Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-373

222 373. országos ülés 1912 vinni lehetetlenség s az ellenzék is, ha csak létérdekében nem akarja magát megtámadtatni, de az ország érdekében sem mehet bele a házszabály-revízióba a választás titkossága nélkül. Tekintettel arra, hogy a házszabályrevizióra az egész parlamentnek szüksége van. a titkosságot is el kell fogadni, (ügy van I a szélsőhaloldalon.) Ami a véderő kérdését illeti, előre kell bocsátanom azt, hogy sem a választói jognak akármily mértékben való kiterjesztéséért, sem nemzeti engedményekért én semmiíéle nagyobb katonai kiadást meg nem szavaznék, mert én a militarizmus túlkajDásai ellen foglalok állást. Szerény meggyőződésem az, hogy az lehetetlen helyzet, hogy a XX. században arról gondolkozzanak az emberek, azért dolgozzanak, azért áldozzák utolsó krajczárjukat, hogy esetleges háború esetén az ellenségből, akit sohasem láttunk, aki nem is ellenségünk, minél több embert legyilkoljanak. A militarizmus túlkapásait a legerősebben elitélem, nekem semmiféle nemzeti engedmény és választójog nem elég ahhoz, hogy én akár egy ujonczczal is többet szavazzak meg, vagy a kiadásokat emeljem. Tekintve azonban, hogy most alkudozásokról van szó. s hogy én gyenge vagyok ahhoz, hogy a magam akaratát bárkire is ráoktrojáljam, keresnem kell azt, milyen módon lehetne ezeket az áldatlan állapotokat megszüntetni. Véleményem az, ellentétben Bakonyi t. képviselőtársammal, aki azt mondja, hogy bizonyos provizórium szükséges ahhoz, hogy ezek a függőben levő kérdések elimináltassanak, hogy én semmiféle provizóriumba sem mennék bele, amig egyes eminenter függőben levő kérdések nem rendeztetnek. Ilyen az 1888. évi XVIII. t.-cz., melyet a múltban egyszerűen kijátszottak ; ilyen a katonai bíráskodás kérdése is, amelyről konzekventer mind a két oldalról hallgatnak. Szerény véleményem szerint a katonai büntető perrendtartás nélkül ezt a véd erőreformot keresztülvinni nem lehet, a perrendtartásból pedig feltétlenül ki kell hagyni azt a passzust, mely törvényileg biztosítaná a német nyelvet, mint szolgálati nyelvet. Ha önálló állam akarunk maradni, akkor képtelenség, hogy törvényileg ismerjük el azt. ami eddig abuzus volt, hogy mint szolgálati nyelv a német nyelv szerepelhessen. A magam részéről súlyt helyezek arra, hogy ha a véderőreform kérdése tető alá jön, a katonai büntetőperrendtartás is feltétlenül tető alá jusson. Az előbb elmondottakból önként következik, hogy ezeket a horribilis túlkiadásokat, a melyeket a véderőreform alapján tőlünk követelnek, a lehetőségig a minimumra kell redukálni. Már kifejtettem egy izben azt, hogy szerény véleményem szerint erre a hadseregre a népeknek semmi szükségük nincs, ez egyedül és kizárólag a dinasztia hatalmi érdekeit szolgálja. Megindokoltam ezt azzal, hogy ha kimegyünk az országba és megkérdezzük az összes polgárokat külön-külön, nem fogunk öt olyant találni, aki azt mondaná, hogy ő háborút akar, azt az ötöt pedig, aki háborút akar, május 8-án, szerdán. egész nyugodtan lehet internálni, mert az nem ép elméjű. Ha azonban erre azt válaszolják, hogy igen ám, mi nem akarunk háborút, de más népek akarnak, erre megint azt mondom : menjünk el más országba, kérdezzük meg az egész ország lakosságát és megint nem fogunk ott öt embert találni, aki háborút akar. Tehát kinek érdeke a háború, ha a népek közül senki nem akar háborút. A háború senkinek nem érdeke, a háború rémével csak azért ijesztgetnek bennünket, hogy a dinasztiák ezeket a nagy hadseregeket saját hatalmuk gyarapítására fentarthassák és fejleszthessék. Nem szeretném, ha ebből a nyilatkozatomból bárki is azt magyaiázná ki, hogy talán antidinasztikusan gondolkozom. Nem, én dinasztikus érzelmű vagyok és feltétlenül vallom és hiszem azt, hogy a népeknek legalább egyideig még szükségük van a monarchikus államformára és én a magam részéről kétszeres, sőt háromszoros czivillistát is megszavaznék az uralkodóháznak, csak mondjanak le a hadseregről, csak mondjanak le arról, hogy ezeket a horribilis milliárdokat a katonai moloch gyomrába tömjék. Guetil Gyula: Be kellene nyújtani memorandum alakjában ! Kovács Gyula: Talán segítségemre lesz t. képviselőtársam, nagyon szívesen állok rendelkezésére. A magam részéről perhorreszkálom és a legélesebben elitélein azt, hogy amikor itt van egy húsz milliónyi nemzet, amely fejlődni, előre menni akar, amelynek czélja az, hogy a kultúra révén polgárait jobb és jobb helyzetbe hozza, akkor előállhasson az a helyzet felülről, anélkül hogy erre szükség lenne, hogy reánk oktrojáljanak olyan törvényjavaslatokat, olyan horribilis túlkiadásokat, amelyekre egyáltalában semmi szükség. Még inkább perhorreszkálom azonban azt, hogy az összes végrehajtó hatalmat egy kézbe konczentráljuk. Még inkább perhorreszkálom azt, hogy anélkül, hogy arra bármiféle ok lenne, ezt a hadsereget fel lehessen használni ; hogy, ha most parancsot kapunk arra, hog]^ Németország ellen menjünk, kötelesek vagyunk Németország ellen vonulni, ha arra kapunk parancsot, hogy Francziaország ellen harczoljunk, akkor Francziaország ellen kell harczolni, anélkül, hogy a legkisebb okát tudnók, egyszerűen talán azért, mert az egyik államfő nem áll barátságos viszonyban a másik államfővel. Hogy ezért a népek százezreit — hogy ugy mondjam — vágóhidra hurczolják, hogy ilyen szempontokból annyi családot szerencsétlenné tegyenek, ezt a magam részéről a legélesebben ehtélem. Hiszem és bizom abban, hogy rövidesen el fog jönni az az idő, amikor a népek tudatára jönnek annak, hogy pl. Európában 400 millió ember tulajdonképen 12 dinasztiát szolgál és 12 dinasztia érdekei szempontjából dolgozik, izzad és fárad. Szó volt itt a ministerelnök urnak a munkapártban elmondott harczias beszédéről, Ezt a beszédet senlá sem mondotta eddig szerencsésnek.