Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-381
3.81. országos ülés 1912 május 2k-én, pénteken. 295 Ne tanítsa az elnököt. Polónyi Géza: Más tanítványt választanék magamnak. Elnök: Polónyi Géza képviselő urat rendreutasítom. Polónyi Géza: Köszönöm.« Ezért a liáz Polónyi Géza képviselő urat a mentelmi bizottsághoz utasította. A mentelmi "bizottság ezen esetből folyólag megállapítja, hogy engedetlenség forog fenn és javasolja a t. háznak, méltóztassék kimondani, hogy Polónyi Géza kéjjviselő ur tartozik a házat ünnepélyesen megkövetni. (Helyeslés jobbfelől.) Következik Polónyi Dezső képviselő ur esete. Polónyi Dezső képviselő ur a ház tegnapelőtti ülésén több izben rendreutasittatott egy kifejezésért, melyet a tanácskozás zajában használt, midőn azt mondotta: »Gazság! Gazember!« Polónyi Dezső: Kicsoda? Darvai Fülöp előadó: Én a naplót idézem! A naplóban az van megállapítva, hogy midőn az elnöklő alelnök ur azt kérdezte, ki mondotta ezt a szót, akkor a napló megörökítése szerint tényleg ugy áll a dolog, hogy Polónyi Dezső képviselő ur . . . Sümegi Vilmos: Ez nem igaz? (Zaj.) Polónyi Dezső: Akkor hazudik! Polónyi Géza: Hamis a napló! Elnök: Sümegi képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelől.) Darvai Fülöp előadó: Ha méltóztatnak engem nyugodtan végighallgatni, meg fognak győződni róla, hogy semmit a valóból el nem hallgatok, tessék végighallgatni előadásomat, rögtön elő fogom adni a tényállást. Ezen tény van a gyorsírói jegyzetekbe és az országgyűlési értesítőbe felvéve. A mentelmi bizottsághoz utasíttatván Polónyi Dezső kéjjviselő ur esete, ő azonban mentelmi bizottság ülésén meg nem jelenhetett, egy levelet intézett a bizottsághoz. Nem akarom a ház türelmét azzal fárasztani. . . (Halljiúc! Halljiűc! a szélsőbaloldalon.) A mentelmi bizottsághoz a következő levél érkezett (olvassa): »Tekintetes mentelmi bizottság! Bizonyos körülmények folytán lehetetlenné vált, hogy a tekintetes bizottság előtt megjelenve, ügyemet személyesen adhassam elő. Ezért kényszerűségből jelen soraimmal a következőket terjesztem elő. Tegnap az ellenzék kivonulása közben már a ház baloldali ajtajánál levő magaslaton állottam, mikor egy pillanatra visszafordultam és hátranéztem. Az ellenzék számos tagja sürün kiabálta az elnök felé ezen szavakat: »Gazság! Gazember!« Az elnök ur hallva ezt, az utolsó hang felé fordította tekintetét és megkérdezte: ki mondta, hogy gazember ? Peleletet nem kapván, arczát tovább forgatta felém és a kérdést hozzám intézve megismételte. Erre én meghajolva és két kezemmel olyan kört leirva, amellyel egy nagyobb csoportra kívántam rámutatni, a következő választ adtam: Nem tudom, hogy személy szerint ki mondta, a legokosabb, ha valamennyit a mentelmi bizottság elé küldi. Ezzel kifelé akartam indulni, azonban képviselőtársaim azzal hívtak, vissza, hogy az elnök ur személyemre vonatkozólag tett javaslatot és a ház efelett szavazott is. Lehetetlennek találván a dolgot, azonnal a gyorsirodába mentem és ott meglepetésemre arról kellett meggyőződnöm, hogy egy elnöki tévedés folytán tényleg én lettem a tekintetes bizottságnak kiadva. Kötelességem, egyben kijelenteni, hogy az ülésteremben sem a »gazság«, sem a »gazember« kitételt a kérdéses alkalommal nem használtam. Tényelőadásomat szükség esetén tanukkal igazolhatom. Erre azonban szükség nem lesz, mert nem akadhat senki sem, ki a fentiekkel ellenkezőt alappal állithatna.« Ezen levél folytán kötelességének tartotta a bizottság az akkor elnöklő alelnök úrhoz kérdést intézni abban a tekintetben, vájjon lehetőnek tartja-e azt, hogy a tényelőadás tényleg ezekből az alapokból indult ki. Beöthy Pál alelnök ur a leghatározottabban kijelentette, hogy ő a nagy zajban lehetőnek tartja, hogy részéről tévedés történt és ha egy képviselő kijelenti oly határozottsággal, mint a jelen esetben, hogy tőle az inkriminált kifejezések nem származnak, kötelessége gavallér ember módjára ezt elhinni. (Zaj balfelöl). Szmrecsányi György: A házszabály és nem a gavalléria az irányadó! Darvai Fülöp előadó: Minthogy Beöthy Pál alelnök úr Polónyi Dezső képviselő úrnak a levélben foglalt előadását ezzel helyesnek elismerte, a mentelmi bizottság nem látott alapot fenforogni arra nézve, hogy további eljárást folytasson. Áttérek most Kovács Gyula képviselő ur esetére. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Kovács Gyula képviselő ur esete lepergett akkor, midőn e házban az elnökválasztás ténye folyt le. A tényállás meg van állapítva a ház jegyzőkönyvében, de meg van állapítva a ház korrigált jegyzőkönyvében is, amely legteljesebb határozottsággal és tisztasággal állapítja meg azt a tényt, hogy midőn az elnökre történt a t. házban a szavazás, az első néhány szavazatnak szabályszerű leadása után a nevezett kéjsviselő úr a választási urnához rohant, illetve odalépett, a legközelebb szavazni kívánót a szavazásban megakadályozni kívánván, megragadta az urnát, nyilván azzal a czélzattal, hogy a szavazást megakadályozza és lehetetlenné tegye. (Zaj.) Az a tény, hogy az urna megragadtatott, helyéről való elvétel szándékával, a jegyzőkönyvben tényleg megállapítást nyert és a t. ház plénuma előtt legteljesebb határozottsággal tényként megállapittatott. Azonfelül még maga az érdekelt képviselő ur is beismerte itt a ház előtt, hogy így történt a dolog. A házszabályok 255. §-a megállapítja azokat a megtorló intézkedéseket, amelyek hasonló
