Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-373
220 373. országos ülés 1912 május 8-án, szerdán. helyzet, amely a véderő végleges megoldásához vezet. (Helyeslés jobbfelől.) Eljutottam ekként a választójog kérdéséhez. Én sem tartanám helyénvalónak, hogy amikor az igen t. ministerelnök ur a maga eredeti eszméjéhez ebben a kérdésben nem ragaszkodott, sőt ha azt nem is forma szerint, de lényegében elejtette, akkor a választójog kérdésének részletei tekintetében itt most előadást vagy birálatot tartsak. Egy dolog kiemelkedik a t. ministerelnök ur beszédéből. Ö maga mondotta, hogy 64 év telt el azóta, hogy a választójog terén egyetlen lépést sem tettünk előre. i< • Valahányszor a választójognak kérdése napvilágra került, az igen t. többség, külömbség nélkül, hogy kikből alkotódott az, mindegyik többség bizonyos vis majort állított előtérbe, amely vis major akadályozza ezen kérdés megoldását. Pedig nem volt vis major, hanem vis majoritatis volt, a többség erőszakossága állott mindig szemben a kérdés méltányos megoldásával; ez mérgesítette el azután a kérdést odáig, ahol az a mai állásában van. Minden politikus időnként szükségét látta annak, hogy pour la la bonne bouehe, a nép kedvéért, a nép szájaize szerint ajkára vegye az általános választójog ügyét, anélkül, hogy komolyan élt volna a lelkében az elhatározás, hogy azt megvalósítsa. (Mozgás a jobboldalon.) Sokszor hallom hangoztatni az általános, egyenlő választójoggal szemben, hogy annak bizonyos korolláriumaként a nemzeti szupremácziát, az intelligenczia jogos befolyását biztosítani kell. Helyesen mondotta előttem szólott t. képviselőtársam, hogy ezek hangoztatása velünk szemben nem szükséges, ezek annyira maguktól értetődők, hogy csak az teszi a dolgot gyanússá, hogy annyiszor hangoztatják. Mert nincs magyar ember a parlamentben és &• parlamenten kívül, aki a magyar nemzet szupremácziáját érinteni akarná. (Ugy va,n ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nincs olyan józaneszü ember, ald az intelligencziának nem óhajtana akár intézményes befolyást is biztosítani, de az intelligencziában, az intellektuális erőnek és az intelligencia erejénél fogva akarja azt nem hatalmi érdekeknek és nem hatalmi erőszakoskodásoknál fogva. Farkas Pál: Ezt nem akarja senki! Kelemen Samu: Ha ebben, amint örvendetesen látom, egyetértünk, akkor méltóztassék elhinni, nem oly nehéz a kérdés megoldása. Sohase emlegessék azt, amit igen tiszteletreméltó helyről hallottunk velünk szemben : hogy nemzetköziekkel szövetkeztünk, hogy a nemzetköziséget akarjuk bevinni e politikai életbe. Nem, t. ház, bennem megvan az erkölcsi bátorság arra, hogy néha saját pártommal szemben is kifejtem a magam álláspontját. (Halljuk I Halljuk!) De annyit mondhatok, hogy soha nagyobb dicsősége a függetlenségi és 48-as pártnak nem volt és nem lesz, mint az, hogy épen a szocziáldemokrácziát viszi közel a nemzeti politika felé; (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy azokat az elemeket, amelyek ma alkotmányunkon kivül állnak és amelyek elrőeláthatólag rövid időn belül be fognak kerüln az alkotmányba, karjára veszi, bizonyos politika nevelésben, oktatásban részesiti és megnyerni óhajtja őket a magyar nemzeti eszmének. (Helyeslés.) Ha azokon a népgyűléseken önök részt vennének, vagy legalább figyelemmel kisérnék azokat, száz meg száz megnyilakozást hallottak volna, százezerszer meg százezer ember előtt, hogy ők is küzdeni akarnak a magyar alkotmányosságért, csak legyen részük benne. De ha azt kívánjuk, hogy valaki lelkesedjék azért "az alkotmányért, a melynek vasajtaját becsapjuk előtte; ha szemrerehányást teszünk ezeknek az embereknek, hogy csak az utcza a birodalmuk ; ha szemrehányást teszünk akkor, amikor mi dobjuk ki őket az utczára, mert nem adunk nekik hefyet a magyar alkotmányos élet hajlékában : akkor ez a legvéresebb szatíra, amelyet megírni lehet. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Meg kell tehát keresnünk és nekem hitem, hogy meg is lehet találni azokat az érintkező pontokat, amelyek bennünket ezekben a kérdésekben összehoznak. (Ugy van! Helyeslés a jobboldalon.) Nem akarjuk mi önökre tolni a magunk kisebbségi akaratát. (Mozgás jobbról.) Nagyobb erkölcsi erők tóinak bennünket is előre, százezrek és milliók lelkében élő vágyak azok, amelyeknek szószólói vagyunk és amelyek bennünket a haladás útára visznek. (Ugy van! Tetszés a szélsőbáloldalon.) A természet kincseit sem találjuk épen a felszínen. Verejtékes munkával kell ásnunk a mélységben, onnan hozzuk fel a barna kőszenet, amely az emberiség műhelyeit fűti, amely ma a munka szimbólumául szolgál. Ennek az országnak a létérdeke, merem mondani, ennél több : a létösztöne kívánja meg, hogy ebben a kérdésben az áldatlan harcz helyett megértsük egymást. (Helyeslés.) Es arra kérem önöket, tegyék meg ebben az irányban az első lépést azzal, hogy fogadják el Bakonyi Samu t. képviselőtársam határozati javaslatát. Ezt a határozati javaslatot minden párt, amely a haladás pártja, nyugodtan magáévá teheti és ez nem volna többé puszta szó, hanem az első igazi tényleges lépés a kölcsönös és becsületes megértéshez. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Lovászy Márton jegyző: Kovács Gyula ! Kovács Gyula: T. képviselőház! Felszólalásomban abból indulok ki, amivel igen t. előttem szóló képviselőtársam beszédét befejezte. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Kovács Gyula : Véleményem szerint mindenkinek, ki ebben a vitában felszólal, úgyszólván kötelessége, hogy a megegyezés útjait egyengesse és igyekezzék kölcsönös megértés alapján az országot ebből az áldatlan állapotból, — melyben kétségtelenül van, —kivezetni. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy jogos kritikát ne gyakoroljunk és véleményem szerint inkább maradjon meg ez aí. áldatlan harcz, mint hogy olyan megegyezés létesüljön,
