Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-383

350 383. országos ülés 1912 májas 30-án, csütörtökön. hogy az építkezéseknél a magyar területet annyira elhanyagolják. A haditengerészet többszükséglete 6 millió korona, ugyanannak egyszerű kiadása 4 millió korona, összesen a haditengerészet szükségletét 208,340.000 koronában állapítják meg. Ehhez hozzájárul még a honvédségre fordítandó kiadás, amit én, őszintén megmondom, elvi szempontból nem tartok soknak, mert azt tartom, hogy, igenis, amennyiben a hadsereget fejleszteni kell, tessék ezt a fejlesztést elsősorban a honvédség keretében végrehajtani. De mégis felenilitem, hogy lássuk, mennyit tesznek ki ezzel együtt ezek az óriási költségek. A kiadási többletek a honvédség újjászervezésénél : rendes kiadás 41 millió korona, átmeneti kiadás 61 millió korona, beruházás 54 millió korona, összesen 156 millió korona. Ezek a javaslatok, ha törvénynyé válnak, mintegy 232 millió koronányi költségtöbbletet okoznak, de még azt is tekintetbe kell venni, hogy az 1911. évi május havi állapotot vették alapul, azóta azonban ezek a költségek lényegesen emelkedtek. A véderő javaslat tisztán csak Magyarország részéről 440.000 emberrel emeli fel a hadi létszámot. Az a kérdés már most, hogy milyen állandó és milyen fokozódó teherrel fogja ez megróni az állami költségvetést. Ezek szerint jogosult az a kérdés és az az aggodalom, hogy vájjon ilyen horribilis vérbeli és pénzbeli áldozatok nem-e fogják előidézni Magyarország anyagi és erkölcsi tönkremenetelét. (Ugy van ! a baloldalon.) Hiszen itt vannak a haditengerészetre vonatkoz 5 kiadások is. Csak nagyon röviden hivatkozom az igen t. előadó urnak a tengerészeti albizo' tságban tett kijelentésére, aki mintegy a rezignáczió hangján emlékezett meg arról, hogy. fájdalom, nincs flotta-törvényünk és nincs megfelelő hadi-flottánk. Én nem bocsátkozom annak a kérdésnek vitatásába, hogy vájjon mi szükségünk van annak a kis Adriának védelmére oly óriási haderőre, vájjon nem esetleg más ... Urmánczy Nándor : Németországnak kell ! Ábrahám Dezső:.. talán épen, mint képviselőtársam helyesen mondja, német érdekek védelmére hozzuk-e ezeket az óriási áldozatokat ? Pedig én, bár a legkellőbb tisztelettel a német szövetségi társasviszony iránt, mégis egy dologra kell hogy visszaemlékezzem. Amikor pár esztendeje a Balkán-államokkal félig-meddig gazdasági háborúban állottunk, mert nem volt nemzetközi szerződésünk Romániával és Szerbiával, akkor a német szövetséges-társ e gazdasági háború alatt mindenüvé betette a lábát a Balkánon és méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ahova Németország egyszer betette a lábát, ott a mi gazdasági érdekeink számára többé virág megnyílik. (Ugy van! a baloldalon.) A t. előadó ur a tengerészeti albizottságban tett jelentésében hivatkozik más államok áldozataira is és összehasonlításokat tesz. Magában véve az is szerencsétlen dolog, amikor összehasonlításokat teszünk magunk között és a külföldi államok, Anglia, Francziaország és Németország között. Az előadó ur összehasonlítást tett a tengerészeti erőre vonatkozó kiadásokra és azt mondta, hogy fejenként esett a hadi tengerészeire fordított kiadásokból 1910-ben Angliában 21-2 K, Francziaországban 9-2 K. Németországban 8-6 K, Olaszországban 5-1 korona, Oroszországban 1-7 K, Ausztria - Magyarországon 1-3 korona. És azt mondja az igen t. előadó ur, hogy ezt a hiányt pótolni kellett volna, a magyar nép lelkületét közelebb kellett volna hozni a hadi tengerészethez. Én rendkívül szerencsétlen dolognak tartok minden összehasonlítást. Hivatkoznak itt például Angliára is, amely államról tudják a t. képviselő urak, hogy legfőbb hadereje épen a tengeren van (Igaz ! ügy van ! balldől.) és mégis összehasonlítást tesznek Anglia és Magyarország között. Tessék egy más összehasonlítást is tenni. Van egy közmondás, amely azt hiszem, teljesen jogosult, hogy a föld kerekségének egy hetede Anglia tulajdonát képezi s hogy viszont minden negyedik ember beszéli az angol nyelvet. Tessék hasonló alapokon párhuzamot vonni Anglia és Magyarország között. Vájjon a föld kerekségének egyhetedrésze a mienk-e és vájjon minden hányadik ember beszél magyarul ? (Ugy van ! a szélsőbáloldalon.) Szerencsétlen dolog tehát, mikor oda nem illő számadatokkal, hasonlatokkal akarják a mi anyagi erőinket, a mi áldozatkészségünket túlfeszíteni. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és szélsőbáloldalon.) T. képviselőház ! Még csak nagyon röviden kívánok utalni arra, hogy a tengerészeti albizottság jelentése azt mondja, hogy egy-egy hadihajónak élete 15, maximálisan 20 évre tehető és a folytatólagos megújítás költségei elérik az évenkénti 70 millió korona összeget. Majd később oda konkludál ez a jelentés, hogy az 1915-ik, vagy 1916-ik évtől kezdődőleg egy állandó, évenkénti 145 millió korona kiadással járó tengerészeti költségvetésünk lesz. Ez, t. képviselőház, a tengerészeti albizottság jelentésének egy megczáfolhatatlan beismerése, én csak attól félek, hogy még ez is csak nagyon minimális keretekben van körvonalozva és a jövendőbeli áldozatok még ezt is óriási mértékben tul fogják haladni. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Pedig csodálkoznom kell azon, hogy a mi haditengerészetünk még mindig ragaszkodik az óriási tipusu Dreadnoughtokhoz, a repülőgépek és a mai lövegek korszakában, amikor láthatják, ha például figyelemmel méltóztatnak lenni Angliának haditengerészeti tárgyalásaira, hogy maga Anglia is. ahol pedig a haditengerészetre oly nagy súlyt helyeznek, megfontolás tárgyává tette már, hogy ezen óriási tipusu Dreadnoughtokról a kisebb tipusu hajókra térjen át. Sajnos azonban, mint rendesen, akkor szoktunk már valami jóra áttérni, mikor más nemzetek már mint teljesen hasznavehetetlent kiküszöbölték azt, de mikor már a mi óriási anyagi áldozataink mind igénybe lettek véve. (Igaz I Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldálon.) Ez az a bizonyos lépés, amely nemcsak a had-