Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-383

383. országos ülés i9lf> Szerencsétlen intézkedésnek tartom, t. ház, a törvényjavaslat 10. §-át, amely a külföldiekre vonatkozólag intézkedik. Hiszen a mi jelenlegi kivándorlási állapotaink mellett, midőn százezrek és szászezrek mennek külföldre jobb hazát keresni ebből a tejjel-mézzel folyó Kánaánból, minden eszközt meg kellene ragadnunk, amelylyel megfelelő vonzóerőt gyakorolhatnánk olyan irányban, hogy a külföldről kapjunk bevándorlókat és ime ez a 10. §. milyen kegyetlenül in-, tézkedik a bevándorlókra vonatkozólag! Azt mondja ugyanis a 10. §. 2. pontja (olvassa): »Az 1. pont alatt megemlített más oly egyének, akik a hadköteles korban szerezték meg a magyar állampolgárságot, az életkoruknak e törvény értelmében megfelelő hadkötelezettség alá esnek, tekintet nélkül arra, hogy előbbi hazájukban hadkötelezettségüknek eleget tettek-e és miként tettek eleget.« Megeshetik tehát, hogy bejön egy külföldi ifjú ember, aki már tényleges szolgálatot teljesített Franczia- vagy Németországban és miután állítási és harczvonalbeli kötelezettségei vannak az itteni véderővel szemben, be fogják sorozni és ö szépen le fogja itt is szolgálni a katonai éveket. (Mozgás a szélsobaloldalon.) Az ilyen intézkedések nem alkalmasak arra, hogy külföldieket csábítsanak be az ország munkaerejének gyarapítására. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) A honvédség következetes háttérbe szorítását is látom ebben a javaslatban. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van például a 19. §., amely az önkéntesekről intézkedik. E szakasz azt mondja (olvassa) : »Önkéntesnek mindenki felvehető, aki a 14., illetőleg a 15. §-ban foglalt feltételeknek megfelel.« Azt mondja továbbá az önkéntesekre vonatkozólag, hogy (olvassa) : »Az a szám, amelynek erejéig önkéntesek állítási kötelezettségük teljesítése előtt a honvédséghez felvehetők, ez idő szerint a honvédség ujonezjutalékának 5°/o-ában állapittatik meg.« Én ezt minimálisnak tartom, annak daczára, hogy a javaslat itt előrelátólag intézkedik. Azt mondja ugyanis, hogy »amennyiben szükséges, a honvédelmi minister ezt a számot a kadügyministerrel egyetértőleg megváltoztathatja.* Itt egészen komolyan az a meggyőződésem, hogy a honvédség meglehetős hátrányban, leszorításban részesül. Ugy van! Ugy van! t a szélsobaloldalon.) Érdekes jelenségét látjuk itt — ne méltóztassék rossz néven venni a kifejezést — az osztrákok kapzsiságának is. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Dehogy veszszük!) A 28. §. ugyanis, amely a kétévi önkéntes tényleges szolgálatról intézkedik a haditengerészetben, kiemel bizonyos iskolákat. így pl. kiemeli a Bécsben levő technológiai iparmúzeum felsőbb épület- és géplakatosi szakiskoláját, amelynek végzett növendékei — azt mondja — jogosíttatnak a kétéves önkéntesi szolgálatra a haditengerészetnél. Ugy tudom, Budapestnek is van KáPVff. NAPLÓ. 1910 1915. XVI. SÖTÉT. iájus ÉO-án, csütörtökön. 361 technológiai iparmuzeuma. Ha már provideálás történt a bécsi technológiai iparmúzeum tekintetében, miért nem vették be a budapestit is? (Igaz! Ugy van! balfelöl,) Itt van azután a másik osztrák élelmesség, amely egy másik osztrák városnak biztosit előnyöket. Nevezetesen a trieszti állami ipariskolára nézve is intézkedik ez a szakasz és azt mondja, hogy a trieszti állami ipariskolánál fennálló hajóépitészeti tanfolyam végzett növendékei és a tengeri hajóépítésre képesítő bizonyitványnyal rendelkezők szintén előnyben részesülnek. Én nem tudom, van-e Fiumében egy ilyen iskola, ugy tudom, hogy nincs; de miért nem méltóztatik legalább a jövőre nézve ugy intézkedni ebben a törvényjavaslatban, hogy a Magyarországon esetleg felállítandó hasonló iskolát végzettekre is kiterjedjen e kedvezmény ? (Helyeslés balfelöl.) Mit látok mindebből, t. ház ? Azt, hogy ebben a törvényjavaslatban lehetőleg minden megnyilatkozik, ami a magyar érdekek elnyomására alkalmas és ez ott, ahol lehetséges volt, felszínre került. Nem vitatom s az előadó urnak igazat is adok abban, hogy ennek a törvényjavaslatnak nagyfokú érdemei is vannak. Elsőrangú érdeme a két éves szolgálat, amely azonban tisztelettel megjegyzem, elsősorban a függetlenségi párt régi pártpolitikai programmja volt. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nem vitatom, hogy talán az igen t. túloldal és annak kormányképviselői igen nehéz helyzetben voltak, amidőn ezt a véderőjavaslatot vállalták; elismerem, hogy hazafiságuknak egész hevével kellett síkra szállniok a magyar érdekek védelmére és az igazságügyminister ur is nagy munkát végzett a katonai perrendtartás létrehozásával. (Ugy van! balfelől.) Azonban méltóztassék megengedni, nekünk mindaddig megvan a jogos kritikára a jogunk ós alkalmunk, amíg azok a követelések, amelyek ezt a nemzetet már ösjogánál fogva is megilletik, a véderő-törvénytervezetben benn nem foglaltatnak és meg nem valósittatnak. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ne méltóztassanak, t. képviselő urak a t. túloldalról, rossz néven venni, ha mi teljes erőnkkel, erőnk végső megfeszítésével küzdünk akkor, amikor egy ilyen nagyjelentőségű, a nemzet jogait ahg respektáló _ törvényjavaslattal szemben szállunk síkra. (Elénk helyeslés balfelöl.) Én csak az 1903-iki időkre utalok vissza. Egy régi lap került a kezembe, egy czáfolat. Akkor még Lengyel Zoltán t. képviselőtársam is egyike volt azoknak, akik a véderőreform ellen felkötötték a fringiájukat. Azt mondja ugyanis a Budapesti Tudósító (olvassa) : »A függetlenségi párt pénteki értekezletén* — 1903 őszén volt — »Lengyel Zoltán felemiitette, hogy értesülése szerint báró Dániel Ernő a jövő héten a vita berekesztését és az ujonczjavaslatnak en bloc elfogadását fogja indítványozni. Illetékes helyről felkértek 46