Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-382

382. országos ülés 1912 május 29-én, szerdán. 331 eleven élő valóság, maga a nemzeti élet. A szent korona ezen magasztos tanának alapján állva küzdünk mi minden lehetőség, minden legkisebb vonatkozás ellen, látszszék az bármilyen csekélynek, hogy első királyunk dicsőségesen ragyogó koronájának tündöklő fényét, dicső ősi patináját az osztrák császári korona talán csiszoltabb aranya be ne árnyékolhassa, el ne halványíthassa. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A törvényjavaslatot nem fogadom el, ellenben benyújtom határozati javaslatomat (Halljuk I Halljuk ! a baloldalon. Olvassa) : >>Utasitsa a képviselőház a honvédelmi ministert, hogy a jelen véderőtör vényjavaslatot visszavonva, terjesszen egy ujabb törvényjavaslatot a ház elé, melyben a pénz- és véráldozatok tetemes leszállítása mellett csakis a közös hadsereg legégetőbb, legszükségesebb hiányai, de a magyar közjog sérelmei orvosoltatnának ; a hadsereg további szükséges fejlesztése azonban egy, a honvédségről szóló törvényjavaslatban a magyar kir. honvédség intenzív fejlesztése által nyerne kielégítést.* (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Beszkid Antal jegyző: Ábrahám Dezső ! (Felkiáltások a baloldalon : Holnap ! Mér későn van !) Elnök: Az idő előrehaladottságára való tekintettel azt hiszem, most félbeszakíthatjuk a tárgyalást, (Helyeslés.) mielőtt azonban az interpellácziókra áttérnénk, előterjesztést fogok tenni a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap, május hó 30-án, d. e. 10 órakor tartsa és annak napirendjére a véderőtörvényt tűzze ki. Méltóztatnak hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor ezt határozatképen kimondom és az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Áttérünk az interpellácziókra. Szólásra következik ? Szász Károly jegyző : Veszprémy István ! Veszprémy István: T. képviselőház! Megvallom, nem szivesen kérek szót a jelenlegi rendkivüli körülmények között, mert azon szerény nézetben vagyok, hogy mikor a háznak házszabályellenesen és törvényellenesen megválasztott elnöke van,. . . (Nagy mozgás és élénk ellenmondások a jobboldalon ; felkiáltások : Na ! Na !) B. Podmaniczky Endre: Micsoda beszéd ez! (Zaj.) Veszprémy István : .. . akkor szerintem ez a ház nem határozatképes és tanácskozásra nem jogosult. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon. EUenmondások jobbfelől.) Elnök : Kérem a képviselő urat, ne tessék a ház határozatával szembehelyezkedni és azt bírálat tárgyává tenni. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a baloldalon.) Kun Béla: Fején találta a szeget! Veszprémy István: De képviselői kötelességemnek eleget akarok tenni, és így felszólalok. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Akkor, amikor interpellácziómat bejegyezni szerencsés voltam, kajatam választókerületemből, egy tekintélyes választótól, Püspökladány községből egy levelet. (Mozgás a jobboldalon.) E levél mellé csatolva volt egy, mintegy 3—400 aláírással ellátott kérvény. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelől.) A levél arra kér, hogy ennek a kérvénynek sorsát a kereskedelemügyi rrrinister urnái, ahova czimezve van, segítsem jól, kedvezően elintézni. (Mozgás jobbfelől.) Eleinte gondolkoztam azon, vájjon vállaljam-e ezen megbízatást, mert elvül tűztem ki magamnak azt, hogy mint képviselő semmi magánérdeket képviselni nem fogok és ebben a tekintetben egyáltalán tartózkodni fogok attól, hogy megismerjem a t. minister urak ajtókilincseit. Minthogy azonban e kérvény több mint 2000—2500 munkás sorsával van összefüggésben, magasan kiemelkedik a magánérdekek sorából és épen azért határoztam el magamat arra, hogy itt a házban e kérvényt megismertetem és erre nézve a t. kereskedelemügyi minister urhoz kérdést intézek. (Helyeslés.) T. ház ! Püspökladány községben, Hajdú vármegyében, beékelve a vallásalapitványi uradalmak közé. ahol földet, ha pénze van valakinek, akkor sem bir tán kapni, sok szegény ember lakik ; 2500 munkás, akik nem földmivelők, mert hiszen föld ott nincs, tehát földet művelni nem lehet, de földmunkások, u. n. kubikosok, akik az ő kis targonczájukat maguk előtt tolva, faluról falura, városról városra járva, keresik keservesen kenyerüket azon nehéz földmunkával. Ezek irták alá e kérvényt és e kérvényben panaszkodnak és kérnek. Elpanaszolják azt, hogy a folyó év folyamán április havában Kába és Püspökladány vasúti állomások közt volt egy kis földbevágási munka, amely munkát — névleg is megnevezik az illető protektort a kérvényben, de kedvezek a nevének — (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) egy protektor, egy osztálymérnök protekeziója folytán megkapta egy Debreczen városi tojásnagykereskedő. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ez a tojásnagykereskedő kapott a földmunkálatokért köbméterenként 60 fillért és kiadta a szegény földmunkásoknak, fizetvén a földmunkálatokért 40 fillért. Ezek szegények, a 40 fillérből alig tudták megkeresni a maguk kenyerét, amíg a tojásnagykereskedő ur kétszeri kirándulásért két nap alatt 12.000 koronát keresett. Elpanaszolják a szegény munkások azt, hogy most tervbe lévén véve a püspökladányi és kisújszállási vasúti állomások kibővítése, a több mintegy esztendeig tartó földmunkára kilátásuk volt. De mi történik ismét ? Az üzletvezetőség vagy osztálymérnökség vagy nem tudom kicsoda, akire a dolog tartozik, ismét nem áll velük szóba, hanem szerződni akar ismét a t. tojásnagykereskedő úrral. Ez a vállalkozó azután a szegény embereket vagy mellőzi, mert a kérvényt aláirríi bátorkodtak vagy oly díjért fogadja meg őket, hogy a fele az állomás által fizetett összegnek az ő részére megmarad. (Mozgás, zaj. Elnök csenget.) 42*