosabb alkotmánysérelmet látta ? (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez történt 1903-ban. így értelmezte akkor a most újonnan kinevezett t. ministerelnök ur a nemzet jogát az 1888 : XVIII. t.-czikknek ama magyarázatával szemben, a melyet elsőnek ő alkalmazott. És most mit csinált ? Most szorultságában, a mely szorultságában áll a tagadhatatlanul létező és most is meg nem oldott válságnak igazi mély oka, a t. ministerelnök ur, abban az önámító hitben,
