Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-361

18 361.országos ülés 191 '2 április í-e/í, hétfőiu Most itt van az ujonczmegajánlás, vagy megtagadás joga. Az egész mostani képviselőház egyöntetüleg arra a megáUapodásra jutott, hogy a most alkalmazott módszer a tartalékosok és póttartalékosok behívásánál sérti a magyar or­szággyűlésnek ujonczmegajánlási vagy ujoncz­rnegtagadási jogát, vagy legalább is eszközt nyújt arra, hogy ezen megajánlási vagy megtagadási jogot megkerülni lehessen és ezzel illuzóriussá teszi a parlamenti életet. A mikor az egész képviselőház pártkeretekre való tekintet nélkül arra az álláspontra jut, hogy ezt a különféle magyarázást házhatározattal kell tisztázni és az egész országnak tudomására hozni, megörökíteni, lekötni és biztosítani, a mikor ezt a kormánypárt is teljesen magáévá teszi és párt­határozatot hoz és ugyanakkor annak teljes elej­tésével újra vállalkozik a kormány : én ezt a ma­gam részéről nem tartom a parlamenti eljárással és szokásokkal teljesen összeegyeztethetőnek. (He­lyeslés a baloldalon.) Lehetséges, a mit gróf Andrássy Gyula igen t. képviselőtársam mond, hogy olyan válasz­tás előtt állott a kormány, hogy jobbra vagy balra menjen; megengedem, de ez semmiképen nem alkalmas eljárás arra, hogy a magyar nemzet bi­zalmát, a mely a parlamentarizmus iránt teljesen megingott, erősítse, hanem a kormánynak ezen eljárása csak egy uj okot szolgáltat arra, hogy a magyar nemzet a magyar országgyűlésben nem bízik már többé, nem bízik abban, hogy ez az országgyűlés képes lesz az országnak alkotmányos jogait megvédelmezni. (Helyeslés a baloldalon.) Sajátságos, t. ház, hogy a mikor mindenfelé a világ különböző részem azt tapasztaljuk, hogy az alkotmányos élet erősödik, a nemzetek jogokat szereznek maguknak még abszolutisztikus álla­mokban is, sőt köztársaságokba mennek át, hogy a népnek jogokat adjanak, akkor Magyarországon visszafelé haladunk és meglévő jogainkat is elengedjük. (Mozgás. Halljuk/ Halljuk! Elnök csenget.) Én ezt nemcsak igen szomorú, hanem veszélyes dolognak is tartom és pedig nemcsak a nemzetre, hanem magára az uralkodóra nézve is. (Igaz! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen egy lehetetlen helyzet előtt állunk és ha ez továbbra is igy folytatódik, hogy a magyar országgyűlés csak azt határozhatja el, a mit neki Bécsből megengednek . . . (Vgy van ! Vay van ! a szélső­baloldalon.) Kun Béla : Parancsolnak ! Szabó István (nagyatádi) : ... és ha a magyar parlament önálló határozatképessége teljesen meg­szűnik, — mert hiszen útban van ezen állapot felé — Bakonyi Samu : Már régesrégen ! Szabó István (nagyatádi) :. . . akkor lehetet­len, hogy ennek később visszahatása ne legyen és ez a visszahatás sem a nemzetre, sem a királyra nézve nem lesz kellemes. (Vgy van! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu : Ez a fenyegető bonyodalom! (Mozgás és derültség jobbfelol.) Elnök : Csendet kérek ! Szabó István (nagyatádi): És azok, a kik bármi okból is ezt az irányt szolgálják és azt segí­tik elő, hogy a magyar népben a parlament iránti bizalom meginogjon, nem fontolják meg,hogyha a magyar nép hallgatagon szomorkodva, de szivé­ben keserűséggel azt látja, hogy alkotmányát nincs már, a ki végrehajtsa, biztosítsa, érvénye­sítse, ennek az elnyomott keserűségnek utoljára is kitörés lehet a vége (Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) és ez a kitörés nemcsak a nemzetre, hanem magára az uralkodóra is veszedelmeket hozhat. (Vgy van ! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) Lehetetlenség, kép­telenség, hogy a mikor mindenfelé a teljesen műve­letleneknek mondott nemzetek is kivívják a ma­guk szabadságát, akkor Magyarországnak már megnyirbált jogait még tovább is sértsék és en­gedjék, hoev . . . Kun Béla : Szolgaságba sülyedjen! (Vgy van ! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Ez a nemzet vezére! (Fel­kiáltások jobbfelol: Eredj utána ! Mozgás.) Elnök: Csendet kérek! Sümegi Vilmos: Ez a nép! Nadányi Gyula: A magyar nép beszél most! Szabó István (nagyatádi): Minthogy én a kormánynak és a kormánypártnak ténykedéséből azt látom, hogy ezt az irányt segíti elő és ezt nem­csak pártpolitikai szempontból tartom veszedel­mesnek, — mert én nem sokat adok a pártok közti különbségekre, hanem azt nézem, hogy ki mit csinál és hogyan csinálja — hanem veszedelmes­nek tartom nemzetünkre és nemzetünk jogaira nézve is, én az igen tisztelt kormányt, a mely akarva vagy akaratlanul ilyen irányzatokat szol­gál, bizalommal nem fogadhatom. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Midőn az újonnan kinevezett ministerelnök ur bizalmat kér a képviselőháztól és nem mondja meg. hogy mik hát a tervei, a melyek megvalósításával azt a bizalmat ki akarja érdemelni, akkor mi csak azt nézhetjük, mit hozott és mit akart elérni le­mondása előtt és csak azon az alapon Ítélhetjük meg azt, hogy szabad-e bizalommal lennünk iránta vagy nem. Ha látjuk, minő eszközökkel jött be a képviselőházba az igen tisztelt többség, kell, hogy már maga ez a körülmény okul szolgáljon arra, (Vgy van! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) hogy mindaddig, mig ez a rendszer meg nem változik, iránta bizalommal ne viseltessünk. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Kun Béla : Ugy van ! Pénzzel és szuronynyal! Egy hang (jobbfelol) : Malom alatti politika ! Sümegi Vilmos : A malom alatt osztogatták a pénzt! Szabó István (nagyatádi): Azokkal az óriási vér- és pénzáldozatokkal szemben, a melyeket, a kormány a katonai javaslatok alakjában követel a nemzettől, egyetlenegyet sem tud hozni azon jogok közül, a melyek nemcsak a 48-as, de az

Next

/
Oldalképek
Tartalom