Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-382

322 382. országos ülés 1912 május 29-én, szerdán. liznmsa tulaj donképen a szenvedélyeknek levezető csatornája is. Oly országok parlamentjében, hol szigorúak a házszabályok, napirenden vannak a botrányos verekedések és tettlegességek. Nálunk még czifrább események fognának bekövetkezni, mert azon államoknak nincs Ausztriájuk. Nálunk ellenben, hol az összbirodalmi vágyaknak Kolonicstól fogva a mai napig annyi reprezentánsa akad, hol az államférfiak egész légiója evez az aulikus vizeken, félő, hogy még veszedelmesebb jelenetek fognak bekövetkezni. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Nem is vezetne semmi czélra, legfeljebb még a lehetőségét is megszüntetné annak, hogy a mi közös nagy bajunkon egyesült erővel tudjunk segíteni. Ha valamely betegségen, bajon segíteni akarunk, tulajdonképen azt kell vizsgálni, hogy mi annak a betegségnek valódi oka és ha a mostani bajokat vizsgáljuk, akkor is vizsgálódásunkban a múltra kell tekinteni, hogy feltaláljuk a jelenlegi bajok okát. Nézetem szerint, mint már mondtam is, a jelenlegi bajoknak oka kizárólag az, hogy a mostani helyzet alapját képező 1867 : XII. t.-czikk abban az értelmezésben, abban a tartalomban, amint azt Deák Ferencz megalkotta és amelyhez a nemzet többsége hozzájárult, ma már tulajdonképen nincs, nem létezik. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Hiszen az 1867 : XII. t.-czikknek is, mint emiitettem, fő feltételét képezi Magyarország alkotmányos közjogi és belkormányzati önállóságának sértetlen fentartása. Csakhogy ezt a közjogi önállóságot a hadseregben és a külképviseletben elsikkasztották, eltüntették; ennek oka pedig a mindenkori többségek és kormányzóférfiak bűnös mulasztásában rejlett, kik elnézték, sőt hozzájárultak, hogy a törvényt kijátszszák és lényegéből kiforgassák. Hogy ezt az 1867 : XII. t.-czikket hány pontjában és hány alkalommal sértették meg, hány alkalommal igyekeztek a nemzet számára rosszabbá tenni, hogy a szabadelvüpárt hányszor siklott le a jogfeladások lejtőjén, azt bizony érdemes volna egy közjogi értekezés tárgyává tenni és a nemzet okulására kiadni. Én csak néhány fontosabb pontjára mutatok rá a hadseregnél. Az 1879. évi XXXVI. t.-cz.-ben adták fel az 1867 : XII. t.-cz. 12. §-ában kifejezetten a nemzet számára fentartott jogot a hadsereg elhelyezésére. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ma már hiába sopánkodunk, hogy Galicziát, Boszniát és az osztrák helyőrségeket magyar fiukkal töltik meg, nálunk pedig vadidegen ezredek veszélyeztetik a polgárok és a katonák közti jó viszonyt. Az 1867: XII. t.-cz. 12. §-ában kifejezetten a nemzet számára fentartott jogot a magyar hadsereg élelmezésére nézve hiába kerestem, mely törvényben tették közös üggyé, de tényleg a delegáczióban tanácskoztak róla és döntenek. De ott van a hírhedt 1888 : XVIII. t.-cz. rendelkezése, mely a legfőbb alkotmányos garanoziát, a nemzet ujonczmegajánlási jogát a tartalékosok bentartásával és a póttartalékosok behívásával igyekszik illuzóriussá tenni. (Igaz! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) 1889-ben a nemzetnek az uj onczlétszámnak tiz évre való meghatározási jogát akarták megsemmisíteni, de az öntudatra jutott közvélemény ereje ezt a merényletet meghiúsította. De hogy tulaj donképen a többség teljesen lesiklott a 67-diki törvénynek Deák Ferencz szerinti értelmezéséről, hogy tulaj donképen ma már az osztrák magyarázat kezd irányadó lenni a többségnél is, erre teljesen eklatáns bizonyíték az 1903 szeptember 22-én kiadott királyi kézirat, melyet gróf Khuen-Héderváry akkori ministerelnök ellenjegyzett, mely a magyar kiegyezésnek épen a hadseregre vonatkozó felfogását teljesen mellőzi és az osztrák, deczember 21-én szentesitett törvény magyarázatát igazolja. Ezt a többség vezére ellenjegyezte és vele a többség magáévá tette 1903 szeptember 22-én. ft-pl De nem is kell oly messze menni; itt van a véderőjavaslat, melynek számos pontjában találunk közjogellenes tételeket. Nem szándékozom ezzel a kérdéssel sokáig foglalkozni, talán sokáig is élek vissza a t. ház türelmével. (Halljuk ! Halljuk !) Ott van a 3. paragrafus, amely a monarchia czimzésénél egy teljesen helytelen intézkedést akar törvénybe iktatni, ott van a 13. paragrafus, mely az ujonczlétszámot nem tiz évre, hanem tizenkét évre akarja meghatározni. Ott van a Boszniára vonatkozó rész. Addig, mig Bosznia közjogi helyzete nincs a parlamentben rendezve, nem volna szabad Boszniát bevonni a véderőj avaslat keretébe. Ott van a katonai bűnvádi perrendtartásban a magyar nyelv sérelme, melynek 80. paragrafusában a német szolgálati nyelvet akarják törvénybe iktatni. Ott van még két pont, melyre Apponyi Albert t. képviselőtársam ujabban nem is tért ki abban a rezoluczióban. Nevezetesen, hogy daczára annak, hogy az igazságszolgáltatás nem közösügy és közössé nem tehető, — azt hiszem, a t. igazságügyminister ur is vállalja ezt a tételt — mégis hogyan lehetséges az, hogy a törvény 19. §-ában közös legfőbb katonai bíróságot akarnak szervezni, melynek a 24. paragrafus értelmében az összes szárazföldi és tengerészeti hadbiróságok alá lennének rendelve % Azonfelül Magyar- ország területén a birói hatalmat a közös értelemben Ö felsége a magyar király gyakorolja ; (Igaz! Ugy van l a bal- és a szélsőbaloldalon.) ezt az igazságszolgáltatási felségjogot kétségessé tenni nem lehet. Hogy van akkor mégis, hogy a 307. j)aragrafus első pontjának mégis a hadbiróságok ítéleteit Ausztria császárja és Magyarország királya nevében akarják meghozni ? Igazán nem vagyok teljesen tisztában, mi a t. igazságügyminister ur nézete. Megmondom miért. Nemrég tárgyaltuk a konzuli bíráskodás meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot.Ennek tárgyalásánál felállt gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam és azt mondotta az igazságügymisterhez, mint a kormány jelenlevő képviselőjéhez fordulva, hogy ő is megszavazná ezt az