Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-373

230 373. országos ülés 1912 május 8-án, szerdán. gadjistenből, továbbá a romániai Corn-Albestiből és a boszniai Vucsiák községből jött haza, mig 59 család a hazai csángó községek többletszaporodásának letelepülése, illetőleg elhelyezése czéljából a dévai, vajdahunyadi, székelykevei, hertelendyíalvai, gyoroki, sándoregyházai telepekből lett kiegészitve. Ezen csernakereszturi telepités főczélja az volt, hogy a Dévától. Vaj dahunyadra vezető műút mentén a Csema-Keresztur völgyében egy olyan magyar góczpont létesíttessék, amely összekösse a dévai csángótelepet a vajdahunyadi már létező egészséges csángóteleppel. A kincstár megvásárolta a Cserna-Keresztur és Vajda-Hunyad között fekvő Alpestes községben •1—5 évvel ezelőtt a Barcsay Tibor birtokát, amelyet állítólag szintén a telepités czéljára szándékozik az altruista bank utján felhasználni. Ha ez a telepités létesül, akkor egy szoros magyar birtokkapcsolat létesittetett Dévától Vajda-Hunyadig a Cserna mentén a völgyben s ez természetszerűleg a hegyek közé szőrit ja vissza a románságot. Ha már most tekintetbe veszszük, hogy a völgy Cserna-Kereszturtól kezdve kiszélesedik és Dévának túlsó oldalán van a piski-i állami munkástelep, amelyeknek magyarsága meglehetősen erős s a számuk abban a községben ma már körülbelül az Ő000 lelket meghaladja, akkor ezen telepités által biztosítottuk mindenesetre ennek a völgynek megmagyarosodását, tekintettel a csángóknak nagy szaporaságára s a földhöz való specziális ragaszkodására, amelylyel minden gazda életczéljának tekinti azt, hogy minden fia részére feltétlenül biztosítson egy pár holdnyi földet és otthont, amely otthonában ezután nem a mezőgazdasági művelésre fekteti a fősúlyt, hanem az olyan apró falusi üzérkedésre és marhavásárokra való járás, fuvarozás, konyhakertészet, meg ilyen természetű dolgokkal tartja fenn magát. Mivel pedig a föld az eddigi birtokoson és a meglévő csángó telepeseken kivül csak románnak a kezében van, természetszerűleg megindult egy a románságtól kis mértékben való visszavásárlási akczió, még pedig oly sikerrel, hogy pl. a dévai csángótelejDeseknek sikerült a szomszédban lévő Szántóhalma nevű román község földjeinek tetemes részét felszívni és ezáltal összeköttetésbe kerültek most már a Csernakereszturon létesített uj teleppel. Hogy mily nagyjelentőségű, különösen e vidéken, a románság közé a csángók betelepítése, arra nézve utalok arra a körülményre, hogy a telephez tartozó Kisbarcsa, Csernakeresztur és Alpestes községben ma is sokan vannak oly eloláhosodott magyarok, akiknek neve magyar, vallásuk református, a ruhájukon is fel lehet fedezni a magyar viseletet, beszélni azonban egy szót sem tudnak magyarul. Nincs másfél éve, hogy e bukovinai, erős magyarságtól áthatott magyarokat sikerült ide visszahoznunk és ma már ez a románul beszélő, de református magyarokban felébredt a magyarsághoz tartozandóság érzete, igyekeznek magukat szeparálni és elkülöníteni az ott élő románságtól és hozzácsatlakozni, bár nyelvüket nem bírják beszélni, a csángótelepesekhez. Ilyformán Csernakereszturon, amelyben a magyar lakosság csak 10 százalékot tett ki a telepítés előtt, ma már 60 százalékra emelkedett fel a magyarság és igen erős befolyást gyakorol a még ott élő román vallású, illetőleg görög-keleti lakosságra. Felébreszti bennük lassanként a tudatot, hogy tulaj donképen ők is magyarok voltak és csak elkeresztelés, elanyakönyvelés utján lett a református vallásuk görög-keleti. Az ingatlanok lekötése aránylag csekély foglaló ellenében történt, kifizettetvén e czimen öszszesen 123.865 korona, beleszámítva azokat az ingatlanokat is, amelyek községi legelőterületre, illetőleg községi erdei czélokra voltak kij elölve. A vételár hátralékának lefizetésére a birtokosok múlt évi november elsejéig, illetőleg folyó évi január elsejéig adtak határidőt. A csángók azonban az ingatlanokat legnagyobbrészt már az elmúlt év elején, részben pedig 1911. évi november elején birtokukba vették, ügy, hogy az elmúlt év termésén már legnagyobbrészt osztozkodhattak. Igen természetesen a vételár teljes kifizetéséig a telekkönyvi tulajdonjogot az eladók fentartották maguknak. A 134 telephelyre az elmúlt év folyamán 111 telepes ház épült fel, beékelődve a régi faluba, amint ez a vázlat (Szónok felmutatja.) mutatja : a veres szin az uj telepet, a kék szin pedig a román lakosság házait tünteti fel. A házak felépítésére a vajdahunyadi bánya ingyen salakját használták fel. Ennek szálütása czéljára és az összes fuvarozási czélokra a mintegy 17.000 kocsifuvart a telepesek saját igaerejükkel végezték el. A házak három, illetőleg két lakrészből állanak, kiégetett téglából vannak felépítve és cseréppel fedve. Az eddig felépített házak összes előállítási költségéből 52.223 korona 72 fillér már kifizettetett. Az építéseknél felhasznált téglákért hifizettetett 105.606 korona 50 fillér. Miután a földmivelésügyi ministerhez beadott kérvény a telepités mérnöki munkálatainak ingyenes elvégzése tekintetében a megfelelő időre kedvezően el nem intéztetett, egy magánmérnököt biztak meg a munkálattal, kinek munkája 8583 koronában állapíttatott meg. A mérnöki munkálatok alapján még az elmúlt év őszén minden egyes telepesnek ugy a kül-, mint a belbirtoka kiosztatott és birtokába is adatott. A betelepített csángók elég szép vagyont hoztak magukkal, melyet körülbelül 350.000 koronára becsülök. Egy évig ugyanis a föld jövedelme nélkül végezték az építkezés előbb említett tetemes igásmurikáit, ami — 17.000 fuvart csak 3 koronájával számítva — 51.000 korona értéknek felel meg. Miután gazdasági épületeket nem kaptak, azt a sajátjukból nagyrészben teljesen fel is