Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-375
240 375. országos ülés 1912 május Tl-én, pénteken. Hogy politikai ellenhatásokat támaszthat, az lehet, de hogy jogilag nem ugy áll a dolog, (ügy van! a baloldalon.) hogy jogilag nekünk e tekintetben szabad kzeünk van, az nagyon világos az 1867: XIT. t.-czikkből, (Ugy van/ a baloldalon.) amely a vederére nézve nem azt mondja, hogy szórói-szóra azonos, hanem csak azt, hogy egyenlő elvi alapokon nyugvó törvényiavaslatokat kell benyújtani a két parlamentben. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Tehát semmi sem áll útjában annak, hogy kihagyjunk egy rendelkezést, amely már azért sem bírhat elvi jelentőséggel a közös hadseregre nézve, inert nem egyéb, mint egy már létező törvénynek rekapitulálása és igy felesleges és semmiesetre sem vonható az 1867 : XII. t.-czikk rendelkezése alá az a kérdés, hogy ezt a módositást mi az osztrák tényezők hozzájárulása nélkül eszközölhetjük-e vagy sem, (Ugy van! a baloldalon.) Ha pedig azt veszszük tekintetbe, amit a rninisterelnök ur másodsorban mond, hogy szükséges ennek a é3. §-nak bcnhagyása a honvédségre való tekintettel,'amelyre az 1888: XVIII. t.-czikk hatálya nem terjed ki, akkor még erősebb alapon áll az a követelményünk, hogy ne iktassuk azt törvénybe. ( Ugy van ! a baloldalon.) Mert akkor a honvédségre vonatkozólag tényleg uj jogalkotásról van szó, (Ugy van ! a baloldalon.) már pedig olyan jogalkotást, amelyre nézve az egyik jogalkotó tényező a jogalkotás pillanatában már tudja, hogy a másik tényező azt máskép fogja fel, ilyen jogalkotást józan törvényhozói praxist követő törvényhozás nem vihet véghez, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) az ilyen követelés nem egyéb, mint azon megaláztatások sorozatának folytatása, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyek minket ezen egész ügyben érnek. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Meg kell ismételnem tehát legalább azt a régebbi kijelentésemet, hogy az igen tisztelt többség, amely azon az alapon alakult meg, hogy a nemzeti követelményeknek lehető leszállítása által, mindazoknak az igényeknek kiküszöbölése által, amelyek a királylyal bizonyos összeütközéseket idéztek elő a közelmúltban, szóval a király és nemzet közötti egyetértésnek a nemzet részéről való teljes lemondás alapjára fektetésével igyekszik czéit érni, teljes fiaszkót vallott, (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) mert ez az ő politikája nem vezetett minket közelebb ahhoz az egyetértéshez, amelyet a megfelelő bázison és a kellő őszinteség alapján mindannyian óhajtunk; nem tudtunk odáig leszállni a mi igényeinkkel, hogy az összeütközésbe nem kerültünk volna azokkal a sötét erőkkel, amelyek Bécsben most működnek (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) és amelyek minden meghátrálásunkból csak ujabb bátorságot, ujabb erőt merítenek az ellenünk való harczra. (Taps a baloldalon.) A t. ministerelnök ur azt mondta utolsó beszédében, hogy Magyarország súlyos helyzetének, a magyar nemzet tekintélye csökkenésének, a magyar nemzettel szemben mutatkozó külföldi ellenáramlatok kinos megnyilvánulásának a többi között egy oka is van és ez a nem konszolidált politikai állapotokban rejlik, abban, hogy nincs erős kormányzat, amely szilárd bázison nyugszik; amely az országot erőteljesen képviselhesse. Tökéletesen igaza van a t. ministerelnök urnak, de talán nem értünk egészen egyet abban a tekintetben, hogy az erős kormány és az erős kormányzat alatt mit kell érteni. Bn erős kormányzás alatt olyan kormányt értek, amely a nemzet jogaiért, a nemzet érdekeiért, a nemzet dignitásáért, a parlament súlyáért helyt tud állani és a tekintetben eredményt tud felmutatni felfelé épen ugy mint lefelé. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Az olyan erős kormány, amely felfelé és kifelé nem erős, az ilyen kormány inkább ne leg3'en erős lefelé sem, (Élénk helyeslés a baloldalon.) mert az ilyen kormányzásnak és az ilyen parlamenti helyzetnek létesülése, mely fölfelé és kifelé gyenge, lefelé pedig erős, csakugyan odavezet minket, hogy a mi alkotmányunk némileg hasonlitani fog a birodalmi duma előtti időkből való orosz alkotmányhoz, melyről egy orosz politikus egy külföldit akkép világosított fel, hogy : a mi alkotmányunk egy deszpotizmus temperálva az orgyilkosság által, mi pedig azt fognók mondám : a mi alkotma^unk abszolutizmus temperálva az ob?trukció által, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) minthogy a végén én, aki elvileg — tudja mindenki — az obstrukcziónak nagy ellensége vagyok és megvallom egészen őszintén, nem kisérem rokonszenvvel a jelenlegi obstrukcziót sem, a magam tárházában nem találok, az önök kezében pedig nem látok erkölcsi fegyvert annak leküzdéséhez mindaddig, amíg azokkal a többi irányzatokkal szemben, amelyeknek részéről megaláztatás megaláztatás után zúdult az országra, erőt és eredményeket nem tudnak felmutatni. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Rakovszky István : Itt van az ütközési pont. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Gr. Apponyi Albert: Az erőnek, az erőkifejtésnek útja tehát szerintem nem kecsegtet kilátással abból az egyszerű szempontból, hogy erő nincs. Marad a megértés útja. A megértés útját az igen t. ministerelnök ur — készséggel elismerem — megkísértette, talán nem egészen szerencsés módon, mert a megértés útjában álló egyik kérdést, a véderővel kapcsolatos katonai és közjogi kérdéseket ebből a megértési kísérletből teljesen kiküszöbölte és kizárólag a választójogi kérdéssel foglalkozott. Es e tekintetben az én felfogásom szerint két ut állana a t. kormány előtt. Mindakettőnek követése oda vezet, amit én indítványozni bátor leszek, t. L, hogy a véderő tárgyalását függesszük fel. Az első ut az, — s ez volna a normális parlamentáris ut — hogy a kormány készítsen elő egy választói reformtervezetet a maga legjobb hite és meggyőződése szerint megérlelten, azután pedig hozza azt a parlament elé s azzal álljon vagy bukjék (Ugy van I a baloldalon.)
