Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-382

382. országos ülés 1912 május 29-én, szerdán. 319 Én azt kérdezem a t. túloldaltól, hogyha ez igy van, akkor tulaj donképen abból az 1867 : XII. t.-ez.-bői miért tartják meg csak azokat a részeket, amelyek az uralkodói jogkörre és a közösügyekre vonatkoznak (ügy van! a baloldalon.) s miért nincsenek végrehajtva ennek a törvénynek azok a rendelkezései is, amelyek a nemzeti jogokra, amelyek Magyarország állami önállóságára vonatkoznak ? (Igaz ! ügy van

I a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hol van megvalósitva abból a törvényből a magyar hadsereg, amely pedig a törvény szerint is az összes hadsereg kiegészitő része ? Hol van végrehajtva, t. képviselőház, a paritás, amely pedig — újra a törvény szerint — a közösügyek kezelésének mellőzhetetlen feltétele % (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az 1867 : XII. t.-czikk ép ugy, mint az 1723-iki törvény is — amelynek az előbbi hiteles magyarázójaként kivan szerepelni — szerintem tulaj donképen kétoldalú szeiződés nemzet és király között, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) melyben a nemzet biztositja az uralkodót, hogy megvédi őt bárhonnan jövő támadás ellenében, az 1867. évi XII. t.-czikk 3. §-a pedig kimondja ezzel szemben azt, hogy az uralkodó viszont esküvel biztositja a nemzetet, hogy alkotmányos közjogi és belkormányzati önállóságát sértetlenül fentartja. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én azt kérdezem a t. túloldaltól, hogy ez a közjogi önállóság a hadseregben hol van megvalósitva, ha abból a hadseregből ugy államnyelvünk, mint jelvényeink, zászlóink és ozimerünk száműzve vannak ? (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, ezen nem is lehet csodálkoznia annak, aki tudja, hogy az 1867 : XII. t.-czikk hogyan jött létre. Königgrätz után kényszerhelyzet szülte azt és bizony már röviddel a törvény végrehajtása után sem tartották meg azokat a követelményeket, melyeket a törvény kifejezetten előir, ugy hogy nézetem szerint határozottan törvénytelen volt ennek a törvénynek már a hatályba lépése is. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsóbaloldalon.) Bizonyítok, t. képviselőház. Az 1867 : XII. t.-czikk 8. §-a kimondja azt, hogy a közös és együttes védelemnek egyik eszköze a külügyek czélszerű vezetése. Közösek pedig azon külügyek, melyek Ausztriát és Magyarországot együtt illetik. Ugyané törvény 9. §-a azt mondja, hogy a közös védelem másik eszköze a hadsereg és az erre vonatkozó intézkedések, egyszóval a hadügy, amelynek közösségére elvként megállapítja a 11. §., hogy a magyar hadseregben, mint az összes hadsereg kiegészitő részében képező magyar hadseregben, melyek ö felségének alkotmányos fejedelmi jogai. A 12. §. pedig megállapítja, hogy mik azok a nemzeti jogok, amelyeket a nemzet kifejezetten a maga számára tartott fenn. A 16. §.,közössé teszi a pénzügyet, amennyiben a közösöknek elismert tárgyakra vonatkozik, a 18. §. pedig azt mondja, hogy ezek azon tárgyak, (olvassa) : »amelyeknek fentirt módoni közössége a pragmatica sanotióból folyónak tekintetik. Ha ezekre nézve mindkét fél egyetértésével megtörténik a megállapodás stb.«. A törvény utolsó, 69. §-ának harmadik bekezdése pedig azt mondja (olvassa): »E törvényezikknek azon rendeletei azonban, melyek a közösügyek kezelésének módjára vonatkoznak, tettleg csak akkor fognak hatályba lépni, midőn azok tartalmához ö felségének a magyar koronához nem tartozó országai részökről is alkotmányos utón hozzájárulnak«. Mindehhez még csak azt fűzöm hozzá, hogy a törvény 28. §-a teljesen világosan kimondja, hogy »a közösügyek kezelésére nézve mellőzhetetlen föltétel a teljes paritás.« A törvény teljesen világosan és kétségbevonhatlanul kimondja tehát, hogy a közösügyek kezelésének módjára vonatkozó részei — melyek azok, t. ház ? A delegácziókra, a közös ministeriumokra vonatkozók — tettleg csak akkor fognak hatályba lépni, midőn létrejött a megállapodás a közösügyek tartalmára nézve a nemzet és a király között és ezen megállapodás tartalmához Ausztria is alkotmányos utón hozzájárult. Nézzük már most, hogy mikép járult hozzá Ausztria a megállapodások tartalmához, miként teljesítette azt a megállapodást és ha ezt nézzük, ha kezünkbe veszszük Ausztriának deczember 21-iki törvényét, rögtön látni és tudni fogjuk, hogy a véderő miatti nagy alkotmányválságoknak mi a tulajdonképeni, valódi oka. Ausztria már 1867-ben rútul kijátszott bennünket ; nem hajtotta végre becsületesen azt a megállapodást, amelyre a magyar nemzet királyával lépett. Mert az osztrák és a magyar törvény alapjában, lényegében és tartalmában ellenkezik egymással. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mig a magyar 1867 : XII. t.-cz. alapja Magyarország állami önállósága, addig az osztrák törvény alapj a az összbirodalmi egység. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mig a magyar törvény beszél magyar hadseregről, paritásról, önálló rendelkezési jogról, alkotmányos fejedelmi jogról addig erről az osztrák kiegyezési törvény semmit sem tud. Az azt mondj a, hogy a hadseregnek taktikai és stratégiai vezetése kizárólag a császáré; a hadseregre vonatkozó jogokat abszolút fej edeimi jogoknak tekinti, a delegácziót pl., amely a mi törvényünk értelmében csak az országgyűlésnek egy fontosabb bizottsága, az osztrák kiegyezési törvény egyenesen törvényhozó testületnek tekinti és jelenti ki. (ügy van! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) íme, t. ház. minden bajaink forrása tulaj donképen abban rejlik, hogy odafent csak az osztrák törvényt nézik és veszik figyelembe. Innen származnak azután az összeütközések a nemzet és a király között, mert a király vagy olyan jogokat követel magának a hadsereg terén, amelyek őt a magyar 1867 : XII. t.-czikk értelmében meg nem illetik, vagy pedig olyan kérdésekben is követeli a feltétlen megegyezést Ausztriával, amelyekre