Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-383

383. országos ülés 19Í2 májas 30-án, csütörtökön. 353 Eítner Zsigmond: Az lett volna méltányos, ha az elnök is itt marad. (Nagy zaj balfelől és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Szünetet kérünk !) Elnök : Csendet kérek l('Felkiáltások a jobboldalon : Ne kiabáljanak ! Megadjuk ! Megadjuk!) Gál Sándor: így ugy sem folyhat a tanácskozás ! Elnök : Kérdem tékát, hogy a ház megadja-e a szünetet ? (Felkiáltások a jobboldalon : Megadjuk !) Gál Sándor : Nem a ház adja ! Elnök : A ház a szünetet megadja és az ülést öt perezre felfüggesztem ! (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Felkérem tehát Ábrahám Dezső képviselő urat, hogy beszédét folytatni szíveskedjék. Ábrahám Dezső: T. képviselőház ! Reám az egész véderőj avaslat azt a benyomást teszi,. . Héderváry Lehel: ügy van ! Ugy van! (Élénk derültség.) Ábrahám Dezső: . . . mintha a katonai illetékes faktorok azért kértek volna ilyen sokat, hogy valamit kaphassanak. Az a mesebeli három kívánság van szemem előtt, amikor nagyon sokat kivánt az illető szegény ember . . . Hámory László : Ugy van ! (Derültség.) Ábrahám Dezső:.. . ugy van, fájdalom, hiába kivan, ugy sem kap semmit sem . . . (Derültség a szélsőbaloldalon.) csak azért, hogy egy kicsit és keveset kaphasson. Azonban a katonai körök — ugy látszik — örvendetesen csalódtak, mert ha még a soknál is többet kívántak volna, még az sem ütközött volna semmi akadályba (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) daczára annak, hogy mi kimutatjuk, hogy pl. a magyar költségvetésben a haderőnek tisztán csak magyar részére fordított kiadások évente 230 milliót tesznek ki, mig ezzel szemben — csak egyetlen egy szerintem igen fontos összehasonlítást teszek, még pedig a kultusztárczára fordított kiadások tekintetében — a kultúrára alig fordítottunk százmillió koronát. A véderő kiadásai fejenként a magyarországi lakosokra évi 11 K terhet rónak, ezzel szemben a kulturális kiadások csak 4 K-val szerepelnek. Ily körülmények között tehát jogos az a felfogásom és ebben talán osztozik az igen t. honvédelmi minister ur is, aki egyik felszólalásában azt mondotta, hogy elismeri, hogy azok is katonái a nemzetnek, akik kulturális tevékenységet fejtenek ki, hogy nemcsak a haderő hódítja meg az országot (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és nemcsak a haderő védelmezi azt meg. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Megmondotta ezt már az a nagy német államférfiú, Bismarck is, aki a német és porosz eredményeket nemcsak a német fegyverek dicsőségének, hanem a Schulmeisterek munkájának tulajdonította. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nekünk még nagyon sok hódítani való területünk van ebben a hazában. Mi hóditó politikát kifelé nem folytathatunk addig, mig befelé ezt a hódítást tökéletessé nem tettük. Amig 400.000 KÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. XVI. KÖTET. iskolaköteles gyermek szaladgál iskola nélkül, amig a magyar nemzet nem tud eleget tenni annak a legelemibb szükségletnek, hogy kulturális tevékenységet fejtsen ki és a kultúra áldásaiban részesítse a magyar nemzet serdülő generáczióját, addig nekünk nem szabad semmiféle hóditó poMtika álláspontjára helyeznünk a súlyt, mert azt csak méltóztatik megengedni, hogy a jelenlegi politikai egyensúly és a hatalmaknak jelenlegi elhelyezkedése és berendezése mindenre jogosít minket, csak arra nem, hogy mi hóditó politikát folytassunk. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hiszen a túloldalról történt felszólalások is odakonkludáltak, hogy itt voltaképen egy szükséglet van: hogy Magyarország a Duna völgyében Ausztriával egy nagyhatalmi monarchiát képezzen és fenmaradjon, mert hiszen — amint több izben hallottuk — épen ez a terület volt kitéve idegen elemek évszázadokon keresztül tartó hóditó hadjáratainak és pusztításainak. Hiszen tudjuk, hogy a magyarok is ide jöttek Ázsiából és itt telepedtek meg. Fel lehet tehát tételezni, hogy ez az eset megismétlődhetik, mert hiszen a történelem megismétli magát. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a mi berendezkedésünk egyszersmind hóditó politikára is irányuljon. Már pedig a katonai terheknek ilyen emelése másra czéloz-e, mint egy hóditó politikának inaugurálására, amely épen a bosnyák okkupáczióval született meg. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Nem tudom, méltóztattak-e foglalkozni Bismarck memoárjaival. Mikor a porosz-osztrák háború után a viszony Oroszország és Németország között a német nagykövet ügyetlensége következtében meglehetősen kiélesedett, Bismarck, hogy a nagynémet politikát enyhítse, maga elment Sándor czárhoz, aki őt magánkihallgatáson fogadta. A czár első szava az volt hozzá : oszszuk fel Ausztriát! Bismarck a maga nagy politikai jövőbe való látásával már akkor kifejtette, hogy ez nem lehet, mert a politikai egyensúlynak feltétlen szükségessége, hogy ezen a területen az osztrák-magyar monarchia megmaradjon. Ne méltóztassanak tehát azt hinni, hogy felemelt ujonczlétszámunkkal és költségtöbbletünkkel fogjuk magunkat megvédelmezni. Nem, az egy általános politikai kényszerűség, hogy ez a monarchia fenmaradjon és hogy nagyhatalmi politikát folytasson. Ez volt Bismarcknak és ez lesz minden okosan gondolkozó nagy politikusnak a nézete. Ez az államalakulat itt a Duna medrében szükségszerűen fenn fog állni magában, de semmiképen sincs hivatva arra, hogy akár Kelet, akár Nyugat felé vagy bármely más irányban hóditó politikát folytasson. (Helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) önök mindig azt vetik szemünkre, hogy a lehetetlenségek politikáját folytatjuk. Ám a jelenlegi helyzet a képviselőháznak ezt az oldalát, ugy a Kossuth-pártot, mint a függetlenségi pártot, arra utalta, hogy most ne az önálló magyar hadsereg megvalósításával, hanem inkább azzal fog45