Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-373

232 373. országos ülés 19Í2 május 8-án, szerdán. engem arra, hogy az ország színe előtt a maga leplezetlenségében feltárjam a helyzetet. Véleményem szerint kétszeres kötelessége a kormánynak, különösen most, amikor az a divatos jelszó hogy a nemzeti eszmének biztositása nélkül választójogot sem alkothatunk, hogy a Végeken a román nyelvhatárok szélén, ahol a magyarság igazán csak végvárakban él, az odahozott uj telepeseket megfelelő módon támogassa minden rendelkezésére álló eszközzel, (Helyeslés.) a szorongatott telepeseknek segitségére siessen, hogy a gyors segítség által megerősitse a lelkükben azt a hitet, hogy az ősi haza, melybe ők oly osztatlan vá-gygyal igyekeztek visszatérni, nem tekinti őket mostoha gyermekeinek, hanem atyai gondoskodással siet támogatásukra, hogy ezáltal is fokozza a hazatérési vágyát azok lelkében, kiknek a Kárpátokon túl minden gondolatuk abban összpontosul, hogy apáiknak azt a végrendeletét megvalósíthassák, hogy visszatérhessenek az ősi hazába, honnan egy idegen hatalom szolgálatában álló zsarnok üldözte ki őket másfél évszázaddal ezelőtt. A pénzügyi kormányzatot kérem, hogy ezt a törekvő, szorgalmas, becsületes népet jelzálogkölcsönügyének minél előbbi lebonyolításában segítse. Ha tisztán üzleti és üzérkedési czélokat szolgáló pénzintézeteknek meggondolatlan műveletei folytán keletkezett anyagi zavaraiban készségesen segitségére siet százezrekkel, akkor igazán érthetetlen volna, ha itt, hol a nemzeti ősforrás fejlesztéséről van szó, nem lépne a kormány segitőleg azonnal akczióba. Ne tessék félreérteni, nem készpénzt kérek én a telepesek részére, hanem protekcziót a pénzügyi kormánytól (Helyeslés.) azokhoz a pénzintézetekhez, melyeket az állam különböző kiváltságokkal ruház fel és azért létesített hogy az ilyen kisbirtokosokat, esetleg telepeseket megfelelő módon, gyorsan és a szükséghez képest lássák el jelzálogkölcsönökkel. Ismétlem, csak protekcziót kérek ! A földmivelésügyi minister úrhoz is fordulok, tőle is protekcziót kérek majd akkor, mikor a csernakereszturi csángótelepesek a legelőterületeknek községi közlegelővé való átvétele után a törvényben megállapított legelősegélyért fognak folyamodni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tőle kérem, hogy az ugyanezen vétel által lekötött, illetve szükségszerüleg átvett circa 300 kat. holdnyi erdőterületet, mely a kincstári erdő szomszédságában van, méltányos áron, többször hangoztatott programmjának megfelelően, esetleg átvegye. Végül arra kérem a földmivelésügyi minister urat, hogy majdan, ha készen vannak az összes munkálatok, akkor az építkezések és a mérnöki kiosztások felülvizsgálatát szakközegeivel eszközölni szíveskedjék. A kultuszminister urnak mindenekelőtt azt hozom figyelmébe, hogy Csernakeresztur községben már két éve 145 tanköteles és 70 ismétlő tanköteles gyermek iskolázatlan. A vármegyei tanfelügyelőségnek felajánlottak egy megfelelő helyiséget, hql módja lett volna ezeket a tanköteleseket iskoláztatni. Figyelmébe is hozták, hogy valamelyik szomszédközségbeli tanítónak csak egy tanítványa van. De ugy látszik, Hunyad megyében a vármegyei tanfelügyelőség a politikai lap szerkesztésében meríti ki hivatását, s a vármegyei politikába olyan mélyen belemerült, hogy annak viharos zúgása közben nem hallotta meg az erre irányuló kérelmeket. Rudnyánszky György: No de most már elég volt! (Zaj balról.) Barcsay Andor : Kudnyánszky György t. képviselőtársam igen szellemes megjegyzése, azt hiszem, mértf oldj elzőj e a magyar ügyek elintézési módjának. Éhesek vagyunk, ebédelni készülünk, törődünk is azzal a 780 lélekkel, akit Bukovinából az akkori kereskedelemügyi minister szükkeblüsége miatt 13 napig kellett kocsin, talán 70 kocsi aljában Magyarországba haza vezérelni, (közben a borgói havasokban két gyermek fagyott meg,) mert Hieronymi kereskedelemügyi minister a bukovinai hazatelepülők érdekében vasúti félj egy és ingóiknak féláron való hazaszállítása iránti kérelmét ridegen elutasította. Bezzeg, hogyha székely munkásra van szüksége egy magyarországi nagybirtokosnak, akkor elenyésző potom vasúti díjért szállítják azt neki. T. képviselőház ! Nem vádolok senkit személyében ezeknek a sajnálatos szomorú állapotoknak felidézése miatt. Kétségtelen azonban, hogy ha ez a szépen megindult és nemzeti szempQntból rendkívül nagyfontosságú és nagyjelentőségű ügy minden oldalról ebben a támogatásban részesült volna, amelyet számára joggal megkövetellfettünk minden kötelességtudó embertől, akkor biz»nyára nem következtek volna be ezek a nehéz állapotok. Bizonyíték a szomszédságban létesített román nemzetiségi telepítések sorsa, azoknak nem volt módjuk állami támogatásért folyamodni, ezeknek nem állott egy hatalmas államalkotó nemzet a hátuk megett s mégis a saját erejükből, a saját pénzintézeteikkel, saját társadalmi mozgalmaik erejével több nagyobb területű telepeket tudtak rövidebb, talán félannyi idő alatt sikerrel létesíteni és virágzóvá tenni. Amikor a kormányhoz azt a tiszteletteljes kérést intézem, hogy az előadottakat esetleg a rendelkezésére bocsátandó adataim figyelembe vételével megvizsgálni és a vizsgálattal szerzett tapasztalatok alapj án haladéktalanul támogatást nyuj tani méltóztassék, kérem egyszersmind minden képviselőtársamat, de különösen a hunyadvármegyei képviselőtársaimat, akik. többé-kevésbbé ismerik az ügyet, hogy a veszedelemben forgó csángó telepesek megmentését és még több ezer Bukovinában künn élő csángótelepes visszatérési szándékát elősegíteni és biztosítani méltóztassanak. (Általános helyeslés.) Ezek után van szerencsém interpellácziómat az alábbiakban előterjeszteni (olvassa): »tnterpelláczió a ministerelnök, a pénzügyminister, a földmivelésügyi és a vallás- és közoktatásügyi minister urakhoz.