Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-381

306 381. országos ülés 1912 május 2k-én, pénteken. Elnök: Csendet kérek. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Szmrecsányi György: Csak hátulról közeledtél oda. (Folytonos zaj balfelöl.) Elnök: A ház jobboldalán teljes rend van, méltóztassék csendben lenni a baloldalon is. Mezőssy Béla: Ha a koalicziónak általam nagyon tisztelt belügyministere a felvonulást nem engedélyezte, akkor bizonyosan megvoltak erre a maga tiszteletreméltó okai. (Zaj és derültség jobbfélől.) Kérem, nem mondhatom meg az ő indokait, de én ugy tudom, — nem voltam elkészülve ezekre a közbeszólásokra — hogy ő csak speczialiter az országgyűlés elé való vonulást korlátozta, ellenben a Ligetben vagy Budapest fővárosának bármely részében való népgyűlést egész határozottan megengedte. (Ugy van! a baloldalon.) Ha a t. ministerelnök ur azt fogja mondani, hogy azok a jelentések, amelyeket ö szakközegeitől kapott, annyira fenyegetöek voltak, hogy azok súlya alatt nem volt abban a helyzetben, hogy a felvonulást a parlament elé vagy a Petőfi-térre engedélyezze, ez ellen talán nem teszek észrevételt, de nem hihetem, nem képzelem, sőt ellenkezőleg, meg vagyok győződve, hogy ha a gyülekezést egy nagy szabad térre engedélyezte volna a t. ministerelnök ur, akkor ezek a sajnálatos tények a város belterületén meg nem történtek volna. (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Es ha már a tegnapi események felett mindannyian őszinte részvétünket nyilvánítjuk és azt érezzük is, annál inkább kell hibáztatnom felfogásom szerint azt, ami a mai napon törtónt. Sehol a világon nem tudok rá példát, hogy bármiféle hatalmas gyáriparosoknak, épitő- és más munkaadóknak szövetségei pusztán és kizárólag azért a tényért, mert munkásai mertek tüntető körmenetet rendezni, hetekre szóló kizárással feleljenek. (Ugy van! és felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Hallatlan !) Ezt nagyon elhibázott dolognak tartom, könynyelmü játéknak a kizárás nagyon is hatalmas és kétélű fegyverével. (Ugy van! a baloldalon.) Ott, ahol a munkabérek nagy harczában a tömegek szenvedélye arra a forrpontra van hevítve, hogy a munkaadók előtt nem látszik más kivezető ut a békés kibontakozásra, mint az, hogy anyagi érdekeik koczkáztatása mellett is kizárják munkásaikat, ott, ahol ez az eszköz hetekig tartó agitáczió folytán vétetik igénybe a munkaadók részéről: ott ez az ultima ratio, a végső szükség esete. De valóságos elbizakodott parvenüség kell ahhoz , . . (Taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ertsey Péter; Hogy tapsolnak egy idegen szónak! Eitner Zsigmond: Ha igazat mond, mindig megtapsoljuk! Mezőssy Béla: ... hogy akkor, amikor még nem is tudták, minő lesz ennek a tüntetésnek lefolyása, amikor még lehetséges lett volna az is, ami, azt hiszem, mindannyiunknak egyformán óhajtása lett volna, hogy minden áldozat, minden izgalom és minden szenvedélyes kitörés nélkül folyt volna le az egész tüntetés, mondom, már akkor jónak látták ezek a hatalmas, milliókkal rendelkező körök megfosztani szegény munkásokat a maguk politikai meggyőződésének kifejezése miatt kenyerüktől. (Taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) En nem akartam áttérni erre a kérdésre, amelyre Antal Gréza t. képviselőtársam czélzott, amikor azt fejtegette, hogy a munkásságnak minden oka megvan arra, hogy a kormány ígéreteiben és választójogi programmjában megnyugodjék, de miután ő ezt a kérdést érintette és a felbujtás kérdését is feszegette, — amelytől én, azt hiszem, nagyon is távol állok — kénytelen vagyok egy kérdést a t. ház szives figyelmébe ajánlani, amely, ugy látszik, t. barátomnak felfogását egészen elkerülte. ISfem veszi azt észre, hogy a többségi erőszak itt bent volt az első jel arra, hogy odakünn az utcza megmozduljon? (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kende Péter: Eendet kell csinálni egyszer. (Helyeslés jobbfelöl.) Ertsey Péter: Az urnarablás nem erőszak, ugy-e ? (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mezőssy Béla : Sokkal^komolyabb ez a helyzet, . . . (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Kérem Kende Péter képviselő urat, ne zavarja a szónokot. Mezőssy Béla: . . . semhogy az adott viszonyok között bárkinek is bármely oldalról a szenvedélyek felkeltésére kellene húrokat pengetni. Ezt én nem akarom, de ép azért, mert mi teljesen el voltunk zárva annak lehetőségétől, hogy a t. ministerelnök ur választójogi programmjára csak egyetlenegy észrevételt is tehessünk, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon) akkor, mikor ugy állíttatik oda a kérdés, hogy a ministerelnök ur választójogi programmja a jogkiterjesztés szempontjából annyira nyílt, annyira egyenes, annyira világos, akkor bocsánatot kérek, nekem a magam részéről ezt a leghatározottabban tagadásba kell vennem. (Helyeslés a baloldalon). Én nem tudom, hogy abban a tekintetben is, vájjon kívánja-e a t. ministerelnök ur a titkos választás formáját, van-e valaki, aki ebben a tekintetben biztos és határozott választ kapott. (Igaz 1 Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ha tehát annyira bizonytalan, annyira kétes a kormány programmja a választójog terén, akkor ne méltóztassék csodálkozni afelett, hogy a nagytömegek elvesztik türelmüket és elvesztik bizalmukat ; (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsöbaloldalon.) mert tervezhet a t. ministerelnök ur bármiféle választói reformot, de oly választói