Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-373

373. országos ülés 1912 május 8-án, szerdán. 227 teljes jóakarattal és erélylyel foglalkozik a kérdéssel és meg vagyok győződve, hogy a kultuszminister ur ezt a kérdést minél előbb a megvalósítás stádiumába fogja juttatni. A nemzetiségi kérdésről, amelyet egyik t. képviselőtársunk vezetett be a vitába, ez alkalommal részletesebben nyilatkozni nem kívánok. (Helyeslés jóbbfélől.) Nem kívánok pedig azért, mert meggyőződésem szerint ezt a nehéz, komplikált kérdést, amelyet nemzetiségi kérdésnek nevezünk, sem általános szabályokkal, sem általános szólamokkal megoldani nem lehet. (Igaz I Ugy van ! jobbfelöl.) Ennek a kérdésnek megoldása sok részletes és aprólékos intézkedést tesz szükségessé és a körül forog, hogy igyekeznünk kell azt a módot megtalálni, amely alkalmas arra, hogy nem magyar ajkú polgártársaink minél erősebb kötelékekkel tűzessenek ehhez a hazához. (Helyeslés jóbbfélől.) Itt mindenesetre tiltakoznom kell az ellen, mintha én a román állampolgárokat idegen állampolgároknak neveztem volna. Ezt nem tettem, vagy ha ilyen kifejezés mégis becsúszott volna beszédembe, ez mindenesetre csak lapsus linguaera vezethető vissza. Azonban az ellen már csakugyan kifogást kell tennem, hogy Mihályi t. képviselőtársunk azt imputálja nekünk, hogy mi kivételes intézkedésekkel, erőszakos rendszabályokkal akarjuk a nemzetiségeket ebben az államban elnyomni. László Mihály: Jobb dolguk van, mint Romániában ! Lukács Lászlő ministerelnök : Ezt nem teszszük és aki csak némileg ismeri a nemzetiségek helyzetét ebben az országban, aki látja azt a rohamos és igen örvendetes haladást, amelyet mind kulturális, mind anyagi téren tesznek, (Igaz ! Ugy van! jóbbfélől.) az meg fog győződni, hogy ezek az állitások nem felelnek meg a valóságnak. (Helyeslés jóbbfélől.) T. képviselőház ! Egy igen nagy fontosságú téma lett megérintve a vita folyamán ; ezt is gróf Apponyi Albert t. képviselő ur volt szives megérinteni. Ezek azok az ellenséges mozgalmak, amelyek az idegen'saj tóban Magyarországgal szemben folyton mind nagyobb és nagyobb mértékben mutatkoznak. Ez sajnálatos tény és talán konstatálhatjuk azt, hogy nincs állam és nincs nemzet, amelynek annyi, részint nyilt, részint alattomos ellensége volna, mint nekünk. (Igaz ! TJgy van !) És, fájdalom, ezek megtalálják az utat még a legintelligensebb külföldi orgánumokba is, hogy igazságtalan vádjaikat ottan elhelyezzék. Ez ellen az akczió eUen védekeznünk kell, de bevallom, hogy a védekezés rendkivül nehéz. Mindenesetre a kormány meg fogja tenni a maga kötelességét ; de azt hiszem, a társadalomnak-is kötelessége ez irányban, amennyire csak lehetséges, a maga feladatát teljesiteni. (Ugy van !) Méltóztassanak elhinni, hogy az a körülmény, hogy ezek a folytonos ellenséges támadások ilyen mértékben mutatkoznak és ez az ellenséges indulat igy burjánzik fel velünk szemben, bizonyos fokig mégis arra a körülményre vezethető vissza, hogy az emberek azt hiszik, hogy ez az állam, ez a nemzet gyenge és könnyű lesz vele elbánni. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ennek következtében a legfontosabb kötelesség, amely kormányra, társadalomra egyaránt hárul, hogy igyekezzünk ezt a felfogást megczáfolni, inegerőtleniteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ott, t. képviselőház, ahol a kormány erős, szilárd alapon áll és erős akcziót tud kifejteni és ott, ahol a törvényhozás erős és erős támasztékát képezi a kormánynak, ugy hogy a kormány a maga hatalmát minden irányban érvényesítheti, méltóztassanak elhinni, az ilyen alattomos ellenségek teljesen ártalmatlanok. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezeket a feladatokat igyekezzünk megoldani, ezeket a ozélokat igyekezzünk megközelitőleg elérni és én azt hiszem, hogy akkor ezek a jelenségek is meg fognak szűnni. Ezek azok, amikre kötelességemnek tartottam észrevételeimet megtenni. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha szólni senkisem kivan, ugy a vitát bezárom. Bakonyi Samu képviselő urat, a határozati javaslat benyújtóját illeti a szó. Bakonyi Samu : T. képviselőház ! En a magam részéről csak őszinte sajnálatomat fejezhetem ki a felett, hogy a t. ministerelnök ur, aki, mint tőle szerencsénk volt hallani, határozati javaslatom intenczióját kellően méltányolja, mégis azt mondja, hogy nincs abban a helyzetben, hogy azt magáévá tegye. Én, t. képviselőház, határozati javaslatommal a béke óhajtását akartam egyfelől kifejezésre juttatni, másfelől szolgálatot kívántam tenni annak, hogy ez a béke csakugyan és minél előbb létrejöhessen. Én azt hiszem, hogy a t. ministerelnök urat azok az okok, amelyeket határozati javaslatom mellőzése indokolására felhozott, nem tartóztathatnák vissza attól, hogy ezt a határozati javaslatot magáévá tegye, mert meggyőződésem szerint ebben a mai nagyon is élére állított helyzetben ezzel, legalább egy lépésnek a megtételével, dokumentálná azt a legeklatánsabb módon, hogy ő azokon az alapokon, amely alapok eddigi nyilatkozatai szerint a mi felfogásunkkal azonosak volnának, — hogy tudniillik ő a választójog reformját az általános, egyenlő jogosultság alapján akarja megoldani — akarja a békét létesíteni. Ami a titkosságot illeti, mi azt akként fogtuk fel mindig, hogy a választói reform egyik legfőbb czéljának, a választások tisztaságának védelmére a szavazás titkos volta elengedhetetlen. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Már most a t. ministerelnök ur azt mondja, hogy azért nem fogadja el határozati javaslatomat, mert annak egyik-másik kitétele olyan elasztikus, hogy kontroverziákra adhatna alkalmat. Bocsánatot kérek, az én felfogáson! szerint ha ezeket az alapelveket, amelyeket bátor voltam most is röviden megjelölni, a t. mi29*