Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-373
373. országos ülés 19t a bank-kérdésben állást foglaltunk és a magyar nemzeti bankot akartuk felállítani, ezt a nemzeti közgazdasági intézményt, mely hatalmas eszköze lett volna annak, hogy gazdasági téren magunkat Ausztriától függetlenítsük ? (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Vagy talán az adott okot erre a kormánynak, hogy a választói jog kiterjesztését, általánosítását követeltük 1 Hiszen tarthatatlan e tekintetben a mai helyzet, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) oly nagy rétegei vannak kizárva a társadalomnak a választói jog keretéből, hogy ezt mindnyájan igaztalannak kell hogy tartsuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Bikádi Antal: Ezek semmiesetre s.em olyan körülmények, amelyek indokolttá tették volna e pártnak az üldözését. Ezen a helyzeten, mely egyes hazafias politikai pártok ilyen üldözését lehetővé teszi, feltétlenül változtatni kell (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és akárhogy gondolkozunk a dolog felett, akármikép hányjuk-vetjük meg a dolgot, ennek más megoldása nincs, mint az, hogy a választói jogot általánosítsuk és titkossá tegyük. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A ministerelnök ur bemutatkozójában sötétbe ugrásról beszélt. Méltányolni kívánta azokat az aggodalmakat, melyek a választói jog általánossá és titkossá tétele körül felmerültek s ezért azt a régen, talán 1 egy évtized óta folytonosan hangoztatott frázist hangoztatta, hogy vigyáznunk kell, nehogy sötétbe ugorjunk és bizonyos átmeneti intézkedéseket kell tennünk a választói jog reformjánál. A mai helyzetben, midőn a választásoknál azokat a visszásságokat tapasztaljuk, amelyek mindnyájunknak erkölcsi és tisztesség érzetét bántják és sértik, feltétlenül szükség van ugrásra. Ki kell ebből a szégyenteljes helyzetből ugrani, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Átmenetre nincsen szükség, mert mit jelent az átmenet ? Ennek csak akkor volna értelme, ha a mai helyzetet nagyon jónak és kielégítőnek találnók, ugy hogy azt nem volna, szabad megreszkirozni egy rosszabbért. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ámde mindnyájan látjuk, hogy a mai helyzet tarthatatlan. Az átmenetnek a mai viszonyok között az volna a hivatása, hogy a választói jog keretében a jogkiterjesztés folytán bevonandó tömegeket is átformáljuk a, mai választók képére. Ez pedig egyáltalán nem lehet szándékunk, hiszen látjuk, hogy a mai választók teljesen közönyösek, teljesen elfásultak, semmiféle nemzeti érzés, semmiféle magasabb konczepczió nem vezérli őket. Ennek a választóközönségnek kímélése, a bevonandó társadalmi rétegeknek a mai választók képére való átformálása igazán nem kívánatos és ha csak azért látja szükségesnek az óvatosságot, akkor a jogkiterjesztés ellen a leghatározottabban állást kellene foglalnom. A ministerelnök ur javaslata, amelyet ugyan nem terjesztett itt elő, hanem amelyről csak a ' lapok utján értesültünk, szintén átmeneti intézkedéseket tervez. Azt olvastuk az újságból, hogy l május 8-án, szerdáit. 215 neki olyan választójogi javaslata van, amely konzervativeket és liberálisokat egyaránt kielégít és mindenki örömmel fogja azt fogadni. Amikor azután, a lapok megismertették velünk ezt a választójogi programmot, mindannyian mosolyra fakadtunk, vagy bosszankodtunk felette, hogy ilyen konczepczióju javaslatot akar a képviselőházzal elfogadtatni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a javaslat olyan átmeneti intézkedéseket akar létesíteni, amelyek a mai választójogi helyzetet nem hogy javítanák, hanem a bevonandó néprétegeket, társadalmi rétegeket akarják átformálni a mai választók képére, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Ha egyáltalán jogos a választói jog terén valamely korlátozást tenni, másféle korlátozást nem fogadhatnék el, csak olyant, amely a magyar nemzeti állam egységét és a magyarság szupremácziáját biztosítja. Ezért minden áldozatot meg kell hozni, mert ez az első feladatunk ennek a politikai kérdésnek megoldásánál. Ez a korlátozás pedig nem - lehet más, mint az, hogy csak az bírhasson választói joggal, aki magyarul tud. Ezt elfogadnám és azt a kormányt, mely ilyen sovén konczepczióju reformtervet hozna, igen szívesen támogatnám, mert más korlátozást el nem ismerek, kivéve azon természetes korlátozásokat, melyeket az életkor vagy az állandó lakhely képez. Ha figyelemmel kisérjük a különféle nemzetiségek térfoglalását az országban, arra a szomorú tapasztalatra jövünk, hogy a nyelvhatárok folyton eltolódnak és pedig a magyar nyelv kárára, hátrányára. Szomorúan tapasztaljuk, hogy a máig fentartott politikai irány erre az eredményre vezet és nem látunk semmiféle intézkedést arra nézve, hogy ennek az útjába korlátokat emeljünk, pedig egy nemzeti kormánynak nagyobb és magasztosabb feladata nem lehet, mint az állam nyelvének és a nemzeti szupremácziának megvédése. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Látjuk, hogy a közoktatási kormány még azokat a rendelkezéseket sem teljesiti ezen a téren, amelyek törvénybe vannak iktatva s melyek végrehajtásától a legszebb eredményeket lehetne várni. Szoros kötelessége volna a kormánynak, hogy lehetővé tegye a nemzet minden polgárának azt, hogy az állam hivatalos nyelvét beszélje (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és a közvetlen érintkezést a lakosság közt lehetővé tegye. Ezt nem szabad egyesek tetszésére bizni, hanem kényszeríteni kell őket rá, ezzel nem okozunk kárt, hanem hasznot hajtunk annak a másajku nemzetiségnek, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azzal, hogy ezen a téren semmiféle intézkedést nem teszünk, módot és alkalmat nyújtunk a nemzetiségi agitátoroknak arra, hogy azt a népet épen ellenünk s hazánk ellen ingereljék anélkül, hogy enI nek megakadályozására valamit tehetnénk. Ha mi közvetlenül érintkezhetnénk velük, volna eszközünk - és módunk egymás nézeteit megérteni,
