Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-376

248 376. országos ülés 1912 május 18-án, szombaton. vezető igazgatója, főkönyvelője, mérnökei, épí­tészei, művezetői és előmunkásai magyar honpol­gárok és mely állami és magánépitkezési vállal­kozásnál hazai anyagot és honi iparezikkeket hasz­nál. A kereskedelemügyi ministernek ezen igen helyes intézkedése egyrészt hivatva van megvédeni a vállalkozók érdekeit, másrészt hivatva van az ipari és kereskedelmi érdekeket és a magyar honi iparczikkeknek terjesztését előmozdítani. Épen ezen czélból a kereskedelmi kormány a lapok hiradása szerint abból az alkalomból, hogy valami Redlich és Berger bécsi czég egy árlejtésen vett részt és ennek következményekép a köz­szállitást el is nyerte, megsemmisítette ezen ár­lejtést és ezen inozidensből kifolyólag bocsáttatott ki az említett rendelet. Ezen rendeletet azonban most főleg a külföldi czégek kijátszák, még pedig akkép, hogy Magyarországon részvénytársaságokat alakítanak, melyeknek igazgatóságába néhány ma­gyar urat megnyernek, amint tette ezt az a bécsi Redlich és Berger czég is. Ez Csengery-utcza 49. szám alatt jelentette be a czégjegyzékben iroda­helyiségét, mely azonban nem létezik, mert ebben az irodahelyiségben a bécsi czégnek egy meg­bízottja lakik, tehát annak magánlakását képezi, de ott sem ügyvezető igazgató, sem mérnöki hiva­tal, sem bármi néven nevezendő magyar honos alkalmazott egyáltalában nincs. Ez a most megnevezett czég Közmunka- és Közlekedésügyi Részvénytársaság czim alatt ala­kította meg részvénytársaságát és ebben a minő­ségében részt vett Trencsén vármegyének egy árlejtésén, mely a Vágujhely-Vágrákó közötti Vág-áthidalási és alajjozási munkálatokra volt hirdetve és amely pályázatot mint legolcsóbb ajánlattevő 123.000 korona árban el is nyerte. Tekintettel arra a körülményre, hogy a kereskedelemügyi ministernek 1907 április 20-án kiadott rendelete épen a magyar vállalkozók, a magyar ipar és kereskedelem érdekében adatott ki és épen azt czélozta, hogy ki ne játszhassak a külföldi vállalkozók a magyarokat, egészen rö­viden a következő interpellácziót vagyok bátor a kereskedelmi kormányhoz, illetve a kereskedelem­ügyi minister úrhoz intézni (olvassa) : »Interpelláczió a kereskedelemügyi minister úrhoz. 1. Van-e tudomása a kereskedelemügyi minis­ter urnak arról, hogy Redlich és Berger bécsi vállal­kozó czég »Közmunka és Közlekedésügyi Részvény­társaság* czimen egy részvénytársaságot alapított, melynek névleges irodahelyisége Csengery-utcza 49. szám alatt van bejelentve, mely tulaj don­képen a bécsi czég budapesti megbízottjának magánlakása, de se igazgatója, se könyvelője, se mérnöke s irodai alkalmazottai nincsenek Buda­pesten ; s csupán azért alakult részvénytársasággá, hogy félrevezesse a közönséget és hatóságot, mintha magyar vállalat lenne s igy szaporíthassa a köz­szálhtásokat. 2. Szándékozik-e a minister ur ez ügyben sürgős vizsgálatot elrendelni; amennyiben a vissza­élés való, sürgősen intézkedni, hogy ezen vissza­élés megtoroltassék, s a czégtől az árlejtés meg­semmisítésével a már elnyert vállalkozás elvétes­sék ?« Elnök: Az interpelláczió kiadatik a keres­kedelemügyi minister urnak. Következik ? Nyegre László jegyző: Popovics Dusán! Popovics Dusán: T. ház! (Halljuk! Hall­juk !) Popovics Sándor képviselőtársunk e t. ház május 7-iki ülésében beszédet mondott, melyben a horvát képviselők egy részének álláspontját jelölte meg a ministerelnök ur nyilatkozatával szemben. A királyi biztos május 9-iki 12.819. számú végzésével ez a beszéd az önálló szerb párt orgá­numában, a »Srbobran«-ban és a horvát önálló párt orgánumában, a »Hrvatski Pokret«-ben négy helyen elkoboztatott, daczára annak, hogy a la­pok a beszédet a gyorsírói jegyzőkönyv alapján hozták. Ez által sérelem esett a t. ház tárgyalá­sainak nyilvánosságán és immunitásán, a mi ellen mi a leghatározottabban tiltakozunk. Ezért a sérelemért állásuknál fogva a minis­terelnök ur és a horvát minister ur felelősek, mely állásuk az 1868 : L, illetve XXX. t.-cz. 51., ille­tőleg 44. §-ából folyik. Épen ezért jogunk van a ministerelnök úrtól és a horvát minister úrtól magyarázatot követelni arra vonatkozólag, hogy a jövőben lehetetlenné fogják-e tenni a hasonló sérelmeket. Minden hivatkozást Horvátország és Szla­vónia autonómiájára már előre a leghatározottab­ban vissza kell utasítanunk, mert a horvátországi alkotmányellenes állapotért ugy általánosságban, mint annak részleteiben és annak következmé­nyeiért a felelősséget a ministerelnök ur viseli. Ezáltal J[elvileg meg volna indokolva ezen interpelláczió. t Azonban a királyi biztos ur hivatalos lapjának folyó évi május 15-iki számában kommsntár jelent meg a kereskedelemügyi minister urnak a likai vasútra vonatkozó átiratához, melyből az követ­kezik, hogy a közös kormány helyesli a királyi biztos működését. Miután szükséges tudni, vájjon ez az országgyűlési beszédek elkobzására is vonat­kozik-e, kénytelen vagyok felolvasni ezt az igen érdekes passzust (olvassa) : »Mi ezért nem akarjuk kutatni, vájjon a nagyméltóságú királyi biztos ur, Ivánszkai Cuvaj érdeme-e ez, aki ezen kérdés megoldását ismételten sürgette és érte exponálta magát, ugy hogy az annyi Ígéret és annyi peripetia után mégis végre Horvátországra nézve is ked­vezően oldatott meg ; azonban azt tartjuk, hog}' nem fogjuk megsérteni a jelenlegi királyi biztos és bán, nemes Cuvaj előkelő szerénységét, ha mint jelentős tényt konstatáljuk azt, hogy épen az ő kor­mányzása, még pedig a biztosság idejében, melyet oly szívesen tüntetnek fel a nemzet haladásának akadálya gyanánt, ez a kérdés végleges megoldást

Next

/
Oldalképek
Tartalom