Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-380

284 380. országos ülés 1912 májas 23-án, csütörtökön. Megindokolják ezt a t. elnök ur politikai életének bizonyos előzményei, melyek sokkal élénkebben vannak mindnyájunk emlékezetében, semhogy azokat itt rekapitulálni kellene, megindokolják azok az előzmények, melyek közvetlenül elnökké választását megelőzték és sajnos, a t, elnök urnak beköszöntő beszéde nem volt alkalmas arra, hogy ezen tárgyilag indokolt bizalmatlanságot eloszlathassa. A t. elnök urnak beszédében foglaltatott sok helyes gondolat, mely teljesen méltó annak az elnöki széknek elfoglalójához. A t. elnök ur kijelentette, hogy pártkülönbséget és pártra való tekintetet azon a helyen ismerni nem fog. Ez helyes, ez magától értetődő dolog. Hogy ilyen akarata és szándéka legyen minden elnöknek, ez máskép nem is lehet. De a t. elnök ur áttért beszéde során a házszabályok kezelésének módjára is és a házszabályok tekintetében tesz hitvallást, melyet röviden ezekben foglalhatok össze : Az 1848 : IV. törvényczikken alapul a háznak az a joga, hogy saját szabályait maga alkossa meg és igy kötelező jogszabályokat alkosson. Az 1848 : IV. törvényczikk ezt a jogot a házra abból a czélból ruházta, hogy szabályainak utján gondoskodjék a tanácskozási csendnek és rendnek fentartásáról. Ennek folytán, ha a házszabályok ennek a czélnak, amely a magasabb jogforrásban, a törvényben foglaltatik, nem felelnek meg, akkor — és most következik a konklúzió. Az egyik konklúzió, amelyet a t. elnök ur ebből nyíltan levezet, az, hogy akkor a háznak ezen szabályait módosítani kell, vagy helyes, hogy azokat módosítsa abban az irányban, hogy ennek a ratio legisnek megfelelhessenek, hogy az 1848 : IV. törvényczikk szándékainak eleget tegyenek. Ez ellen a következtetés ellen nekem önmagában nem lehet semmi kifogásom. Csupán csak ha ez — hogy ugy mondjam — parlamenti reformprogrammot akar tartalmazni, ennek egyoldalúsága ellen van kifogásom. Mert az bizonyos, hogy én is hive vagyok a parlamenti tárgyalások csendjének és rendjének, annak, hogy a magyar parlament megfelelhessen annak a rendeltetésének, annak a nemzeti hivatásnak, melyen a t. elnök ur — amint annak kifejezést ad ezen beszédjében — oly nagy szeretettel csüng és legyen szabad megjegyeznem, — talán nem követek el szerénytelenséget — ha azt mondom, hogy ugyanazon szeretettel csüngök én is a magyar parlamentnek, a magyar képviselőháznak tradiczióin, a magyar képviselőháznak hivatásán, amely képviselőházban töltöttem el életemnek javarészét, (Élénk éljenzés és taps bdjelóí.) amely képviselőházban nyertem el azt a szerény állást, amelyet elfoglalok. Tehát én is a legnagyobb szomorúsággal, a legmélyebb aggodalommal látom parlamenti életünknek azt a lehanyatlását, mely több év óta tapasztalható. (Ugy van ! Ugy van ! johbfdől.) Én gondolkodom ennek orvoslásáról (Helyeslés jóbbfelől.) és nem tudom a bajt egyedül a házszabályok fogyatékosságában, (ügy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) nem tudom a bajt és a bajnak gyökerét egyedül az ezen házszabályok fogyatékosságával gyakran történt — mondjuk — visszaélésekben (Ugy van! ügy van! jóbbfelől.) találni.. . Polónyi Dezső : Tiszta választás ! Kun Béla : A kormányrendszer a bűnös ! Gr. Apponyi Albert: . . . hanem, ha már a 48-iki törvényekre visszamegyünk, mint olyanokra, amelyek a legnagyobb magyar törvényhozásnak akaratát és a szándékát kifejezik, azt fogjuk találni mint alapvető gondolatot, hogy a népképviseleti alkotmányt akarták létesíteni (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) és azt akarták, hogy nemcsak a törvények megalkotásában, hanem a kormányzás irányának megállapításában és ellenőrzésében is a nemzetnek akarata érvényesüljön. (Élénk helyeslés és taps a balés szélsőbaloldalon.) Legalább is oly fontosnak találom azt, hogy érvényesülj ön a 48-iki törvénynek az a szándéka, hogy a mi parlamentünk a választási reform utján és a választások tisztaságának és szabadságának biztosítékai utján, (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) melyek tekintetében csak azt kell mondanunk, hogy az eddig létezők csütörtököt mondottak, a 48-ilri törvényhozók intencióihoz képest alakittassék át, hogy valóban a nemzet akaratának kétségtelen kifejezése legyen annak az akarata. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezzel kapcsolatban nem hiszem, hogy a ház ezen oldalán bárki is legyen, aki a ház tanácskozási rendjének és csendjének erőteljesebb biztositékáterőteljesebb házszabályokkal ne óhajtaná. (Élénk helyeslés baljelől.) Ezt a konzekvencziát tehát, t. képviselőház, amely minket'arra hiv fel, hogy házszabályainknak az eddigi tapasztalatok szerint való módosítását eszközöljük, az 1848-iki törvényekben lefektetett szándék szerint, ezt a konzekvencziát szívesen elfogadom, de együttesen azzal a másikkal, amely az 1848-iki törvényeknek legnagyobb intencziója : a népképviseleti kormány és alkotmány létesítésével kapcsolatos parlamenti reformmal és a nemzeti akarat őszinte kifejezésre juttatásával. (Élénk, helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, nem tehetek róla, a házszabályoknak fogyatékosságára való utalásában a t. elnök urnak ugy látszik lappang még egy másik konklúziója és ez a konklúzió az, hogy a házszabályok alkalmazásánál inkább az 1848-iki törvényben lefektetett ratio legisre, mint a házszabályok formaszerinti határozataira lesz tekintettel. (Helyeslés jóbbfelől.) Ezt méltóztatnak helyeselni a t. képviselő urak? Hát én azt hiszem, hogy ha a dolgot egy kissé meggondolják a t. képviselőtársaim, akkor ezt a szupponált konzekvencziát talán nem fogják levonni. Mert méltóztassék meggondolni azt az általános szabályt, hogy nincsen súlyosabb politikai hiba — akárki és akármely oldalon